Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-94

S-l. éj-szagom lilés mírciias 13. 1885. ÍD7 nem akarom azt, hogy hivatalnok, vagy bárki * felett is kénye-kedve szerint ítéljen a minister. Hermán Ottó: Én részemről az tartom, hogy e törvényjavaslat nem foglalhat magában semmi­nemű olyan intézkedést, a mely lehetőségekről szól, hanem a normális élet viszonyaira kell annak vonatkoznia. Oly esetek, melyekre Darányi kép­viselő ár gondolhatott, akkor, mikor határozati javaslatát coneipiálta, azok a rendkívüliek közé tartoznak és azokra nézve egészen más eljárás van, tudniillik a méltányossági eljárás és ezek soha sem nyerhetnek praecis kifejezést törvény­ben, mert itt az általános szolgálati körülménye­ket kell szem előtt tartani. És nem lehet ily rend­kívüli eseteket, melyek bekövetkezhetnének, a rendes törvényes intézkedés körébe venni és az intézkedéseket egyenesen a ministerium belátásá­tól, a mint mondani szokták, önkényétől tenni függővé. Nem fogadom el a módosítványt. Hegedűs Sándor előadót Bátor vagyok •figyelmeztetni a t. előttem szólott képviselő urat, hogy igaz, hogy ha mindent a kegyelem útjára aka­runk terelni, akkor ugyan sok alkalom lesz a minis­terium utján a királyi kegyelmi jognak érvényesü­lésére. De, a nyugdíjtörvény épen arra törekszik, hogy ezen kegyelmi jogot az élet által megenge­dett esetek korlátai közé szorítsa és a meddig csak lehet normativumot felállítani, arra töre­kedni kell. Ebben a szakaszban az eszme benne van, hogy tudniillik, hogy ha szolgábita teljesítésében lesz az illető szolgálatképtelenné, akkor kedvezmény­ben részesittetik, de nincs eléggé szabatosan ki­fejezve és több eset tekintetbe vételére van építve azon módosítvány, melyet Darányi képviselő ur benyújtott. Én tehát épen ezen szempontból, mely felhozatott, helyesebbnek tartom, hogy ugy szöve­geztessék a szakasz, a mint Darányi képviselő ur előterjesztette, mert akkor kevesebb lesz az olyan eset, hogy a kegyelmi tényhez legyen kénytelen fordulni a minister. Ennélfogva elfogadom a mó­dosítványt. (Helyeslés a baloldalon.) Elnöki A 30-ik szakaszhoz módosítvány hozatott javaslatba. Az első kérdés az, elfogadja-e a ház a szakaszt változatlanul, a mint az szer­kesztve van. Ha ez nem fogna fentartatni, akkor fogom kérdezni, hogy elfogadja-e a t. ház, a Darányi képviselő ur szövegezését. Kérdem, fentartja-e a t. ház az első bekezdést a bizottság szövege szerint ? {Nem!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy ez nem tartatik fenn és igy Darányi képviselő ur módosítványa elíbgadtatik. A 2-ik bekezdés, mely ellen ellenvetés nem téte­tett, marad. Tibád Antal jegyző (olvassa a 31. §-t), Lázár Ádám: T. ház! Ezen szakasznál bátor vagyok egy módosítványt benyújt tni, még j pedig tekintettel a törvényjavaslat azon elvi fel­fogására, hogy az államilag alkalmazottak család­jai mindenek felett biztosítandók, különösen pedig a gyermekekre van gond fordítva. E szakasz ren­delkezik a megváltásról, tudniillik az illető nyug­díjat megválthatja oly módon, hogy legalább 2 évi életben lehetőségét orvosi bizonylattal igazolja; ennek folytán a minisztertől engedélyt nyer arra, hogy két illetménye egyszerre kiadassék. Ez fel­tételhez köttetik, ahhoz, hogy ha nős, neje bek­egyezzék. De nem szól e szakasz a gyermekekről, nem mondja, hogyha azok kiskorúak, mi történjék. E javaslat iránya kitűnik, ha figyelembe, veszszük az 51. §-t, mely helyesebben intézkedik, a mennyiben azt mondja: „Az özvegyi nyugdíj minden további igény­ről való lemondás mellett az illető minister enge­délyével megváltható. A megváltási összeg a megváltandó nyugdíj­nak legfelebb két évi összegében állapítható meg, de a közhatósági orvos által igazolandó, hogy az özvegy egészségi állapotához képest legalább még két évig élhet. Gyermektelen özvegyek, ha várandóságban nincsenek, ellátási igényük megváltását szabadon kérhetik; ellenben oly özvegyek, kiknek elláttat­lan gyermekük van, a gyámhatóság beleegyezését tartoznak kimutatni. Az egyszer megváltott nyugdíj többé a meg­váltási összeg visszatérítése mellett sem engedé­lyezhető. A gyermekek nevelési pótléka megváltás tárgyát nem képezheti." Hogy a jelenleg tárgyalás alatt levő 31. §-ban ez esetről nincs gondoskodás, azt nem foghatom meg. S nem képzelhetek oly esetet, hogy megvál­tás esetén, ha az illető gyermekei kiskorúak, kik még a 41. §-ba körülirt életkort el nem érték, legyen gyámhatóság, mely hallgatva elnézze, hogy ki tudja, minő szándéktól vezettetve, az il­lető szülő két évi megváltás összegét kezébe ve­gye s azontúl a gyermekei fentartásáról való gon­doskodást, kikerülje. Részemről az első bekezdést két irányban kívánom módosítani s azt óhajtom, hogy a meg­váltás megengedhető legyen az esetben, ha az ille­tőnek gyermekei nincsenek, ha hitvese beleegye­zik. Ha azonban oly gyermekei vannak, kikről gondoskodni köteles, kik még kiskorúak s a 41. § ban körülírt életkort el nem érték, az eset­ben csak a gyámhatóság jóváhagyásával történjék a megváltás. Módosítványom a következő: E szakasz első bekezdése végéhez adandó: megváltásnak nincs he­lye, ha kiskorú gyermekek vannak, kik a 41. §-ban kitett életkort még nem érték el. Ha pedig gyerme­kei vannak, kik a 41. §-ban kitett kort elérték,

Next

/
Thumbnails
Contents