Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-94

94. országos ülés márczius 13. 1885. 185 szem előtt, elfogadóin, hogy kizárólag legyenek itt a tehetségek alkalmazva és hogy ez másutt is figyelembe vétessék. Itt a ministeri állás olyan, mely az alkotmányos éleinek egyik főtényezője; minden alkotmányos állam megkívánja minden polgárjától, hogy lehetőleg saját anyagi és családi romlása nélkül a közügyekben ingyen közreműködjék, de nem kívánom a ministertől, hogy ő ingyen szolgáljon és biztosítani kívánom, a ki a maga családi és anyagi romlásával feláldozza tevékenységét az országnak, biztosítani kívánom azon körülmények között, ha a maga kötelességét kielégítően ielj esi tette és akkor az öntudat lesz a legszebb jutalom, az fogja meggátolni, hogy ha mégis olyan arczátlan volna, őt elítélnék többi társai és az ellenőrző közvélemény. De jön még egy kérdés, a pénzügyi oldala a kérdésnek. Ha a pénzügyi oldalát tekintem, megkívánom, hogy minden állam mindenkit, a ki neki szolgálatot tett, tehetsége szerint aránylag jutal mázzon, meg is tette ezt az ország és soha sem volt oka senkinek panaszkodni a miatt, mert az ország bár szomorú viszonyok közt van, midőn sem az ország financiái, sem lakosai nagy részének állapota nem olyan virágzó, hogy bőkezűleg pazarolhasson: ez irányban mégis teljesítette mindig kötelességét. Angliára hivatkoznak, a mely gazdag világhatalom, a melyiyel mi e tekintetben összehasonlíthatók nem vagyunk, h czélszerünek tartja ilyen esetekben a takarékosság zászlaját kitűzni, ugy azt hiszem, hogy Magyarországra nézve sem lesz ez szégyen. Európa példáját is hallottam hangoztatni e kérdésben, nem ugyan e teremben, hanem magán beszélgetésben, de én szomorú tüneménynek tekintem azt, hogy mi mindenben külsőleg európai intézményeket utánozunk, A komoly figyelő előtt világos, hogy mi rejlik a dologban. Ha valaki ezen utánzásoknak a külpaszomántját megvakargatta, ez emlékeztetni fogja őt azon négerre, a ki velünk a civilisatio tekintetében versenyezni akarván, elégnek tartja egy ezilindert a fejére tenni, különben pedig Ádám udvari szabójának costumejében marad (Derültség) és azt hiszi, hogy velünk már most egyforma. Minthogy tehát a democratia sem igényű ezen nyugdíjintézménynek igénybe vételét, én a mint jeleztem, azon férfiak irányában, akik saját anyagi érdekeik romlásával végezték a szolgálatot, esetről esetre oly eljárást tartanék méltányosnak, hogy ők nyugdíjban részesüljenek, ha azon nyilatkozatot kiállítják, melyet t. barátom Beöthy Ákos felemlített; mondom, ehhez szívesen hozzájárulok. Miután én ezen szakaszban nem a ministeri tekintély emelését látom, melyet, azt hiszem, minden alkotmányos embernek minden irányban lehetőleg megóvni kötelessége; miután végre az anyagi viszonyaink nem engedik az itt eontemplált nyugKEPVH, NAPLÓ. í884—87. V, KÖTET. díjakat, én nem fogadom el a szakaszt a jelen alakban, hanem csak ugy, ha eifogadtatik azon indítvány, melyet Beöthy t. barátom előterjesztett. (Élénk helyeslés balfelöl.) Margittay Gyula: T. ház! A 25. §. előttem nagyon eomicusnak tűnik fel, merfc azt is hihetné az ember, hogy a t. kormány kifáradva a honboldogítás nagy munkájában, magának készíti előre a nyugdíj-törvényt. Azonban —bár szivemből óhajtanám a t. kormányt elégedett nyugalomban láthatni — (Derültség a szélső baloldalon) legnagyobb sajnálatomra nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy a szakaszban jelzett nyugdíjat részükre megszavazhassam. Nem szavazhatom pedig meg mindaddig, inig ágyakran hangoztatott angol példa mellé az angol bankot s angol pénzviszonyokat is hazánkba át nem plántálják. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De még azon esetben is, a felcsigázott adók, közös vámterületi védvámos politika, keleti hódítások, zsidó uzsorások {Derültség) s több eíéle isten csapásai által tönkretett s előhaladott koruk által munkaképtelenné vált mezei gazdák s kisiparosok javára kellene előbb nyugdíjról gondoskodni. Hiszen már maga e név nyugdíj, egy munkában eltöltött életet czéloz nyugdíjazni, nem pedig a bársony székben kényelmes feleselés közt átmulatott 3 évet. De nem szavazhatnám meg azért sem, mert igen könnyen megtörténhetnék az, hogy egy 30 éves minister még teljes félszázadig húzhatná a nyugdíjat és azon esetben kapnánk a 3 évi szolgálatért egy 236 ezer írtba kerülő exministert. (Derültség a szélső balon.) Olyan pedig, a ki negyedszázadig húzná a nyugdíjat, nagyon sok lehetne és én az igazat megvallva, a ministerek legtöbbjét még 136 ezer írtért is drngállanám. (Derültség a szélső balon.) Drágálianám pedig különösen olyan körülmények között, midőn a néptanítók legnagyobb része nyomorult fizetéséből alig képes családját tengetni s midőn egyik-másik járásbíróságnál a fölhalmozódott munka s restuntiák ndaU egy albiró szaporítás kérelmezfcetik, rendesen azzal utasíttatnak el, hogy a költségvetés túl- van terhelve s a kiadások szaporítása lehetetlen. Hát t. képviselőház, nem comicus dolog-e ilyen körülmények között ministeri nyugdíjazást kérni. Ilyen körülmények között, midőn az adózó polgárok a fölcsigázott adók terhét kezdik nem bírni. Midőn a néptanítók s más hasznos és munkás polgárai a hazának a nyomorral küzdenek. Midőn sok helyen az igazságszolgáltatás fenn akad a miatt, mert az államnak nincs pénze. 24