Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-68

68 68 országos ülés februír 10. 1885. tagokból álló felsőház kiegészítésére akarták alkalmazni. Ez elem rendeltetése főleg az, hogy a felsőházban a törvényhozási képességnek, a kormányzási tapasztalatnak egy becses és kiváló elemét képezze ; és hogy azon társadalmi osztályok és élethivatások valódi kitűnőségei, a melyek a rendi elemek körén kívül vannak, oda bevitessenek és igy a ház egyoldalúsága enyhittessék, értelmi erőben, az összes nagy érdekek iránti fogékonyságban nyerjen. De ily elemek, a dolog természeténél fogva, csak kis számban találhatók. És a csekély szám megőrzi attól is, hogy ez állások rendeltetésüktől eltérő okokból töltessenek be. Ha csekély a szám, nincs kisértés, mert nincs lehetőség arra, hogy a kormánypárt zömét alkossák, ha csekély a szám, akkor komolyan lehet megvalósítani, hogy kitűnőségek jussanak be, akkor kevesebb esély van arra, hogy oly elemek jussanak be, kik komoly érdemmel nem bírnak és kiknek benmilését az ország közérzülete nem helyeselhetné. (Helyeslés halfdől.) Mig tehát nyíltan megmondom, hogy csekély számban ezen rendeltetésnek megfelelőleg az életfogytig kinevezendő tagok intézményét elfogadom: nem titkolhatom el azon meggyőződésemet, hogy azon számban, különösen oly módon concipiálva, mint azt kiemeltem s mint az a törvényjavaslatban van, ez az intézmény a felsőháznak sem törvényhozási, sem ellenőrzési képességét nem emelné, sem azt politikai hivatására alkalmasabbá nem tenné, (Elénk helyeslés balfelöl) T. ház! Ha oda értem fejtegetésemben, hogy az örökös tagok intézménye megszorítandó, hogy az egyházi főrendek intézménye megszorítandó, hogy a kinevezett tagok intézménye helyesen csak esek ély számba vehető fel a felsőház körébej, azon kérdés merül fel itt, vájjon ki van-e ezzel merítve a felsőház szükséges reformja? (Halljuk!) Es erre a kérdésre t. ház, én határozottan nemmel felelek. Mert a felsőház reformját helyesen eszközlöttnek csak akkor tartjuk, ha a felsőházban nemcsak annak rendi elemei szoríttatnak arra a mértékre, mely az újabb hatalmi súlyokkal conformis, hanem ha abba bejön egy elem, mely a felsőházat közvetlen összeköttetésbe h a nemzettel, közvetlenül aláveti a politikai felelősségnek, mely azt a felsőházat szélesebb alapra fektetvén a nélkül, hogy az alsóház képviseletének ismétlése volna, annak politikai felelősségét emeli és ezzel emeli súlyát és képességét a törvényhozásnak és eszközli, hogy a két kamara rendszer hivatását sokkal jobban teljesíti. Egyenesen ki kell mondanom, hogy én bajnak tekinteném azt is, ha a felsőházban a rendi elemek bírnának határozottan túlsúlylyal, de bajnak tekinteném azt is, ha a kormány birna mindenhatósággal. Mi fog hiányozni ebben a felsőházban? Az, a mit régen nélkülözünk, az, a mi összes reformfejlődésünket megakaszthatja — a természetes összhang, a természetes összeköttetés az alsóházzal és a nemzet összességével. Es mi az, a mitől tartanunk kell, ha alaptalanok volnának is nagyrészt azok az aggodalmak, a melyeket előadtam az életfogytig kinevezett tagok intézményére nézve ? A kormánybefolyás túlságos nagysága, mely meg van jelen választási rendszerünk mellett ebben a házban : meg lenne, a javaslat szerint, a másikban is. Igen, ha az alsóház birna azzal a döntő súlylyal törvényhozásunkban; ha ebben az alsóházban a gouvernementalis befolyás oly nagyon erős nem volna: ebben az esetben az alsóház és az ország szempontjából a kinevezett elemeknek talán na gyobb száma, de semmi esetben sem olyan, távol ról sem olyan, a minő javasolva van, nagyobb aggály nélkül volna tekinthető. Mert ha az alsóház erős, ha az alsóház befolyása alatt tartja a kormányt és befolyása alatt tartja nemcsak névleg és papíron, de az életben valósággal is, (Igaz! JJgy van! a bal- és szélső baloldalon) ugy ez a kormánybefolyás a felsőházra az alsóház nézetének megfelelőleg, tehát a nemzet zöme meggyőződésének megfelel5\eg gyakoroltatnék. De egyiránt nagy baj és a képviseleti államforma súlyos hibája, ha vagy mind a két házban túlerős a kormánybefolyás, vagy habár csak az egyik házban is van túlsúlyban. Ha az alsóházban túlerős a kormánybefolyás és a felsőházban gyenge: akkor a következés az, hogy a kormány előre már a felsőház akaratához alkalmazkodik és egész súlyát itt előre arra fordítja, hogy talán a ház saját érzületének és nézetének ellenére oly határozatokat hozzon, melyek amott elfogadásra számíthatnak. Valamint ezt én helytelennek tartom, ugy még helytelenebbnek tartom azt, hogy ha a kormány befolyása a felsőházban is túlnyomóvá válik. Mert ebben az esetben a két ház független elemei — és itt nem az ellenzéket értem — hanem értem mindazokat, kik tapasztalták azt, hogy mily baj, mily meghiúsulása a nemzet akaratának az, ha a túlságosan megnőtt korniánybefolyás ereje legyőzi a parlament véleményét, mondom, mindkét háznak pártkülönbség nélkül független elemei tehetetlenekké válnak a kormánybefolyással és a kormány-befolyás által vezetett elemekkel szemben. Minél kevésbé van biztosítva az alsóháznak, nem a papíron megirt és nem a pusztán szóval vallott, hanem valójában birt és gyakorlott tálsúlya: annálszükségesebb, hogy legyen a felsőház szervezetében egy számban is jelentékeny elein, | mely közvetlen felveszi a nemzet nagy zömében 1 létező érzelmeket és törekvéseket és természetes