Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-93

93 országos ülés «árc«ins 12. 1886. Í7S Úgyde t. ház, mindamellett férfiak és nők közt e tekintetben nagy különbség létesik. Mert mig a férfiak, kivéve a napidíjasokat, kik nem tekintetnek tisztyiseJőknek, mindnyájan nyugdíjképesek: addig a nők egyáltalán nem számíthatnak ezen jótéteményre; legalább azon rendelet értelmében, a mely mellett ők kinevezési oklevelüket nyerték, ezen nyugdíjra szorosan véve igényt nem tarthatnak. A rendelet 1871-benkelt és magában foglalja azt, hogy ezen kezelőnők alkalmaztatása egyelőre csak ideiglenes természetű, nyugdíjra vagy bárminemű ellátási igényre nem jogosít s az is van mondva, hogy egy havi felmondás után ezen női tisztviselők elbocsáthatók. Á kinevezési oklevél egyébként egészen rendes, a minister meghagyásából az illető osztály főnöke irta alá és ezen nők szintúgy tettek hivatali esküt, mint a férfiak. Én, t. ház, ámbár a zár határozatok 56. §-a világosan azt mondja, hogy a mennyiben ezen állami szolgálat körében rendszeresített állomásokra női személyek alkalmaztatnak, ezek a férfiszemélyekkel az ellátási igény elbírálásánál ugy a jogok, mint a kötelességek tekintetében egyenlőknek tekintendők, mindamellett, miután a kinevezési oklevelekben hivatkozott szabályrendelet őket a nyugdíj képesséírtől megfosztani 'látszik, szükségesnek látom, ugy az igazság érdekében, mint aa illető női tisztviselők megnyugtatása végett felkérni a t, pénzügymínister urat, valamint a jelenlevő szakminister urat, méltóztassanak nyilatkozni az iránt, vájjon azon régi rendeletet fennállónak tekintik-e, vagy pedig azon távirdai kezelőnőkre, kik ily rendes oklevéllel vannak kinevezve, esküt tettek és hivatalos kötelességükben pontosan járnak el, kitérjesztetik-e ezen törvény jótéteménye, illetőleg ezen nőket nyugdíjképeseknek tekintik-e vagy sem? Azon esetre, ha netalán a t. minister urak, nagy sajnálatomra, tagadó választ adnának, indíttatva érezném magamat, ezen nők és az igazság érdekében ismételve felszólalni. Reménylem, hogy a t. minister urak meg fognak emlékezni arról, hogy jogtalanság különböztetést tenni nők és férfiak közt, midőn azok ugyanazt a szolgálatot teszik. (Helyeslés a szélső balon.) Azon kívül, hogy ez az igazságérzettel ellenkeznék, ellenkeznék a magyar nemzet lovagias természetével is. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A magyar nemzet a nőket már az ősi barbár időkben is nemcsak hogy hátrányban nem részesítette a férfiakkal szemben, de söt bizonyos előjogokat adott nekik, melyeket egyetlen egy nemzet asszonyai sem élveztek. (Ugy van! a szélső halon.) A magyar nők politikai jogokat is gyakoroltak, a nemesek özvegyei szavazati joggal bírtak és ha főnemesek voltak, azonkívül magukat az országgyűlésen képviseltethették és az özvegy, bár mekkora volt is a jószág, mindig éltefogytáig annak élvezetében maradt. Ez oly jellemző vonása a nemzetnek, melyet reménylem, nem fogunk megtagadni ma sem. Ennélfogva ismételve felkérem a minister urakat, méltóztassanak ez ügyben nyilatkozni. Reménylem, megnyugtató választ fogok kapni. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Fenyvessy Ferencz: Azon indítványra nézve, melyet Barla képviselő ur adott be a függetlenségi és 48-as párt részéről és melyet a túloldalról Körösi Sándor, innen pedig Kovács Albert t. képviselőtársaim pártoltak, azt mondta a t. minister ur, hogy azt azért nem fogadja el, mert a felekezeti tanintézeteknél nem áll fenn a viszonosság, a kölcsönösség elve. Ezen ministeri enuntiatióból azt vélem sejteni, hogy ha tehát a kölcsönösség elve fennállna, nem volna ezen indítvány ellen a t. minister ur. En a t minister ur consequentiájában bízva,. bátor vagyok neki módot nyújtani arra, hogy elfogadhassa ezen indítványt. (Halljuk!) Bátor vagyok azért a következő módosítványt beadni: „A felekezeti tanintézeteknél töltött tanári szolgálati idő az államszolgálatba való átlépésnél a kölcsönösség feltétele alatt a nyugdíjigényre nézve beszámittatik." Ajánlom ezen módosítványt a t. minister ur figyelmébe. (Helyeslés a baloldalon.) Nagy István jegyző (olvassa a módosítványt). B. Kemény Gábor, közmunka és közlekedési minister: T. ház! (Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy az Irányi Dániel t, képviselőtársam által részben hozzám is intézett kérdésre közvetlenül feleljek. Tudom, hogy számos nő van alkalmazva a távirászatnál, számuk szaporodik és igyekezem is számukat szaporítani, (Helyeslés) mert azon meggyőződésre jöttem, hogy teljes pontossággal és lelkiismeretesen igyekeznek feladatuknak megfelelni, bár valamivel kevesebbet bírnak dolgozni, mint a férfiak, nagyobb munkaképességük nincs. De azt hiszem, hogy ily tisztességes keresetmódot a nőknek megnyitni igen helyes. (Ugy van!) Én e tekintetben nem kívánok semmi esetre igazságtalan és szűkmarkú lenni. A nők alkalmazása a távirdánál részben ideiglenes, részben állandósított. Az állandósítottak nyugdíjigényét meglevőnek tartom és azt illetőleg, hogy mi módon kell igényeiket megbírálni, a törvénynek 7. §-a az,, mely számomra irányt nyújt. Ezen eszme úgy tudom, még egy kissé erősebben is van kifejezve a 7. §-ban, mely azt mondja: „Beszámítható szolgálati időnek tekintetik azon időtartam, melyet valaki az ellátási idő megállapításától visszafelé egész az első hivatalos eskü letételének idejéig terjedőleg töltött." Ugy tudom, egy módosítás fogadtatott el, mely szerint az állandó szolgálat megkezdése nemcsak esküvel, de máskép is bizonyítható. Mindazon nők, kik a távirdáaál al-