Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-93

176 93. ersaágos filés márczin-i S2. 1SS5. hozás további intézkedéséig a fennálló törvények és rendeletek szolgálnak zsinórmértékül. Ebből világos, hogy az ipartörvénynek egyetlen intézkedése sem alkalmazható a házaló kereskedésre és a házaló kereskedőkre épen a törvénynek világos intézkedése folytan. Minthogy meg vagyok róla győződve, hogy a minister ur, ki e törvény végrehaj'tására van hiv tva, a törvény alapján áll, appellálva jogérzületére és humánus gondolkozására s remélem, hogy ezeket a szerencsétlen embereket, a kik, mint mondám, a tönkrejutás szélén állanak, támogatni és védeni fogja a hatóságok törvénytelen eljárásával szemben. (Helyeslés.) Ezek után engedje meg a t. ház, hogy interpellatiómat, mely a következőképen szól, felolvashassam. (Mattjuk! Halljuk!) Interpellatio a magyar királyi földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ministerhez. Tekintve, hogy a zólyommegyei úgynevezett csipkés házaló kereskedők a fennálló rendeletek értelmében fel vannak jogosítva heti vásárokon állandó árulás! helyeken, sátrakban is árúikat kirakni s eladni; tekintve, hogy e jogszabályok az ipartörvény 50. §-a által nem lehettek hatályon kívül helyezve, mert ugyanazon törvény 183. §-a határozottan kimondja, hogy az ipartörvény rendelkezései a házaló kereskedőkre nem alkalmazhatók s igy a zólyommegyei házaló kereskedőkre vonatkozó jogszabályok ma is érvényben vannak ; tekintve, hogy az iparhatóságok félreértvén vagy figyelmen kívül hagyván az ipartörvény fentidézett rendelkezéseit, a zólyommegyei házalóknak a hetivásárokon nem engedik árúikat értékesíteni s ez által törvényellenes módon jelentékeny kárt okoznak a házalóknak, sőt, ha ez az eljárás tovább is folytattatnék, tönkrejutásukat idézné elő ; van-e szándéka a t. minister urnak azonnal intézkedni, hogy a hatóságok a zólyommegyei házalókat jogaik gyakorlatában ne akadályozzák? Gr. Széchényi Pál, földmívelés-, iparés kereskedelmi minister: T.ház! Ha at.ház megengedi, miután az interpellatio úgyis felolvastatott már, a választ reá rögtön meg fogom adni. (Halljuk!) Figyelmem ezen tárgyra már régebben van fordítva; mert több hónapja, hogy a felsőmegyei házalók panaszszal fordultak a ministeriumhoz és leginkább az iránt panaszkodtak, hogy az új ipartörvény óta a heti vásárokon ipari és házalási czikkeikeí ki nem rakhatják. Alaptalan volt tehát azt hinni, hogy az én figyelmem e tárgyra csak interpellatio által lesz felhíva; mert hosszabban foglalkozom már ezen kérdéssel és a mennyire lehet, ezen bajt orvosoltam is. Ugyanis orvosoltam leginkább a turóczés árvamegyei gyolcsos házalók ügyét s elrendeltem azt, hogy azok bántatlanul folytathassák tovább házalásukat; mert azok leginkább házi-iparczikkekkel foglalkoznak, melyeket a heti vásárokról kizárni nem lehet. Más a tényállás a |zólyommegyei házalóknál, a kik nem házi, hanem más iparczikkekkel házalnak s ennélfogva csakugyan az ry ipartörvény értelme szerint a kirakodástól heti vásárokon eltiltandók. E szerint nem helyesen véli interpelláló t. képviselőtársam és barátom, hogy az alsó hatóságok helytelenül értelmezik az új ipartörvényt. Mert az ipartörvény, igaz, a házalási kereskedést nem érinti; a házalási kereskedés alatt azonban, úgy hiszem, nem lehet mást érteni, mint házrólházra járva, tárgyakat eladni, (Ellenmondás balfelől) de nem érthető alatta, hogy valahol bódéban, sátorban kirakva árulhasson valaki. Ez már a házalás fogalma alá nem tartozik. Az ipartörvény tehát megóvja a házalási kereskedést, de ennél tovább nem megy. A mennyiben tehát ezen házalók a régi rendeletek szerint azon joggal bírtak, hogy kirakodhassanak a vásáron és sátrakban adhatják el házalási czikkeiket, ezen intézkedés az új törvény által okvetlenül megszüntetendő. Igaz és beismerem, hogy ez a házalókra nézve nagy csapás és nagyon valósziníí, hogy ha ez a rendelkezés teljes szigorral végrehajtatnék, akkor ezen három felső megye házalóinak nagyrésze talán kivándorolni lenne kénytelen. Ep azért, nehogy ez bekövetkezzék és nehogy másrészt elhamarkodva történjék intézkedés: én már elis határoztam is, hogy ideiglenesen rendeletet fogok kibocsátani addig is, mig ezen kérdés végleges megoldást nem nyer, a mely az új törvénynyel összhangban van. Mert más rendeletet természetesen a ministeriumnak kibocsátani nem lehet, mint olyant, a mely törvényen alapul, vagy ha ezen utón nem lehetne segíteni, novellaris intézkedésre lesz szükség; de a mig ez véglegesen tisztázva nem lesz, intézkedem, hogy addig őket az alsó hatóságok háborittatlanul hagyják házalásuk eddigi szokásaiban. Ezen rendelet készülőben van és akkor azt hiszem, hogy a zóiyommegyei házalóknak nyugtok lesz ezentúl. Azután iparkodni fogok, hogy a végleges intézkedés a törvénynek megfelelőleg minél előbb megtörténjék. (Helyeslés jóhbfelől.) Grünwald Béla: T. ház! Megvallom őszintén, hogy azt hittem, hogy a t. minister úrtól megnyugtatóbb feleletet fogok kapni. Igaz, hogy kilátásba helyezi azt, hogy meg fogja védeni a házalókat a hatóságok eljárása ellen, de én azt óhajtottam volna, hogy a minister ur különösen arra fektessen súlyt, hogy ez az eljárás törvénybe ütközik. Azonban a minister ur épen azt állítja, hogy ez az eljárás törvényen alapszik és talán csakis opportunitásból, philantropicus szempontból hajlandó a házalókon segí-