Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.
Ülésnapok - 1884-95
202 95. országos ülés su-rczins 14. Í.885. §-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak; továbbá olvassa a 39. § t). Darányi Ignácz: T. ház! A 89. §. második bekezdésének az a ezélja, hogy nevelési járulékot kapjanak számukra való tekintet nélkül a törvény által meghatározott kort még el nem ért szülőtlen árvák is, ha anyjuk, illetőleg mostoha anyjuk, atyjuk után folytonos ellátásra igényt tarthatott volna. Itt ugyan beníoglaltatnak ezen szavak a szövegben, „ha anyjuk atyjuknál előbb halt meg Ci . Azt hiszem azonban, hogy ez csak szövegezési hiba, mert azon megkülönböztetés, hogy anyjuk atyjuk előtt vagy után halt meg, nem volna helyes és méltányos; de a 40. §-szal való combinatiója ezen szakasznak azt mutatja, hogy ez másként nem érthető, minthogy ezen általam idézett szavak itt helyet nem foglalhatnak. Ennélfogva indítványozom, hogy a 39. §. második bekezdése következőkép szóljon: „Nevelési járulékot kapnak tekintet nélkül számukra a törvény által meghatározott kort még el nem ért szülőtlen árvák is, ha anyjuk, illetőleg mostoha anyjuk atyjuk után folytonos ellátásra igényt tarthatott volna.'' Enök: Fel fog olvastatni az indítvány. Tibád Antal jegyző (olvassa). Sághy Antal: T. ház! Megvallom a t. túloldal részéről vártam volna el, hogy ezen szakasznak nemcsak második, hanem első bekezdésénél is történjék felszólalás és annak kapcsán oly indítvány, mely a tisztviselők árváinak megfelelőbb ellátását czélozta volna. És különösen megvártam volna azt Darányi t. barátomtól, a ki csak pár nap előtt oly meghatóan ecsetelte, hogy ki szerencsétlenebb még az utczasarkon álló nyomorult béna koldusnál is; a ki oly meggyőzőleg fejtette ki, hogy a szellemi proletarius a legveszélyesebb az államéletben és a ki ebből levezette még azt, hogy épen a kis hivatalnokok családjai, utódai és gyermekei szolgáltatják e veszedelmes proletariátushoz a legnagyobb contingenst. Már most t. ház, én nem tudom elgondolni, hogyan képzeli az én t. barátom (Halljuk!) e tekintetben a 39. §. első bekezdésének intézkedését kielégítő segítségnek, akkor, midőn ő maga nagyon is hangsúlyozta, hogy ezen az állapoton a kormánynak és államnak segíteni feladatát képezi. Mert mikor ezen 39. §. első bekezdése oly sajátszerű megkülönböztetést tesz az árvákra nézve, hogy az özvegy az árvák számára nevelési járulékot csak azon esetben kap, ha legalább három, még anyai ellátásban levő gyermeke van, ellenben, ha csak egy vagy két ilyen gyermeke van. nevelési járulék egyáltalán nem illeti. Hát csak akkor szükséges segíteni t. ház, ha három gyermek van? Kern fordulhat elő az az eset, hogy három gyermekkel hátra maradt özvegy magánvagyonnal is bírva, sokkal könnyebben neveltetheti gyermekeit, mint az egy vagy két árvával hátramaradt özvegy? És mit csináljon az a szegény hivatalnok-özvegy, ki talán 200 — 300 frt csekély nyugdíjjal hátramaradva, abból még egy-két gyermeket kénytelen eltartani? Hiszen t. ház, azt csak nem teheti velük, a mit a spártaiak tettek, nem életre való, nyomorékul világra jött gyermekükkel; sem a humanismus, sem a magát soha meg nem tagadó anyai szeretet meg nem engedné ezt s azon felül még a büntető törvény is tiltja. És képzeljük azon igen gyakran előfordulható esetet, hogy ez a szegény özvegy az ő csekély nyugdíjából nemcsak saját gyermekét, hanem a férjének első házasságából származó, tehát neki mostoha gyermekét is a 38. §. értelmében kénytelen eltartani. ; Képzeljük azt az anyagi és morális situatiót. a melybe ilyenkor az a szerencsétlen özvegy és azok a még szerencsétlenebb mostoha és az édes gyermek is jutnak. Képzeljük az egymás istápolására hivatott egyének közt a kötelességek, érdekek és érzelmeknek azon coliisióját, mely ebből származik. Egy ily situatiót teremteni nemcsak inhumánus, de veszedelmes is és a törvényhozás részéről mindig tekintetbe veendő ethicai elvnek teljes ignorálását képezi. E különbségtétel tehát t. ház, már magábanvéve is, a mint látjuk, nagyon különös és ha nem volna annyira szomorú, mondhatnám, hogy comicus is, amelyre „difficile est satiram nonscribere". Elvetették ezen megkülönböztetést ugy a német birodalmi nyugdíjtörvény, mint a szász, a porosz és bajor nyugdíjtörvények. Ezen intézkedést tehát t. ház megnyugvással fogadni nem lehet és ha annak ellenében, hogy egy kielégítő gondoskodás történjék a tisztviselők érdekeivel szemben, a pénzügyi helyzet hozatik fel érvül, az tudniillik, hogy a megfelelő gondoskodás esetleg a budget terhére, persze nem rögtönözve, hanem végeredményében talán 200,000 forint terhet hárítana, mint az több oldalról nem tudom pontos vagy nem pontos számítással állíttatik, ugy az érvet t. ház, alaposan felhozni már csak azért nem lehet, mert az államnak ezen kiadása nem inproductiv, hanem nagyon is productiv kiadás és mert az, hogy a hivatalnok-árvák megfelelő ellátásban részesüljenek, az államnak és társadalomnak és nemcsak a humanismusuak érdeke által követeltetnek. Mert nem lehet az államra közönyös, hogy a szerényen javadalmazott tisztviselő árváiból az anyagi eszközök hiánya folytán elzüllött pálya-és czélvesztett egyének váljanak és belőlük a társadalomra veszélyes elemek sorakozzanak. Ezekről való megfelelő gondoskodást, tekintsük annak visszahatását akár a családalapítás, akár a közmorál, akár pedig a társadalmi és gazdászati élet egyéb tényezőire, az állam érdeke ! tehát mind e szempontokból egyaránt sürgeti.
