Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-91

116 91. országos ülés tnárczÍHs 10. 1S85tette, a bányászatra kedvező befolyást gyakorolt, daczára az ezen rendszer ellen intézett számos támadásoknak, hosszú évek tapasztalata! bizonyítják. És ez igen természetes, ha tekintetbe veszszük, hogy csak a zárt kutatmány természetében rejlő kizárólagosság képes a bányavállalkozót biztosítani, hogy azon esetben, ha az általa nagy költséggel, ;nagy fáradtsággal és nagy koczkáztatással végzett kutatási munkálat eredményre vezet, az általa felfedezett földalatti kincsek nem fognak bárki által 'elsajátíttatni, hanem azok részére, mint feltaláló részére biztosítva lesznek azon elsőség által, melyet a zárt kutatmány nyújt minden más személylyel szemben. így állván a dolog, a józan bányászati politika igényei szerint a szabad kutatási rendszer nemcsak fentartandó, hanem odakell törekedni, hogy a kutatás akadályai elhárittassanak és a kutatás lehetőleg előmozdittassék, természetesen csak azon határig, a hol a kutatási joggal élés káros visszaéléssé nem fajul. Hogy a kutatási rendszer és annak megkönnyítése előnyös a bányászatra, azt felismerte már a tényleg fennállott központi osztrák kormány is, a mennyiben 1866-ban kiadott rendeletében kimondta, hogy a zárt kutatmány! illeték, a mi évenként 20 frtot tett, jövőre vagyis 1866.J Julius l-jétől kezdve 4 frtra szállíttatik le. A kutatmány! illeték ezen leszállítása csakugyan üdvös hatást gyakorolt a bányászatra, a mennyiben, a kutatások száma szaporodván, a bányászat külterjesaégben fejlődött. A magyar törvények közül az első, mely ezentárgygyal foglalkozott, a bányaadóról szóló, az 1875: XXVII. törvényezikk, melynek 12. §-a kimondja, hogy a zárt kutatmányi illeték tekintetében jövőre nézve is az eddig fennállott szabályok irányadók. Ez által tehát fentartatott a normális zárt kutatmányi illeték 4 írtban és azon kisebb összegű illetékek is, melyek a normálisnál kisebb terjedelmű zárt kutatmány ok után voltak fizetendők. Azonban a 60-as évek óta szerzett tapasztalatok bebizonyították, hogy valamint a legjobb rendszerrel is lehet visszaélni, ugy ez alól a zárt kutatmány! rendszer sem képezhet kivételt. Voltak egyesek, kik tekintettel arra, hogy a zárt kutatmányi illeték csekély és az annak behajtása körül meghonosult praxis enyhe volt, igen nagyszámú zárt kutatmány okát jelentettek be a bányahatóságoknál és ez által óriás! területeket foglaltak le, melyeken semmiféle kutatási munkát nem indítottak meg és egyáltalán szándékukban sem volt megindítani. Ez által az illetők nemcsak meddő és eredménytelen területzárlatot idéztek elő és hozzáférhetetlenné tették az ilyen területet minden más, talán reálisabb vállalatra nézve, hanem egyszersmind az által, hogy a csekély zárt kutatmányi illeték fizetését is elmulasztották, még a kincstárt is megrövidítették. És t. ház, e ténynyel szemben, daczára annak, hogy a visszaélés evidens volt és constatáltatott, a bányahatóságok teljesen tehetetlenségre voltak kárhoztatva, mert a feanálló szabályok értelmében a hatóságnak nem volt joga az ilyen visszaélőtől a kutatási jogosítványt elvonni. Ennek természetes következménye az volt, hogy a zárt kutatmányi illetékhátralékok évről évre szaporodtak, minek bizonyítékául elégséges hivatkozni ama tényre, hogy a zárt kutatmányi illeték, melynek egész összege a magyar korona területén ide értve Horvátországot is — évenként nem több mint 60—62 ezer írt között ingadozik, máris több mint 100.000 frtot mutat fel hátralékokban, mely összeg az egyes adóhivataloknál könyveltetik, nyilvántartatik évről évre a legcsekélyebb kilátás nélkül arra, hogy ezen hátralékok valaha behajthatók lesznek. Ezen visszás állapot megszüntetésére irányul a jelenlegi törvényjavaslat és ezen czélt két intézkedés által reméli elérhetni, melyek a törvényjavaslat sarkpontjait képezik. Az által t. i., hogy egyrészről kimondja, hogy a zárt kutatmányi illeték jövőre, nem mint eddig utólagosan, hanem előlegesen lesz fizetendő éspedig a zárt kutatmány bejelentése, illetőleg meghosszabbítása alkalmával; másrészről pedig azon intézkedés által, hogy a zárt "kutatmányi illeték fizetésének elmulasztása a kutatási jog megsemmisülését, teljes elenyésztét fogja maga után vonni. Megtörténhetik t. ház, hogy ezen intézkedések törvénybe iktatása és gyakorlati keresztülvitele folytán az országban létező zárt kutatmány ok száma némileg csökkenni fog; ez azonban semmiféle közgazdasági hátrányt nem involvál. Azon vállalatok ugyanis, melyek reális alapon nyugszanak és melyek csupán bányászati czélokat tűsnek ki és ezen czélokból szereztek zárt kutatmányokat, valamint eddig pontosan megfizették, ugy jövőre is saját érdekükben pontosan meg fogják fizetni a kutatási illetéket. Az ellenkező alapon állók pedig, ha netán a kutatási illeték fizetésének elmulasztása következtében egyes kutatásaiktól elesnek, ebben semmi közgazdasági hátrány nincs, sőt abból, hogy az ily meddő terület-foglalások megszűnnek és hozzáférhetőkké tétetnek a reálisabb művelés számára,, közgazdasági előny is származhatik; az illetők pedig, saját mulasztásuk által veszítvén el a jogosultságot, semmiféle jogfosztás miatt nem panaszkodhatnak. Ezen szempontokat mérlegelvén a pénzügyi bizottság, a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta. A részleteknél a bizottság némi változtatásokat eszközölt. Minthogy azonban e változtatások a bizottság jelentésében fel vannak sorolva és indokolva, nem kívánom azok részletezésével a t. ház becses türelmét fárasztani. Egyszerűen kötelességemnek tartom csak annyit megemlíteni, hogy a bizottsági szövegezés 2. S-a az eddigi álla-