Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-95

506 §5. •T83íg«; ülés miire:-.ii?s 14. 1885. székre az 1871 : XXXIII. törvény czikk 8. § ában külön is kifejezetten lettek kiterjesztve, szükségesnek vélem, hogy e szakaszba is minden félreértés kikerülése végett a királyi ügyészség tagjai is felvétessenek. Szükségesnek tartom másodszor, hogy e szakaszba felvétessenek a pénzügyi bíróságok tagjai is, a kikre a nyugdíjazásra vonatkozó külön törvények és a birák nyugdíjazására vonatkozó eljárási szabályok és biztosítékok az 1883. évi XL1II. t.-cz. 4. § a által lettek kiterjesztve. Ezenfelül kifogásom van annyiban, hogy a bírákra éshamódosítványom elfogadtatik, a királyi ügyészekre, a pénzügyi, közigazgatási bíróság tagjaira ezen törvény 64. §-ában csak az 18T1: IX. t.-cz. 7 — 13. §-ai tartatnak fenn. Ezeken felül ki kellene mondani fentartását az 1869: IV t,-cz. 17.§-ának, vagyis a bírói hatalom gyakorlását tárgyazó sarkalatos alaptörvény azon rendelkezésének, melyben megállapítva van, hogy a bíró a törvényben megállapított életkorának betöltése előtt nyugdíjba nem léphet; ezen életkorának betöltése után pedig nyugdíjba lép, ha csak őt az igazságügyminister hivatalának tovább megtartására fel nem szólítja. Ki kell terjeszteni a fentartást az 1871: IX. t.-cz. 6. §-ára is, mert ebben ki van bővítve az az intézkedés, mely az 1869: IV. t.-cz. 17. §-ában foglaltatik. Csakhogy a törvényjavaslat intentiója szerint a most említett két törvényszakasz azon változtatással tartandó érvényben, hogy a 70 év helyett az ezen törvény 20. §-ának b) pontjában foglalt 65 év teendő. Végre azon szakaszok közül, a melyeket a törvény fentartatni kivan, nem tartandó fenn az 1871: IX. t.-cz. 11. §-a, mert ez a következőleg szól: W

A megelőző szakaszok szerint nyugdíjazott birák nyugdíjainak mennyisége és azoknak kiszabása körül követendő eljárás iránt külön törvény fog rendelkezni." Ezen külön törvény pedig íme a jelenlegi, mert a nyugdíj kiszabását ezen törvény szabályozza és igy a szakaszt nézetem szerint fentartani nem kell. Az a módosítás tehát, a melyet ezek alapján a t. háznak elfogadásra ajánlok, a következő: Az első bekezdés helyett tétessék: „Ezen törvény a bírákra, a bírósági hivatalnokokra, továbbá a kir. ügyészség tagjai és a pénzügyi közigazgatási bíróság tagjaira is kiterjed azzal a kiegészítéssel, hogy ezekre nézve az 1869: IV. t.-cz. 17. §-a és az 1871: IX. t.-cz. 6. §-a ajelen törvény 20. §-ának 6) pontjában foglalt változtassál, valamint az 1871: IX. t.-cz. 7 — 13. §-ai továbbra is érvényben maradnak." (Helyeslés.) Midőn e módosítványt elfogadásra ajánlanám, röviden csak azt kívánom még indokolni, hogy miért járulok ahhoz, hogy az 1869: IV. t.-cz. 17. §-ában és az 1871: IX. t.-cz. 6. §-ában említett 70 éves életkor helyett az ezen törvényben megállapított 65 éves kor legyen a bírákra nézve szabályozó. Szerintem t. ház, ezzel nem egyoldalúkig jog vétetik el a bíráktól, hanem fokozott mértékben jog adatik, mert ez által lehetővé tétetik, hogy a 65 éves korban mindenik bíró a törvény alapján kérhesse nyugdíjaztatását, ha tudniillik azon nagy fárasztó munka után, melyet igazságszolgáltatásunk biráinkra ró, a nyugdíjaztatást magára indokoltnak találja. De nem is félek attól, hogy alkotmányos magyar minister azon jogával, hogy a bírót életkorának elért 65 éve után a nyugdíjba lépésre szólítsa fel, akkor fogna élni, mikor ez az igazságszolgáltatás érdekével ellenkezik. Hiszem hogy, a mint eddig, ugy ezután is tapintatosan és óvatosan s az igazságszolgáltatás fontos érdekének megóvása mellett fog ezen joggal élni az igazságügy minister. Én azt hiszem, hogy ha egyfelől ezen törvényben a bíróságok és bírósági hivatalnokokra mindazon igen fontos kedvezmények kiterjesztetnek, melyeket a törvény nyugdíjazás tekintetében a nyugdíjazottaknak biztosít, a melyek közt csak megemlítem magának a nyugdíjjáruléknak sokkal kedvezőbb számítását, az öt évi cyclus helyett a nyugdíj évenkénti emelkedését, az özvegyjáruléknak jelentékeny emelkedését, a gyermeknevelési pótlék jelentékeny emelését, ha mindezt teljes készségg.l megadja a törvényhozás a bíráknak is, akkor nem látom be azt, hogy midőn egy általános nyugdíjtörvény hozatik és ebben a 65 év állapittatik meg, mint a nyugdíjazás rendes ideje, akkor mondom továbbra is fentartassék a külön törvénynek azon specificus rendelkezése, mely minden valószinííség szerint akkor csak ezért hozatott, mert az képezte a kiindulási pontot, hogy az általános nyugdíjaztatás életkora gyanánt is a 70. életév betöltése fog elfogadtatni. Én azt hiszem, hogy az igazságszolgáltatás, a birák összeségének érdeke egyaránt megköveteli ezen évszám leszállítását, mert mint már jeleztem, ez jogot ad a bírónak, hogy nyugdíjazását hamarább kérje s ezzel az előlépés esélyei is javulnak. Ennélfogva helytelennek tartanám, ha mi a birói külön törvény ezen specificus intézkedéséhez mereven ragaszkodnánk akkor is, midőn a megváltoztatás az előttem felette fontos birói függetlenséget nem érinti s midőn a megváltoztatást fontos igazságszolgáltatási érdekek követelik, ezért részemről az általában jelzett módosítással ezen indokokból a szakaszt elfogadom. (Helyeslés jóbbfélől.) Lázár Ádám: Örömmel üdvözlöm előttem szólott t. képviselőtársam módosítását, melyet az ügyészségekre és pénzügyi közigazgatási bíróságra nézve beterjesztett. De megvallom, hogy azon szövegben, melyben beterjesztette, nem fogadhatom el. Lényegileg egyetértek ugyan vele, de röviden indokolom, miért nem fogadom el. Ugyanis, miután