Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-90

100 §0, ersaágog tlés márerin« 7. 1SS8. dolog megítélésére. Nem tette és én megvallom, hogy ez bennem azt a gyanút ébreszti, hogy talán azért nem terjesztette elő, mert kisült volna, hogy a költség nem fogja magát kifizetni és azért volt szükséges elővenni azt az ármentesítési argumentumot, mert érezték, hogy az a másik argumentum magában nem elégséges. Nem levén azonban rendelkezésünkre hivatalos adatok, mégis össze kell'szednünk minden adatot, a melyet itt-ott hallottunk, a mi nem hivatalos úton birtokunkba jutott. (Halljuk!) Vegyük csak a 17 milliót; mondjuk hogy nem fog többe kerülni a szabályozás. Ennek a kamatját tegyük egy millió frtra; mennyi már most a haszon, melyet a búzatermelőknek szerzünk ezen egy milliónak az ország részéről való kiadása által? Én ugy vagyok f értesülve t. ház, hogy abból a búzából, a mely exportra szokott kerülni, nálunk általánosságban egy millió métermázsa szállíttatik a Dunán kifelé. Most már, miután beálltak az akadályok, ezen búzát más hajókra kell átrakni. Az átrakodás költsége métermázsánként 8 kr., ez tehát képvisel 80,000 frtot. Ez az egész. Vegyük már most azt, hogy más terményeket is szállítanak. Ezeknél az átrakodäsi költség nem oly nagy. Tudjuk, hogy a zsákból kiöntött bnzát egyik hajóból a másikba átrakni sokkal nehezebb, mint a darab portéka átrakása; de tegyük mégis ezt is 80 ezer frtra, vagyis az egész lesz 160 ezer frt. 17 millió frtnak a kamatja egy millió frt; tehát egyáltalán nincs semmi arány, már csak a 17 millió mellett is az elérhető haszon és a biztos kiadás közt, melyet az adózó nép fog fizetni. De hát van-e valaki e teremben t. ház, a ki azt hiszi, hogy az a szabályozás nem fog többe kerülni 17 milliónál? Hiszen ha szárazföldön végbe vitt munkálatnál, hol az utolsó darab tégláig ki lehet számítani, hogy mennyibe kerül az épület, mégis oly roppant differentiák szoktak előállni: mit mondjunk ily vállalatról, a hol oly dolgokba akarunk belevágni, melyeknek még alig van antendeeese ? Mert ilyen folyónál ilyen szakasz szabályozását ilyen viszonyok közt alig hiszem, hogy vittek volna végbe. Vessen bárki egy pillantást annak a Dunaszakasznak a térképére és látni fogja, milyen problematicus az eredmény. Ezt a térképet látni, igaz, nem könnyű dolog, mert a t. minister nmem igen mutogatja azt a térképet; a bizottságban előterjesztette ugyan, de ott csak kevesen láthatták; tegnap pedig azt mondta a minister ur, hogy nem tehette a térképet a ház asztalára, nem is férne el rajta. De lehetett volna a dolgon segíteni, ha nem méltóztattak volna elnyomni az osztálytárgyalásokat és ezen osztályokban kellett volna bemutatni ezt a térképet, ott meg- | ismerkedhettek volna vele a ház összes tagjai (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) és meg vagyok győződve, hogy ha látták volna a térképet, azt az elvadult szigetországot, azt a rendkívüli tömkeleget, mindenféle folyások, fokok és morotvákkal, melyektől elborzad az ember — ha mindezt látták volna ott a térképen — igen hasznos bámulat fogta volna el a háznak sok tagját és gondolkozóba ejtette volna, mielőtt megszavazza ezt a problematicus eredményű roppant kiadást. Én, t. ház egyenesen kimondom, kételkedem abban, hogy általában lehetséges-e ezen vállalat sikeres keresztülvitele és nem fogjuk-e tisztán sárba dobni|a keserves milliókat, melyeket utóvégre Is a misera plebs contribuens, melyhez utoljára most már mindnyájan tartozunk, fog megfizetni. Hogy a Duna ott olyan, a milyen, annak természetes okai vannak, esési viszonyok, talajviszonyok és ezek a viszonyok, ezek a természeti agentiák meg fogják ezentúl is tartani a maguk hatását és ismét azon irányba fogják terelni a Dunát, a melyben eddig volt; a Duna ezentúl is meg fogja tartani a maga rossz szokásait csakúgy, mint a korhely ember, ki újra meg újra visszatér az Iszákossághoz, ha egy ideig tartóztatta is magát. Én azt hiszem, az egész munka létrejöttének lehetősége is problematicus. De ám hát legyen. Mondjuk, hogy Igenis lehet ezt a garázdálkodó nagy hatalmat, a Dunát megfékezni és tegyük fel még azt is, hogy azok az Igen] t. urak, a pozsonyi és;j komáromi folyammérnökök, kik ezen terveket készítették, bírnak azzal a képességgel, hogy helyes tervet készítsenek. De mernének-e azért a t. szakértő vagy bárki is jótállani, hogy a költség nem fogja igen nagyban felülmúlni a 17 milliót? És ha meg lehet 50 millióba fog kerülni — a mi nem vakmerőbb állítás, mint azt mondani, hogy 17 millióba kerül —- akkor a nyerendő haszon nem ugy viszonylik, mint 160,000 ezer forint az egy millióhoz, hanem mint két és három millióhoz. Ezen állításom, hogy belekerülhet 50 millióba is, nemcsak a féle légből kapott állítás, támpontokat nyert az már eddig is saját tapasztalatomból is, de mindenek előtt magának a t. kormánynak számításaiban, mert azokban — mint már ki is emeltetett — az van mondva, hogy a szabályozás 14 millióba fog kerülni, előre nem látható kiadásokra pedig 20°/«, tehát három millió forint vétetik fel. De vegyük azokat a munkálatokat, melyek a Dunának ugyanazon részén már végrehajtattak. Méltóztassanak visszaemlékezni arra a „Lidiazárra", mely már munkában van, de még nincs befejezve. Én ugy emlékszem, hogy akkor, midőn annak megajánlása kéretett a képviselőháztól, az mondatott, hogy 350 ezer forintba fog