Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-68

56 88- országos üléi íébrukv 19. 1885. és feladatával és igen kellemetlen következményekre vezethet bármely kissé izgatottabb időben. Azon általános okok mellett, melyeket eddig a választás ellen felhoztunk, vannak még mások, melyekre különös súlyt kell fektetnünk. Ilyen mindenekelőtt az, hogy azon politikai és értelmi magas színvonal, a melyet ezen tagoktól megvár hatunk, kétségtelenül jobban van biztosítva a kinevezés, mint a választás által. Mert ha nem is megyünk tovább és az egymást felváltó kormányok férfiait semmivel sem tartjuk az emberi gyarlóság ellen jobban megvédetteknek, mint a választók nagy tömegét, nem szabad feledni, hogy a kormányok felelősségre vonhatók és tényleg felelősségre is vonatnak, a választó közönség azonban souverain és nem felelős senkinek. Az erkölcsi kényszer tehát az egyik esetben sokkal erősebb, mint a másikban. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Persze a kinevezés a liberálisabb!) Felelek a közbeszólásra. Ha valaki talán ezen választást is a demoeratia érdekeivel akarná igazolni, ne feledkezzék meg arról, hogy ha valakinek, ngy a democratiának áll érdekében, hogy ezen most említett elemei a felsőháznak igazán magas politikai és értelmi színvonalon álljanak. Csanády Sándor: És hogy jó hazafiak legyenek! Láng Lajos előadó: Én azt hiszem, hogy ezt mindenkitől kell követelni. Ha valaki csak a felsőház tagjaitól kívánná azt meg, az nagyon szomorú dolog lenne. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha ezek az elemek, a melyekről most szóllottam, nem állanak igazán magas politikai és értelmi színvonalon, bírhatnak mindenféle jó és tiszteletre méltó tulajdonokkal, semmi befolyást nem fognak gyakorolni a felsőházban és nem hogy előnyére, hanem hátrányára fognak szolgálni azon nagy érdekeknek, a melyeket képviselniük kellene. (Tetszés jobbfelöl.) Én egyáltalán igen félek, hogy választás útján azon elemeket, melyekre itt szükségünk van, nem fogjuk a kellő mérvben megszerezhetni. A fiatalabb erők alig fognak a felsőházba vágyódni, azokat ambitiójuk a képviselőházba vonza; azon elemeket pedig, melyekre leginkább volna szükségünk, a közélet régibb bajnokai, kik a képviselői állás kedvéért sem hajlandók többé a választás esélyeivel és nehézségeivel megküzdeni, ez elemek bizonynyal még kevésbé fognak a felsőházi választások után esengeni. Ez erőket a törvényhozásnak megtartani, a mit mindnyájan óhajtunk, a kinevezés bizonynyal sokkal alkalmatosabb. S ha igy a legjobb erőkkerülnifogják a felsőházi választásokat, hol van a biztosíték az iránt, hogy egy csomó tisztes középszerűség mellett leginkább nem olyan -elemek fognak a felsőházba tódulni, a kiket csak hiúságuk vezetett s a kiknek senki sem fog örülni,, de legkevésbé különösen azok, a kik a választásnak oly meleg barátai. (Tetszés jobbfelöl.) Én értem és tisztelem azok érzelmeit, a kik a felsőházi választással újabb életet akarnak a megyébe lehelni. De nem hiszem, hogy helyes úton járnának. A megye jövője nem a politika, hanem a közigazgatás. Minden törekvés, mely más czélokat tűz maga elé, ködképek után indul és elvonja a megyei körök figyelmét attól a hivatástól, a melyben egyedül tehetnek nagy szolgálatokat a nemzetnek és a hazának egyaránt. Bármily tiszteletreméltó legyen a megye múltja, az, a ki annak politikai egyéniségét erősebben akarja kifejteni ma, akarva nem akarva a parti cularismus javára dolgozik és lassítja azon nagy egyesülési folyamatot, a melynek szerencsés befejezése nélkül a magyar állam nem emelkedhetik nagy feladatainak magas színvonalára. Én nem ismerek particularis érdeket ez országban az állammal szemben, Az én hitem és meggyőződésem szerint a nemzet érdeke egy és ugyanaz a Kárpátok kopár bérczein és az alföld aranykalászszal ringó rónáin. Ép azért veszedelmesnek tartom e tant a legártatlanabbnak látszó alakban és kötelességemnek tartom küzdeni ellene, habár a nemzeti kegyelet legnagyobb alakjai kelnének védelmére. De lehetnek olyanok is. kik a városi törvényhatóságok, a polgári elem érvényesülése érdekében sürgetik a felsőházi tagok egy részének választását. A polgári elem jelentőségét senki nem érezheti jobban mint én, de egy külön polgári osztály fejlesztését, mely elválaszsza magát a középosztály egyéb elemeitől, ismét veszedelemnek tartanám. A polgári osztálynak egybe kell olvadni a középosztály többi elemeivel, hogy átoltsa azokba a jelen szükséges erényeit és felvegye magába azoktól a múlt nemes hagyományait. A középosztály egyes elemei között ép ugy nem ismerek particularis érdeket, a mint nem ismerek ilyet az ország és annak egyes alkatrészei között. Napjainkban, mikor az ellentétek erősebben élesednek ki, mint bármikor évtizedek óta, minden ilyen kísérlet veszélyeztetheti a nemzet egységét, a melynek minden osztályérdeken felül kell állani. S van még egy érv, reám nézve legalább mindezeknél erősebb, mely a legsúlyosabb aggályokat kell, hogy [felköltse minden oly törekvés ellen, mely a törvényhatóságokat képviseltetni akarná a felsőházban. A főrendiház minden körülmények között tántoríthatlan védője volt a magyar fajnak, hű őre nemzetiségünknek. Ebben van egyik legfőbb erénye és dicsősége. A választás mellett azonban ki kezeskedik nekünk arról, hogy a magyar főrendiház ezen nemes hagyománya érintetlenül fog ätszállani az utódokra? De ki biztosít bennünket arról, hogy a válaszI tás mellett nem fognak-e a törvényhatósági válasz-