Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-93

93. országos ülés márezias 12. 18S5. 175 nem fogadják el. (Megtörténik) A ház többsége nem fogadta el. Következik most Komlóssy Ferencz képviselő ur módositványa. Kérem azon képviselő urakat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége nem fogadta el. A második bekezdés szövegében meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. E bekezdés első sorában Barla József képviselő ur ezen szó után „valaki", beiktattatni kívánja a következő szavakat: „bárminő hazai nyilvános tanintézetben elfoglalt". A többi változatlanul maradna. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e e módosítványt elfogadni? Akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség nem fogadta el. Most következik a Fenyvessy Ferencz képviselő ur által beterjesztett új bekezdés. Méltóztassanak azt meghallgatni. Nagy István jegyző (olvassa). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e Fenyvessy Ferencz képviselő ur indítványát elfogadni, igen vagy nem? A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége nem fogadta el az indítványt. A harmadik bekezdés nem támadtatván meg, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az elfogadtatott. Következik a 24. §. Tibád Antal jegyző (olvassa a 24. §-t). Elnök: A 24. §. elfogadtalak. A 25. §-hoz számosan vannak feljegyezve. Grünwald Béla képviselő úr pedig egy sürgős interpellatiót kivan a ház engedelmével ma megtenni. (Halljuk!) Ha méltóztatik a t. ház beleegyezni, a tárgyalás folytatása a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésre halasztatik. (Helyeslés!) Most pedig Grünwald Béla képviselő ur fogja interpellatióját megtenni. (Halljuk! Halljuk!) Grünwald Béla: T. ház! Csak néhány perezre kívánom a t. ház figyelmét igénybe venni, hogy a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister úrhoz intézendő interpellatiomat indokolhassam. És kijelenteni, hogy azok, kiknek érdekében felszólalok nem választóim és igy nem vagyok érdekelve, hanem tisztán a szánalom és részvét indít, hogy e szerencsétlen emberek helyzetéretereljem aí. minister ur figyelmét. (Halljuk!) Zólyommegyének van egy vidéke, hol körülbelül másfél század óta virágzó házaló-kereskedés fejlődött és pedig azon oknál fogva, mert a talaj nagyon terméketlen s az emberek a földmívelésboi nem voltak képesek megélni és igy idő folytán a földmívelésről le is mondottak éa házaló kereskedőkké lettek. A későbbi időkben, a Bach-korszak idejében, ezek érdekei különös ápolásban részesültek. Mikor kiadták 1852-ben a házaló-pátenst, akkor a zólyomi házalókra nem volt tekintet és két év múlva külön rendeletet bocsátottak ki, mely szerint, azon privilégiummal láttattak el, hogy ők a házalást szekerek és segédek alkalmazásával foganatosíthatják és megengedtetett az is, hogy árúikat valamint a vásárokon, ugy az állandó árulási helyeken nemcsak szekereken, hanem vásári sátorok alatt is szabadon árulhassák. Igy volt ez 1884. október l-ig, mikor az ipartörvény és különösen annak szerencsétlen 50. §-a életbelépett, azon 50. §., mely egy országban, melynek közgazdasági viszonyai fejletlenek, megkötötte és localisálta a forgalmat és oly anomáliákat idézett elő, melyekről bővebben nem akarok szólani. De t. ház! A zólyomi házalók privilégiumait a magyar kormány is fentartotta és 1868. október 30-án 7,085 számú rendeletével megengedte, hogy ezen házalók minden rendőrileg nem tiltott árúkat ugy házalva, mint az országos és heti vásárokon kirakva árulhassanak. Ezek tehát a reájuk vonatkozó jogszabályok. A hatóságok azonban 1884. október 1-től kezdve szemük előtt tartva az ipartörvényt, melynek 50. §-a azt mondja, hogy heti vásárokon élelmi szereket, kerti és mezei terményeket, háziiparczikkeket bárki árúba bocsáthat, másféle iparkészítményeket csak a helyben lakó iparos van jogosítva eladni. E szakasz alapján nem akarták a hatóságok megengedni, hogy a zólyommegyei házalók hetivásáron árúikat értékesíthessék. Ennek következménye az lett, hogy ezek a szegény emberek megfosztva kereseti forrásaiktól és háborgatva árúiknak értékesítésében, a legnagyobb kárt szenvedik, ugy hogy ma már a tönkrejutás szélén állanak. A ministerium bocsátott ugyan ki egy rendeletet, a melyben azt mondja, hogy az árva-, turócz- és zólyommegyei vászonkereskedők, a kik háziipari czikkeikkel a fennálló szabályok szerint házalhattak, a házalásban nem akadályozhatok meg. Minthogy azonban a zólyommegyei házaló-kereskedők gyolcscsal és vászonnal nem kereskednek, hanem más tárgyakat adnak el, nevezetesen késeket, kolompokat, csipkéket és selyemkendőket stb. ezen rendelet intézkedései a zólyommegyei házalókra nem voltak alkalmazhatók s igy védelmet sem nyújtottak a zólyommegyei házalóknak. Ez a tényállás. Már most az a kérdés, vájjon a hatóságok a törvény alapján és a törvénynek megfelel őleg jártak-e el. Kétségtelen, hogy a hatóságok nem értelmezik a törvényt helyesen. Az ipartönény 50. §-a kimondja ugyan, hogy másféle iparkészítményeket csakis a helyben lakó iparosok vannak jogosítva eladni, kétségtelen az, hogy e szakasz a házalókra egyáltalában nem alkalmazható, még pedig az ipartörvény értelmében, mert a 183. §. I) pontja világosan kimondja, hogy a jelen törvény rendelkezései alá nem esik a házaló kereskedés és hogy erre nézve a törvény-