Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-95

2QQ 15. #rsBás«8 ölés vagyok indítványozni, bogy a 35. §. utolsó bekezdésében ezen szavak helyett: „oly büntetendő cselekményt követ el, melyre a büntető törvény uieílékbüntetéskép a hivatalvesztést állapítja meg" tétessék: „valamely büntetendő cselekményért hivatalvesztésre ítéltetik, illetőleg az 5. §. 4. pontjában említett hatálylyal elítéltetik.* Tifeád Antal jegyző (olvassa a módosítványt). Hegedűs Sándor előadó: A módosítással csak azon határozat következménye vitetik keresztül, melyet a t. ház az 5. §. 4. pontjánál már hozott. A módosítás ellen tehát természetesen nincs kifogásom. Hermán Ottó: A házszabályokra hivatkozással nekem kétségeim vannak az iránt, hogy a ház határozatképes-e. Én a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot sokkal fontosabbnak tartom, semhogy itt határozatok hozassanak akkor, mikor a házszabályoknak elég téve nincs. (Helyeslés a szélső balon.) Ennélfogva tisztelettel kérem a ház elnökét, méltóztassék az illető intézkedéseket megtenni. (Helyeslés a szélső lahn.) Elnök: A ház jegyzői megbízatnak, hogy a képviselő urakat számlálják meg. (A jegyzők megszámlálják a képviselőket.) Jelen vau 78 képviselő és igy határozatképes számmal a ház tagjai nincsenek. Ennek következtében a házszabályok értelmében fel fog olvastatni a névsor. A távollevők a legközelebbi ülésben be fognak jelentetni. A névsort Nagy István jegyző nr fogja olvasni. (Halljuk!) Nagy István jegyző (olvassa a névsort). Elnök: A névsor felolvasásának végéig 114 képviselő volt jelen, minek következtében azokra nézve, a kik nincsenek jelen, kénytelen leszek a t. háznak a holnaputáni ülésben jelentést tenni. Azokra nézve azonban, a kik akár a ház, akár az elnökség részéről szabadságot nyertek, természetesen nem kötelező az ittlétei. (Helyeslés.) A ház tehát határozat képes és felkérem a t. képviselő urakat, hogy méltóztassanak az ülésben folyton jelen lenni, mert minduntalan szavazások lévén, könnyen fennakadás történhetnék. Teleszky képviselő ur módosítványa már be van adva s igy Sághy Gyula képviselő ur következik. Sághy Gyula: A 35. §. negyedik pontjában a következők foglaltatnak: „Azon nő, a ki a férj halálakor férjével nem él együtt, ha csak be nem bizonyítja, hogy az együtt nem élésnek nem ő volt az oka, a férj után semminemu ellátásra igényt nem tarthat, gyermekei azonban, ha a feltételek különben megvannak, ellátási igénynyel bírnak és szülők nélküli árváknak tekintendők." Ez tehát a nőnek a nyugdíjigény érvényesítése feltételéül azon esetben, ha a férj halálakor tüá.CBiü : 14. lSSá. férjével tényleg együtt nem él, szí a negatív bizonyítást teszi kötelességévé, hogy nem ő volt oka az együtt nem élésnek. Minden jogász előtt tiszta, hogy e negatív bizonyítás közvetlenül lehetetlen és hogy a negatív bizonyítást is csak nehezen lehet helyreállítani, mert mindig az ellenkező, positiv körülményt lehet csak igazolni. Ha tehát az ilyen nő nyugdíjigényét érvényesíteni akarja, neki arra, hogy azt bizonyítsa, hogy nem ő oka az együtt nem élésnek, tulaj donképen azt kell igazolnia, hogy a férj oka az együtt nem élésnek, vagy igazolnia kell bármely más fenforgő okot, mely nem az ő személyében, egyéni körülményben rejlik. Illustratióul e tekintetben engedje meg a t. ház, hogy néhány esetet, olyanokat, melyeket a gyakorlati életből merítettem, fölhozhassak. Előfordulhat az eset, hogy a nő férje életében megőrül s állapotában a vele való tényleges együttélés lehetetlenné válik. A tényleges elválás oka a nő személyi körülményeiben fekszik; ezen esetben a nő érdekeinek törvényes képviselője nyugdíjigényeit — ha ez a pont szorosan igy alkalmaztatik, a mint szerkesztve van — nem érvényesítheti. Vegyünk más hasonló esetet. A férj vidéki helyről áthelyeztetik a fővárosba, de neje oly betegségben szenved, hogy az orvosoka fővárosi életet neki eltiltják. A nő gyermekeivel vagy azok nélkül lent marad eddigi lakhelyén, a férj pedig, mert ez neki necessarium domiciliuma, hivatalának székhelyén van, tehát tényleg együtt nem élnek. Itt ismét a tényleges együtt nem élés körülményei a nő viszonyaiból folynak, tehát az együtt nem élésnek oka tulajdonképen a nőre vezethető vissza. Szigorúan alkalmazva a 35. §. 4. pontját, a nő ezen esetben sem igényelhet férje halála után nyugdíjat. Nem akarom a t. ház türelmét túlságosan igénybe venni azzal, hogy több ily példát hozzak fel, bár megjegyzem, hogy ehhez hasonló számtalan más okokból származó tényleges együtt nem élés fordul elő, a nélkül, hogy a nőnek az bűnül felróható lenne. T. ház! Már magában is ezen negatív bizonyítás jogilag a legnehezebb, ezért az a legritkábban alkalmazandó és ha már tekintettel azon nehézségekre, melyek abból származnak, ha a bizonyítási teher az államra hárulna, ezen terhes bizonyítás előszabásába bele is nyugszunk, akkor mégis tekintettel azon körülményre, hogy nem a bíróilag kimondott végelválás, vagy az ágy- és asztaltóli elválás, hanem a tényleges együtt nem élés esetéről van szó, mert a bíróilag kimondott elválás esetében a bizonylat nem volna oly nehéz, minthogy a birói ítéletben az elválás oka kiderittetik, azonban a tényleges együtt nem élés oka nem constatálható bíróilag, ezen bizonyítás kötelezettségének fentartásába csak ugy lehetne meg-