Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-93

83. eriiágos ülés márezitus 12. 1886. |gQ módot, hogy a mennyire lehet a méltányosság az állam anyagi érdekeivel kiegyeztessék s ha nem 30, de 35 év alapján e szolgálati 'pálya tekintetbe vétessék. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Darányi Ignácz: T. ház! Midőn ezen szakasznál felszólalni szerencsém van, teszem ezt azért, mert a távirda-hivatalnokok által beadott kérvényt és azon kérést, hogy reájuk 30 év elég legyen, részemről is méltányosnak tartom. Köztudomású dolog, hogy egy távirásznak egy nap rendes körülmények közt 27 ezer, rendkívüli körülmények közt 90—135 ezer rezgést kell kezével csinálni. Ennek folytán egy külön betegség a táviról kézgörcs fejlődött ki. Tovább megyek. Azon távírójelek, melyekről a táviratokat leolvassák, olyanok, hogy azokat szemmel megkülönböztetni igen nehéz s ezek leolvasása a látó idegek nagy megerőltetésével jár. Továbbá a zakatolás, a zörej, melylyel a gépek működnek, az idegek megfeszítésére nagyon alkalmas. Míg azt látjuk, hogy phisicai tekintetben enynyire igénybe vaunak véve, másfelől a minősítés csak olyan, mint a tanároké, vagy más előkelő pályáké. (Ellenmondás balfélől.) Nem az egyetemi tanárokat értem. Hanem bármennyire belássam a távirdai hivatalnokok nehéz helyzetét és bármennyire oszszam azokat, miket előttem szólt t. képviselő ur felhozni méltóztatott: mégis azt tartom, hogy bajos lenne e szakasznál eltérést tenni és a szakaszon változtatni. Megmondom az okát is, hogy miért? (Halljuk! Halljuk!) Helfy képviselő ur ugyanis azt mondja, hogy ha már kivétel tétetik a tanárokra nézve, miért nem tétetik másokra nézve is. Egy szempontot azonban a t. képviselő ur elfelejteni méltóztatott és ez az, hogy az elv, a mely a 23. §-ba le van fektetve, hogy a tanárok kivételesen 30 évi szolgálati időt tartoznak igazolni, a status quon alapszik, melyet évek hosszú gyakorlata szentesített. Mihelyt ettől eltérünk, nem lehet csudálkozni, ha a többi szolgálati ágak is egyszerre előállnak a m^guk igényeivel s ha igy bizonyos versengés folytán minden oldalról a szolgálati évek számának leszállítása kéretik. Ha ebbe belemennénk, ez a törvényjavaslatnak pénzügyi részét alterálnä. Minthogy a t. előadó ur elismerte, hogy a távirdai hivatalnokok kérvényét sok irányban mél-' tányolni kell; minthogy tagadhatatlan, hogy az ő helyzetük sokkal nehezebb, mint más szolgálati ágak helyzete: ennélfogva azon kérést intézem a t. pénzügyminister úrhoz, hogy méltányolni szíveskedjék a távirdai hivatalnokok eltérő és kivételes helyzetét és ha már e szakaszt nem is bolygathatjuk meg, nehogy más szolgálati ágak versengését idézzük elő, a kormány a távirdai hivatalnokok helyKÍPVH. KA.PLÓ. 1884—87. V. KÖTET. zete iránti méltánylását más alakban és más módon méltóztassék kifejezésre juttatni. Körösi Sándor: A t. előadó urnak a pénzügyi bizottság részéről kifejtett nézeteit méltánylom ugyan, de ez nem akadályoz meg engem abban, hogy fel ne szólaljak a 23. §. azon két pontja ellen, a mely ellen részben Barla, részben Darányi t. képviselőtársam is felszólalt. Az állami nyugdíj fogalmilag nem egyéb, mint az állam részére teljesített szolgálatoknak azon időre eső díjazása, midőn a szolgálatot tevő testi vagy lelki okok miatt jövőre szolgálatot tenni többé nem képes. Hogy ez mikor áll be; ezt a 23. §. a legtöbb állami hivatalnokokra nézve 40 évben, a tanárokra nézve pedig 30-ban állapítja meg. Hogy a törvényjavaslat a tanárokra nézve kivételt tesz, ezt részemről helyeslem, mert a szolgálat minőségét is tekintetbe kell venni, már pedig a tanárok szolgálatának minősége olyan, hogy azaz idegrendszerre hat és igy előbb teszi a szolgálatot tevőt munkaképtelenné, mint más szolgálati ág. De midőn ezt elismerem, nem tagadhatom, hogy ezen indok áll nemcsak a távirda-hivatalnokokra, a kik — mint Darányi képviselő ur mondotta — egy nap alatt 97,000 ujjrezgést tesznek, hanem áll a postatisztekre nézve is, a kik szintén idegre ható testi munkát teljesítenek, a mennyiben rendszerint reggeli 6 órától esti 8 óráig dolgoznak, sőt igen sok helyütt éjjeli szolgálatot is tartoznak teljesíteni. Az idegrendszerre hat tehát a postai szolgálat és nemcsak a levelekből kiömlő temérdek port kell a postatiszteknek nyelniök, hanem szagolniok azon rothadt küldemények bűzét, mely a zárt ládákból ömlik szét, a petróleum- és gázszagot a hivatal szobában. A postisztek mellett szól azon körülmény is, hogy még a tanárok hetenkint két napot szünetelnek, évenkint pedig 2 hónapi szünidőt, illetőleg nyugalmat élveznek; addig a postatisztek és távírászok nem tartanak szünidőt, hanem folytonosan munkálkodnak. De az elhalálozási statistika is azt tanúsítja, hogy a legtöbb postatiszt a 40 szogálati évet el sem éri, a postatisztek azt állítják, hogy nem tudunk még egyetlen egy esetet sem, hogy valaki 40 évig képes lett volna postatiszti minőségben szolgálni. Mindezen körülményeknél fogva részemről is óhajtom, hogy ezen szakasz ugy változtassák meg, hogy a posta- és távirdatisztek szolgálati ideje a tanárokéval egybehangzólag 30 szolgálati évre szállíttassék le. De a második kifogásom t. ház, a 23. §. második bekezdése ellen van, mely azt mondja, hogy „oiy esetekben, midőn valaki tanári — tanítói — szolgálatból lép át más állami alkalmazásba, vagy viszont ebből a tanári szolgálatba, a szolgálati idő 99