Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-91

91. országos ülés márczius 10.1885. 117 póttal szemben némi változtatást contemplál, a mennyiben kimondja, hogy a normális nagyságú zárt kutatmánynál kisebb mérvű zártkntatmányok után fizetendő illeték, mely eddig különböző nagyságban volt megállapítva, jövőre egyformásíttatik, vagyis a normális összeg negyedében, tehát egy forintban állapíttatik meg különbség nélkül. Az 5. §. szintén némi változtatást eszközöl a jelenlegi állapoton, a mennyiben kimondatik, hogy a zárt kutatmányi illetékek leszállításának vagy elengedésének jövőre helye nem lesz. Végre kötelességem megemlíteni, hogy a bizottság még egy új szakaszt toldott a ministeri szöveghez, a mely jelenleg a 6. §-t képezi és átmeneti természetű intézkedést foglal magában. Czélja az, hogy azok, kik az előbbi törvények hatálya alatt és feltételei mellett szerezték j meg a zárt kutatmányokat, ezen törvénynek fel- j tétlen és rögtönös életbeléptetése által jogsérel- \ met ne szenvedjenek. Ezek megemlítése után a pénzügyi bizottság ! nevében bátorkodom kérni a t. házat, méltóztas- i sék a törvényjavaslatot általánosságban és részié- j leiben is elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) \ Münnich Aurél: T. ház! Azok után, miket I a t. előadó ur a szőnyegen levő törvényjavaslat I mellett felhozott, legyen szabad nekem is röviden j előadni azon okokat, melyek engem a törvény- ' javaslat elfogadására indítanak, A mértékilleték és zárt kutatmányi dfj j hazánkban mindig a bányahatóságok fentartására fordíttatott. A 14., 15. és 16. század első felében rendes bányahatóságok nem voltak. Az egyes vidékekről Összegyülekeztek a bányabirtokosok j és egy bányabirót választottak, azon személyre í ruházván e tisztséget, kihez teljes bizalmuk volt s ő intézte azután ügyeiket. E szokás ugy felső, mint alsó Magyarországban dívott. A bányahir- I tokosok ügyleteik után bizonyos jutalékokat fizet- j tek és e jutalék képezte a bányabiró honoráriumát. A 16. század második felében, midőn a Maximiliána keletkezett, az állam már direete befolyásigyakorolt a bányászatra és azt látjuk, hogy maga az állam nevezte ki a bányabirókat és az állam határozta meg a részükre szóló jutalékokat, j A Maximiliána erre vonatkozó intézkedései a 27. j fejezet 2. és 3. §-ában foglaltatnak. A múlt században Mária Terézia uralkodása alatt e jutalék mellett a bányabiró már csekély fizetésben is részesült, mig 1854. évben bányahatóságok rendes fizetéssel szerveztettek, a jutalék teljesen megszűnik s ekkor létesültek a rendes fizetéssel ellátott bányahatóságok, melyeknek fentartására szintén e mértékilletékek és zárt kutatmányi díjak rendeltettek. Jelen törvényjavaslat ugyanezt ezélozza azon változtatással, hogy a zárt kutatmányi dijat ezentúl felügyelet-díjnak nevezi, mi által rendel- f tetése csak határozattabban körvonaloztatik. Az általános bányatörvénykönyvünk értelmében mindenkinek joga van korlátlan szánni szabadkutatásokat bejelenteni s ugy történik, hogy egy kutatási engedély alapján több százakra, sőt ezrekre menő kutatási engedélyek adatnak egy egyénnek, A bánya hatóság a szabad kutatási díjakról szóló jegyzéket köteles az adóhivatalnak időközönként bemutatni. Az adóhivatal volna hivatva ezen díjakat behajtani. Ámde a tömeges bejelentések folytán az azokra vonatkozó s az engedélyezésekről szóló okmány kézhez vétele után gyakran megtörténik, hogy a szabad kutatással biró elhagyja lakását és a díj be nem szedhető, daczára annak, azonban ő maga van kizárólag jogosítva azon helyeken turzásokat eszközölni, a mely területekre szabad kutatásai kiterjednek. A mértékilletékeknél máskép áll a dolog. Itt ha nem fizettetik, bekebleztetik a bányabirtok mint ingatlan dologra és ezzel a fizetés biztosítva van. De a szabad kutatás ingó dolog természetével bírván, ez lehetetlen. Innen származik, hogy az állam e czímen minden évben tetemes károkat szenved. Á t. előadó ur előhozta., hogy mily nagy összeg az, mely évente leíratik e czímen. A zágrábi bányakapitányság területén néhány évvel ezelőtt 30,000 frtot írtak le. A hazánkban levő hét bányakapitányság területén mindenütt előfordul ez a baj és 10%-ra tehető az előirt illeték azon része, mely be nem hajtható. Az 1864. évben, midőn még a bánya szabad kutatási díj 20 frt volt, e czímen 32,000 frt volt előírva;'1874 ben tehát tíz évvel később, daczára annak, hogy ezen díj akkor csak 4 frt volt, a zártkutatinányi díj 129,000 frtra emelkedett és ezen összegből a zágrábi bányakapitányság területére 90,000 frt jutott. 1883-ban ezen összeg 66,000 frtot tüntet fel. Ha már most ezen összegből 10'Vu-ot levonunk, mint azon százalékot, mely be nem hajtható, világosan kitűnik, mennyi kárt szenved évenkint az állam. Az elmondottak ellen felhozható ugyan, hogy az 1854-iki általános bányatörvénykönyv 178. és 240. §-ai a bányahatóságot feljogosítják és kötelezik, hogy a szabad kutatással birok részéről a munkálat előhaladásáról szóló jelentéseket féiévenkint bekövetelje és felruházza őket azon esetre, ha ezen kimutatás nem volna elegendő, azon joggal, hogy havonkénti kimutatások előterjesztésérc kötelezze az illetőket, sőt ha ez sem volna elegendő, a szabad kutatás megvonására. De vegyük a kérdést a gyakorlati alkalmazásban. Az említett törvény 240. §-a így hangzik : „oly szabadkutatók, kik üzletük eredményéről a bányaLatóságnak a 178. §-ban kiszabott jelentést megtenni elmulasztják 5—50 frttal büntettetnek; a második határidő eltelte után 20—100 frt és ha további 4 heti idő elmúlt, a szabad kutatás elvesztésével büntetendő.

£í Tehát, ha eleget nem tesz a