Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-93

83. erasóge* Ués márezins 12. 1885. 177 teni. T. ház! A dolog egészen ellenkezőleg áll: a jog a házalók részén van. A ki valaha magyarázott törvényt, jogot, annak nem lehet kétsége az iránt, hogy az ipartörvény világosan kivesz minden törvényt, rendeletet, mely a házalásra vonatkozik. Az a rendelet a Bach-korszakból, a melyre én hivatkoztam, kiegészítő részét képezi a házalási pátensnek, mely ma is érvényben van Magyarországon s ma is jogforrás a házalási ügyek megítélésénél. Én tehát a t. minister ixrtól nem kegyelmet kívánok a házalók részére, hanem annak nyilvános elismerését, hogy a hatóságok eljárása jogot sért és vártam, hogy megakarja óvni a házalókat az ő jogaikban azon törvények és rendeletek alapján, melyeket az ipartörvény hatályon kivül nem helyezett, melyek a törvény világos értelme szerint ma is érvényben vannak. A mig a minister ur ezen álláspontra nem helyezkedik, elhagyja az egyedüli helyes alapot, melyet ezen kérdésben elfoglalni kell. Különben t.ház, a dolog annyira fontos, hogy tudomásom szerint az adófelügyelő fölterjesztést intézett a pénzügyi ministerhez, melyben azt mondja, hogy ezen emberekre nem lehet az adót kivetni és tőiük behajtani, mert sz adóalap teljesen megszűnt azon kereset megszűntével, melyet a fennálló törvények és rendeletek alapján eddig folytattak és a mely virágzott. A megye is ismételve fölterjesztést tett és kimutatta, hogy ezen emberek kénytelenek lesznek kivándorolni, mert nem képesek megélni földjeikből és csak egy keresetforrásuk van, melyet ha a kormány és Magyarország hatóságai bedugnak, ők nem lesznek képesek miből megélni. Hát t. ház, ha már a minister ur ezt az álláspontot foglalta el és elvégre is legalább azt akarja megtenni, hogy a hatóságok addig, a mig az ügy véglegesen nem rendeztetik, ne háborgassák az illető házalókat, a czél el van érve; majd meglátjuk, hogy jövőben mi fog történni. A mostani viszonyok közt nem tehetek egyebet, mint hogy a minister ur válaszát tudomásul vegyem. De egyet mégis ki akarok emelni. (Halljak! a baloldalon.) Én ezen egész ügynek, ezen rendeletnek keletkezését ismerem, hogy az a felfogás, hogy az ipartörvény 50 §-a föltétlenül alkalmazandó a házaló kereskedésre, tévedés volt, melyet valamely referens, vagyis irányadó egyéniség követett el a ministeriumban, teljesen figyelmen kivül hagyván az ipartörvény 183. §-át. Én,t. ház, értem azt, hogy a ministerinm genirozva van rendeletet kibocsátani és törvényesnek ismerni el egy viszonyt, melyre nézve ő maga elébb egész másképen intézkedett; de én azt hiszem, hogy sokkal kevésbé compromittáló a ministerre nézve, ha ily tévedést beismer, mint az, ha ily tévedés következtében fentartja azon állapotot, KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. V. KÖTET. mely 20 községnek lakosságát teszi tönkre, mert 20 községről van szó. (Helyeslés a haloldalon.) Ezért t. ház, ha ily tekintetek lesznek a kormányzat körében irányadók, ha nem fogjuk elfogulatlanul és szeretettel ápolni a népnek érdekeit, ha bureaucraticus hibák végett ezer meg ezer állampolgárt juttatunk koldusbotra, ha igy fogjuk fel a kormányzatot, akkor t. ház, ne csudálkozzunk azon, ha ezen országból az emberek kivándorolnak. (ügy van! balfelöl.) Gr. Széchényi Pál, földmivelés-, iparés kereskedelemügyi minister: Kénytelen vagyok a képviselő ur kijelentésére néhány megjegyzést tenni, mert én nem ismertem be sehogy sem azt, hogy e tekintetben nem állok a törvényes alapon. Kérem a képviselő urat, győződjék meg arról, hogy az ipartörvény 183. §-a csakugyan következőleg szól: „Jelen törvény rendelkezései alá nem esnek: a mezőgazdasági és erdei termelés, állattenyésztés stb., azután l) pont alatt a házaló kereskedés." És most kérdem a t. képviselő urat: lehet-e ez alatt azt érteni, hogy valaki sátrakban kirakott iparczikkeket árulhasson? Azt hiszem, hogy nincs senki a házban, a ki azt állítaná, hogy sátrakban kirakott tárgyak árulása házaló kereskedés. (Horánssky Nándor tagadólag int.) Lehet, hogy Horánszky képviselő ur osztja a képviselő ur nézetét, de én meg vagyok győződve, hogy sokan e házban és talán a többség nem fogj a igy érteni. (Ellenmondások balfélől. Helyeslés a jobboldalon.) En legalább ezen magyarázatot soha sem fogadnám el, sőt ez egyenesen a szavak helyes értelmének elferdítése lenne. Házalás alatt soha*,, sem érthető az, hogy sátrakban lehessen árulni. (Ellenmondás balfélől.) A mi pedig azon állítólagos tévedést illeti, a melyről a képviselő ur szólott, ilyen tévedésről én tudomással nem birtam. És ha egyáltalában a ministeriumban előfordult tévedés"; tudnék, én nem érezném magamat hivatva, hogy azt palástoljam, vagy talán másképen kiszínezzem és valami fictiot állítsak elő. Ilyen váddal nem találkoztam soha és azt hiszem, hogy ellenem, a ki mindig egész őszinteséggel szólok, ez a vád nem is emelhető. Én genirozva a t. ház előtt vagy a t. képviselő ur előtt nem vagyok semmi tekintetben. Én igy értelmezem a törvényt és azt hiszem, hogy mindenki, a ki igazságosan ítél, igy fogja értelmezni és felfogni a kérdést. Én tehát a törvény alapján a zólyomi házalók ügyén segíteni képes nem vagyok és hogy rögtön nem intézkedem, annak megítélését a t. ház belátására bizom, hogy helyesen cselekszem-e? Mert ily kérdésben elhamarkodva intézkedni nem volna helyes, mert minden esetre meggondolandó hogy a házalók joga örök időkre kiterjeszthető-e, és hogy akkor, midőn a szomszéd államokban egé23