Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-69
69. országos ülés február 11. 1S85. 87 van! a szélső baloldalon.) Hemélem, hogy ezt az utat fogják követni, kívánom, hogy ezt kövessék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És most nincs egyéb hátra, mint hogy arra kérjem a t. képviselőházat, hogy határozati javaslatunkat elfogadni méltóztassék. (Élénk éljenzés a szélső baloldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni Irányi képviselő ur határozati javaslata. Hoitsy Pál jegyző (olvassa a javaslatot). Beadják: Madarász Jenő, Lukács Gyula, Olay Lajos, Petrich Ferencz, Ugron Gábor, Gnlácsy Gyula, Bornemisza István, Berzeviczy írnák. dr. Tóth Ernő, Pap Elek, Helfy Ignácz, Sárközy Aurél, Irányi Dániel, Lükő Géza, Szabó László, Eornszek Sándor, Szederkényi Nándor, Imre Aurél, Halvax József. Törzs Kálmán, Farkas Balázs. Gajáryödön: T. képviselőház ! Az előttünk levő törvényjavaslat tárgyalásakor önkénytelenül előtérbe nyomul a kérdés: vájjon ha márazalkotmányrevisio szüksége napirendre hozatott a többség kifolyását képező kormány által — elégséges-e ez irányban a törvényjavaslatban kifejezésre jutott elveknek alkalmazásba vétele? Nem igénylik-e közviszonyaink a parlamenti formák és tényezők gyökeresebb reformálását, talán reorganisáíását? Mondhatnám: a törvényjavaslatban tervbe vett egyszerű átalakítás elégséges leszen-e arra, hogy a reform iránt felébresztett közóhajnak megfelelve, ugy a politikai, mint a társadalmi közérzületnek valóságos meghamisítatlan kifejezése legyen. Politikai és társadalmi közérzületet mondtam; mert utóbbi időben a túloldalról divatba hozatott e megkülönböztetés alkalmazása e ház többségével szemben; miként ha ezen többség alapját nem a társadalmi tényezők közrehatása, hanem csakis a politikai jogok gyakorlatának mivolta képezné! Megvallom, nézetem szerint e vád a legerősebb az e házban ezen oldalról oly igen megtámadottnak panaszolt és túlnan oly ékesszólóan védelmezett magyar társadalom ellenében. Mert én társadalmunkat elég erősnek tartom, hogy mindazt — a mitől áthatva van — politikai úton is érvényesíteni tudja; a mint mindenkor érvényesítette is és a mint hogy nálunk — leszámítva némely travestationális kísérletet — a törvényhozás mindenkor azon elveket alkalmazta, melyeket a társadalom előzetesen magáévá tett. * És ez azon ok is, mely miatt—jóllehet egyébként igen időszerűnek vélném, ha a törvényjavaslat tárgyalásánál az alkalmazásba veendő kettős, avagy az egyes kamara-rendszer előnyeinek,hátrányainak, alkalmazhatóságának megbeszélése iránt most itt e házban eszmecsere fűződnék — az e kérdések körüli eszmecserét a társadalmunk által immár elfoglalt köztudomású álláspontnál fogva meghaladottnak kell tartanom. Mert ez a mi oly gyengének és védtelennek panaszolt társadalmunk e fontos alkotmánykérdés alapelvei felett napirendre tért, mielőtt ezek e helyen discutáltattak volna; s a társadalom ezen állásfoglalása elég erős arra, hogy alig legyen politicus. aki ez állásfoglalás ellenében az egy kamararendszer alkalmazása és igy a főrendiház, mint az idő s viszonyok által túlhaladott intézmény egyszerű eltörlése iránt, a siker némi reményével is síkra .szállhasson. És mert ez igy van, azon nézetben vagyok, hogy a fölött, vájjon a kettős vagy egyes kamararendszer hívei legjáink-e, vitázni alig fogunk; és igy e törvényjavaslat bírálat alá vételénél azon elveket kell alkalmaznunk, melyek a felsőházak szervezésére vonatkozólag a tudomány és ezen reformon már átesett többi nemzetek által oly bőven és alaposan megvitatva lettek; önkényt értetvén, hogy bármely — egyébként önmagában helyes — elvnek merev alkalmazása — ha közviszonyaink jellegét figyelmen kivül hagyjuk — az óhajtott czélhoz nem vezethet; sőt épen közviszonyaink és társadalmi életünk helyes contempláíása nélkül a bírálatnál az igazi kiindulási alapot is nélkülöznők. (Helyeslés.) T. ház! Az intézmény fölött, melyet alkotmányunk keretébe illeszteni akarunk, általánosságban egy főszempont tekintetéből kell kritikát gyakorolnunk. Bir-e mindenek felett a szabadelvűség azon ismérveivel, melyek a nagy érdekű felirati vita alkalmából e ház minden oldalán oly élénk vonásokkal körülírva lettek ? És ha igen, nem alkalmazható-e a kormánypolitika e művére nagyobb túlsúlylyal azon különleges jelzők valamelyike, melyeket e házban levő különböző árnyalatú szabadelvűek a maguk különálláspontjaik megjelölésére használtak. Én azon meggyőződésben vagyok, hogy már előzetesen is egyértelműek vagyunk mindnyájan abban, hogy mi a felsőház által intézményeink szabadelvtíségének útjában egy a szó elfogadott értelmében vett conservaló, korlátozó testületet felállítani nem kivannak. A mint én vélem: az alsóházban kifejezésre jutó közvetlen népakaratot a felsőházban érvényesítendő társadalmi hangulattal kívánjuk nem megrendszabályozni, sem paralisáltatni, hanem a népakaratnak törvénynyé emeltetése előtt azt ismételt szakszerű és hivatott bírálat alá vétetni. A felsőházat ennélfogva nem a parlamenti gépezet fékezőéüí tekintem, mely csak a mozgás lassítására vagy megállítására van hivatással, hanem — ha szabad hasonlattal élnem — a gépezetben a gőzbeömlés önműködő szabályozójául tekintem, mely nemcsak azon czélla] bír, hogy a túlságos gyorsaságot moderálja, de ha a gépezet lassan működnék, azt gyorsabb mozgásba is kell, hogy hozza. Ez okból a felsőház eme hivatása egyik ismérvéül tekintem azon a képviselőház praeponderatiója
