Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-96

* 96. orsz^gn* ülés márczius 17. 1885. 219 részéről azon jelenséget, hogy közönségünk a félkraj Marosokat nem kedveli, közgazdásza ti szempontból örvendetesnek épen nem találom s elfogadom végül, mivel csak elismeréssel üdvözölhetem a pénzügyi kormány azon szándékát, hogy a részünkről elvállalandó 600,000 forintot a törvényjavaslathoz csatolt indokolás utolsó bekezdése érteiméten nem egyszerre, hanem suecessive a szükséglethez képest körülbelül 3 évi időközben aránylagosan elosztva tervezi kiveretni. Ez utóbbi indok helyességét és több irányban czélszerű voltát kiemelendő, néhány észrevételt megtenni kívántam. Nagyobb érczpénz-összegek kivereiésénélkét kiviteli mód áll rendelkezésre, tudniillik az intensive történő készítés, a rendes és tartalékgépek kivételnélküli alkalmazása mellett s a suecessive történő veretes csupán a rendes gépekkel s az állandóan alkalmazott rendes személyzettel. Miután a pénzverésnél az emberi kézerőnek igen fontos szerep jutott s az egyáltalán nem nélkülözhető, az intensive történő készítésnél, mely igaz, hogy ennélfogva kevesebb időt is vesz igénybe, a rendes munkás személyzetei számos új elemmel szaporítani, ezen új elemeket azonban egyszersmind még csak begyakorolni és betanítani és a mi fő és legnehezebb, behatóan ellenőrizni kell, mert e tekintetben roppant különbség van az új és a régi munkás között (Igaz! ügy van!) az utóbbinak a hosszú évi gyakorlat már oly lelki erőt adott, hogy a keze és kezelése alatt levő és néha óriási vagyont képviselő anyagot hideg vérrel és eltulajdonítási szándéknak még csak felébredése nélkül is nézheti, holott az új munkás a szokatlan megkisértetésnek nem mindig tud eredménynyel ellenállani. (Helyeslés.) De a mondottakon kívül van még az intensiv készítésnek egy igen nagy hátránya, mely abból áll, hogy a természetszerűleg aránylag rövid ideig tartó munka befejezése után az akkor nélkülözhetővé vált munkások tömegesen elbocsáttatnak. (Igaz!) Munkaerőben bővelkedő helyen, mint a milyen a jelenlegi királyi pénzverő intézet székhelye, nincs könnyebb, mint bármikor tetszés szerinti mennyiségű és igen olcsó munkaerőt összegyűjteni és felfogadni, de másrészt személyes tapasztalásból mondhatom, nem érheti az egész vidéket súlyosabb és a közélet minden ágazatára legkártékonyabban visszaható csapás, mintha egyszerre s az illetőkre váratlanul tömeges munkás-elbocsátás törteink és főleg akkor, ha az elbocsátás oly időbe esik, mikor az emberek más keresetet nem találnak, mint példának okáért tél idején. (Igaz! Vgy van!) A suecessive történő készítésnél a munkát legalább nagyjából az állandóan alkalmazott munkaerővel győzhetni. Nem áll be tehát annak szüksége, hogy előbb nagy számú új munkásokat ! szolgálatba fogadni, utóbb pedig ismét tömegesen J elbocsátani kelljen. Vannak azonban esetek, midőn az állam érdeke bizonyos érezpénznemnek rögtöni előállítását kívánja, ily esetben természetesen minden egyéb melléktekintet félretételével kell, hogy csak a domináló államérdek szem előtt tartassák, de szerény nézetem szerint minden más esetben a suecessive történő készítés alkalmazandó. És miután a jelen esetben az államérdek forcirozott veretest nem követel s a t. pénzügyminister ur ennek megfeleló'leg a veretest suecessive tervezi eszközöltetni, mi által az államérdek teljes megóvása mellett az intensiv veretes általam fentebb jelzett visszás következményei elkerüítetnek, a t. pénzügyminisíer ur ebbeli szándékát, mint tmlítém, csak elismeréssel üdvözölhetem, valamint örömmel üdvözlöm a í. pénzügyminisíer urnak a pénzügyi bizottságban tett abbeli nyilatkozatát, miszerint a pénzegység oly annyira szükségessé vált reformjának kérdését javaslattétel czéljából komoly tanulmányozás tárgyává tette. A törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés jobbfelől) Fenyvessy Ferencz: T. ház! Azok kapcsán, a miket a t. előadó ur és az előttem szólott t. képviselő ur szíves volt elmondani, bátorkodom néhány megjegyzést tenni. Teszem pedig ezt nem mintha különös szakértője volnék a pénzügyi tudománynak, melyhez sem erőm, sem tehetségem, hanem a mindennapi életnek practicus megfigyelése késztet, hogy csak néhány perezre kikérjem e tárgyban a t. ház szíves figyelmét. (Halljuk!) Mindenekelőtt köszönettel tartozom az igen t. előadó urnak, hogy ő, mint a lapokból olvastam, a pénzügyi bizottság kebelében végre valahára utalt a pénzegység reformjának mélyen érzett szükségére. Bár nem voltam szerencsés ezen ülésen jelen lehetni, a lapok sem közöltek róla hírt és igy nem tudom, vájjon az igen t. kormány és főleg az igen t. pénzügyminisíer urnak volt-e komoly érdemleges ellenvetése azokr;\, a miket Hegedűs képviselő ur a bizottságban felhozott. Mert tagadhatatlan t. ház, van bizonyos jogo sultsága annak az aggodalomnak itt minálunk, hol a kényszerfolyamot elvező papírpénz uralma áll fenn, hogy itt a beváltatlan papírpénznek akár a frank, akár a márka-rendszerbe való beolvasztása valóban alig lehetséges. Hiszen bárhogy neveztessék is majd az új pénz, in ultiina analysi ez nem lenne egyéb, mint megváltozott értékű osztrákmagyar papírpénz. Azt sem lehet tagadni, hogy e kérdés bizo1 nyos oldalról, bizonyos szempontból véve összefügg | a valuta-kérdéssel, a melynek megoldása azután 28*