Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-95

95. országos ülés S midőn az állam ily produotiv kiadást tesz, az által csak mindezen tekintetekben hasznot, előnyt szerez magának s e mellett eme áldozatai közvetve lassanként még vissza is térülnek. És azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy ezen teherkülönbözet nem egy évre esik, hanem évek sorára fog csak bekövetkezni. A pénzügyi helyzettel érvelni tehát akkor, midőn évről évre a budget majdnem minden ágát sokkal tetemesebben emeljük, midőn a hadügyi költségek évről évre emeltetnek, midőn a pénzügyi helyzetre akkor sincsenek tekintettel, mikor 9—10 millió költséggel terveztetik országház építése: akkor, azt hiszem, nincs helyén itt séma pénzüffvi helyzettel érvelni. Es még sem bátorkodom a t. ház elé indítványnyal lépni és pedig azért, mert ily indítványt visszautasításnak nem szeretnék kitenni e házban. Már pedig ismerve a t. túloldal irányzatát és hangulatát, előre tudva a minister ur ellenzését, ily indítvány elfogadására nem számíthatnék. De azért kötelességemnek tartottam ez iránybau felszólalni, mert nem tartottam méltónak a magyar törvényhozáshoz, hogy az árvák érdekében e házban egy hang se emelkedjék és inert jelezni akartam másrészről, hogy ha a t. túloldal részéről ily indítvány kiindulna, az részemről a legmelegebb támogatásban részesülne. De sajnos t. ház, ily örvendetes meglepetésre alig lehet számítani, mert hisz ugy vagyunk a t. túloldalnak, ha nem is minden egyes tagjával, de nagy többségével, mint azon pazar nagyúrral, ki nem restéi ezreket, meg ezreket a játékasztalnál elpazarolni, de ha az utczán egy a dermesztő hidegtől és éhségtől kínzott koldus, bár térdre esve könyörög előtte egy kis alamizsnáért, egy rideg „mars!" szóval utasítja el magától. Hát a t. túloldal nagy többsége is tegnap hivatkozás nélkül az állam pénzügyi helyzetére nagy bőkezűséggel és minden különbsége nélkül annak, hogy rá vannak-e vagyoni helyzetüknél fogva utalva, vagy sem, megszavazta egész kiterjedésében a ministeri nyugdíjat. De most mikor a szegény könyörgő árvák kiáltó nyomorának enyhítéséről van szó, most néma és könyörtelen. Ez az oka t. ház, a miért indítványt e részben tenni nem bátorkodam. Ezek után engedje meg a t. ház, hogy pár j szóval röviden áttérhessek azon módosítvány melyet Darányi t. barátom beterjesztett. Részem- j ről azon módosítványt, melyet a 39. §. 2-ik bekez- | déséhez beadott, egész terjedelmében pártolom és i hozzájárulok. És pedig azért, mert ebben legalább j némi kis javítást látok. Igaz, hogy nem sokat, de i mégis ki van zárva az eshetőség, mely a 2-ik bekezdés teljes megtartása mellett bekövetkeznék, | tudniillik, ha elhal a hivatalnok, özvegyet és gyér- I mekeket hagy hátra s özvegye később hal el, ezen : isireaius 14. 1&85- 503 gyermekek nem tarthatnának igényt a nevelési járulékra. Mivel már ez is némi javulás és mivel magam is szándékoztam ily értelemben indítványt tenni, mint ezt már tegnsip jeleztem is a minister úrral szemben, részemről ezen módosítványt szintén elfogadásra ajánlom. Lázár Ádám: Azok után, a miket előttem szólott t. képviselőtársam mondott, bámulatomat kell kifejeznem a felett, hogy miért óvakodott, ha szintén a leszavaztatástól való félelmében is, határozott indítványt beadni. Hogy ok nélkül várta ezt Darányi t. képviselőtársunktól, a ki a tisztviselőkérdekében szokott felszólalni, azt értem. Miután tegnap a ház többsége, bár csekély többsége a ministerek és államtitkárok politikai, erkölcsi és anyagi jövőjét kellőleg biztosította, ugy látszik, most már nem sokat törődik azzal, hogy mi történik az árvák sorsával. Legalább a már előbb megszavazott 37. §. a ministerek és államtitkárok özvegyeiről szól, a nélkül, hogy azok árváiról megemlékeznék. Nem tudom, hogy a 39. §., mely jelenleg tárgyalás alatt van, ki fog-e terjedni a ministerek és az államtitkárok árváira, vagy pedig fölteszik, hogy azok után nem is maradnak árvák ? Ha az ellenkezőt teszik fel, akkor e szakasznál reflectálni kell az árvákra. De bármikép áll a dolog, kötelességem felszólalni épen azon szempontból, melyet Sághy Gyula képviselőtársunk oly melegen és kimerítően tárgyalt, értem a gyermekek sorsát. A kormány és a pénzügyi bizottság előhaladásnak tekinti az eddig fennállott rendszerrel szemben azt, hogy mig előbb csak 4 gyermeknél adatott nevelési járulék, most pedig már 3 gyermeknél ; én ebben nem láthatok nagy haladást, mivel ez is épen oly önkényszeríí, mint a másik volt. Hogy ez nem puszta nézet, bátor vagyok röviden hivatkozni ugyanezen törvényjavaslat későbbi jelesen a 43., 44. és 46. §-aira, melyek ezzel kapcsolatban vannak. Mindenütt egyszerűen fejenkinti nevelési járulékokról szól. Sőt ugyanez van mondva a nő várandósága esetében is, midőn tudniillik nem marad gyermek, hanem csak várandóság. Itt egy-egy gyermekről is gondoskodik a javaslat, különösen a 43. §., mely azt mondja, hogy a gyermekrész az anya nyugdíjánál figyelembe vehető. Ez mégis később többször előfordul. Mindezekkel szemben megengedem, hogy a pénzügyi szempont azon hozzávehetőleges számítással, bárha nem oly részletesen van feltüntetve, mint kívánatos volna, hogy legalább három árva után kezdődjék a nevelési járulék kiadása, irányadó lehet; de ugy látszik, merőben pénzügyi szempontok szerepelnek itt. Bárha felveszi, hogy két annyiba fogna kerülni, de azon árvákról egyenkint is jogosult a gondoskodás s azokat ettől megfosztani sem méltá-