Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-68

68. országos Slés február 10. 18S5. 69 felkarol ója az alsóház törekvéseinek, valahányszor az a nemzetben megszilárdult törekvések kifejezése. És mert semmi hatályos és tartós mód nincs, hogy a czélba vett felsőház eddig előszámlált elemei mellett, igen lényeges kérdésben, túlságos deferentia nem fejlődik ki a felülről jövő befolyások iránt, nekünk a törvényhozás függetlensége, ereje és népiessége érdekében ragaszkodnunk kell egy oly reformjához a felsőháznak, mely belehoz egy oly elemet, mely közvetíti ott benn az alsóház irányát és közvetlen veszi fel a nemzet zömének akaratát, irányát és érzületét; ezért szükségesnek tartjuk, hogy a felsőház a törvényhatóságok választottaival kiegészíttessék, mint a melyek a felsőházat a nemzet egyetemével hozzák közvetlen kapcsolatba. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Szükségesnek tartom azért is, hogy ezáltal a nemzeti reformtörekvések ugy a rendi elemeknek netán szükkeblíísége, mint a felülről jövő túlságos befolyás ellenében, eme választott elemekben határozottan felkfsroltassanak. Hogy mi módon lehet ezt elérni, arra — hiszen ismeretes a dolog — röviden felelek. (Halljuk!) A mód abban áll, hogy a megyei és városi törvényhatóságok képviseltessenek a felsőházban. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A törvényhatóságok azok, melyek szilárd önkormányzati kötelékeket alkothatnak, ezek azok, melyekben lüktet Magyarország localis élete, ezek azok, melyek a nemzet egyetemére vannak építve, de a melyekben a müveit vagyonos osztályok túlnyomó befolyásúak, melyeknek semmi rendi jellegük nincs s ezen törvényhatósági szilárd organismus az, melynek a felsőházban való képviseletét és általa az egész nemzet befolyását érvényesíttetni akarjuk. [Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Megengedem,hogy sok aggodalom merül fel ez ellen és daczára annak, hogy beszédem ennyire terjedt, mégis kérem a t. ház figyelmét és türelmét, hogy e kérdés fejtegetésébe bocsátkozhassam. (Halljuk! Halljuk!) Hallottunk ma ismételt ellenvetéseket ez ellen. Egyik ellenvetés volt a foederativ eszme, a másik, a melylyel a tisztelt előadó ur oly rendkívüli előszeretettel foglalkozott: Magyarországnak, a magyar államnak ennek folytán előálló veszélyeztetése. Általában legyen szabad kimondanom, hogy mindazon ellenvetések, miket ma a törvényhatóságok képviselete ellen hallottunk, részint félreértésen, részint hamis analógiákon, részint pedig , túlzott, vagy épen alaptalan aggodalmokon nyugosznak. A mi a félreértést illeti, kérem figyelembe venni, hogy itt nem a régi rendi szerkezetű megyék követküídésének felélesztése czéloztatik, tudom, hogy a ministerelnök ur ezt nem állittotta és nem is állítja; de meg vagyok győződve, liogy igen sokan gondolnak erre, ha nem is itt a házban, dekivül, tehát hallják meg, hogy nem arról van szó, hogy az utasításadás a követ visszahívására behozzassék; mi képviseleti rendszert akarunk alaposan, tisztán megvalósítani. De ezzel ne homályosítsuk el a kérdést. Azonban kérem a t. túloldalt — és ebben nem teszek kivételt a t. ministerelnök arra sem — hogy a foederatio és particularismus pengetésével, ha az, a mit mondandó vagyok, ki fogja őket elégíteni, méltóztassanak egyszer s mindenkorra felhagyni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Lehet-e azt mondani, hogy mert mi a városi és megyei törvényhatóságokat a felsőházban képvisel tetni akarjuk, Magyarország egységét megbontjuk és Magyarországban a particularismust, a megyék foederatióját akarjuk valósítani ? Ez oly állítás, melyet az amerikai analógiának legelemibb félreértése okoz, oly félreértése, hogy csodálkoznám, ha még egyszer találkoznánk vele a házban. Foederativ állammá az uniót nem az teszi, hogy senatusa van, melyet az államok egyenlő számban választanak, hanem az, hogy az államok, melyekből az unió van alkotva, nagy törvényhozási és kormányzási jogokkal birnak, jelentékenyebbel mint Horvátország. Abban, hogy a törvényhozási és kormányzási hatáskör oly nagy mértékben illeti meg az egyes államokat, abban van az államforma foederativ jellemvonása. Foederativ jelleme volna az uniónak akkor is, hanem volna senatusa. (Ugy van! balfelől.) Miért nem folyamodnak önök azon közeli példákhoz, melyek inkább hasonlítanak azon intézményhez, melyet javaslatba hozunk? Miért nem hozzák fel Francziäország, Belgium és Holland példáját? Francziaországban a senatus — ma már az egész — a departementoknak, még pedig másodfokú választására van építve. Belgiumban a tartományok szerint választatik a felső kamara, szintúgy Hollandban is. Gátolja-e ez azt, hogy Francziäország a világ legcentralisáltabb állama ! Jut- e valakinek eszébe azt mondani, hogy Belgium és Holland a miatt, hogy senatusa a provinciák szerint választatik, foederativ állam ? De tovább megyek, magának Angliának alsóházi képviselete egész 67-ig szilárdan organisált önkormányzati kötelékekre volt alapítva; de ezért p articularismus vagy foederativ volt ott a szerveze* ?! (Ugy van! balfelől.) Ha már megtámadják e javaslatot, én elfogadok minden okot, de azt, mely hamis és felületes analógiákon indul, aszal egyszers mindenkorra végeztem. (Ugy van! balfelől). A másik ellenérv és erre nagy súlyt helyez a t. előadó ur, abban áll, hogy ez államnak magyar jellege veszélybe, komoly veszélybe döntetik e javaslat által. Többször tapasztaltam, hogy valahányszor, de legyünk szigorúan igazságosak, mondjuk csak, gyakran, ha gyengén áll valamely ügy: akkor megkísértik azt egy erős és fényes védő paizs alá helyezni és ez a magyar állam