Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-68

52 SS, or«ügo« ülés február 10. 1SSS. e hivatalok a parlamentaris rendszer mellett még nagyobb függésbe jutottak a kormánytól: a hivatalt nem viselő főrendi tagok pedig 48 után jogilag teljesen egyenlőkké lettek ugyan a többi elemekkel, de a gazdasági átalakulás korának hatása alatt nagy részében elvesztették azon vagyoni és társadalmi állást, melyet a közvélemény a született törvényhozó fogalmával összeköt. A főrendiház eredeti összealkotásában változatlanul maradván, a parlamentáris kormányzat alatt nem válhatott függetlenebbé fölfelé, hanem ugyanakkor a változott viszonyok következtében vesztett tekintélyében lefelé. E visszás helyzetnek tulajdonítható az a csekély érdeklődés, melylyel a főrendiház tárgyalásai magánál a főnemességnél is találkoznak. Mert hogy maga a főnemesség ma sem szűnt meg a közügyek iránt érdeklődni, mutatja azon tagjainak nagy száma, kik a főrendiházon kivül a közügyeknek szentelik erejöket. Ily körülmények között a főrendiház átalakítását követelik nemcsak a törvényhozás egyetemes érdekei, hanem a főrendiháznak és az abban legnagyobb számot tévő elemnek, a főnemességnek saját érdekei is. Bármily erős legyen azonban bennünk a meggyőződés, hogy a főrendiház jelen alakjában fen nem tartkató: aziránt alig mutatkozik eltérés a nemzet közvéleményében, hogy egy első kamarában nélkülözhetetlen kiegészítőjét látja alkotmányunknak s hogy a főrendiházat reformálni akarjuk ugyan mindnyájan, de egyszerűen eltörölni nem igen kívántuk. A történelem nagy tanúságai meggyőzhetnek mindenkit arról, hogy egy egyes kamara épen demokratikus időkben mindég nagy veszélyeket hordott méhében. Hol a törvényhozó hatalom, csak a korona és egy választott képviselőtestület közt van megosztva, csakhamar ellentét fejlődik ki e két tényező közt.„Hol a törvényhozó testület nincs abban a kényszerűségben, hogy eljárása helyességéről egy vele egyenrangú törvényhozó testületet meggyőzzön, könnyen kivész belőle a felelősség érzete, túlkapásokra, zsarnokságra hajló, mi annál veszedelmesebb, minél szélesebb alapon nyugszik ezen választott törvényhozó testület, mert annál nagyobb mérvben környezi őt a népszerűség varázsa, még akkor is, ha annak érdekei ellen vét. A korlátlan demokratia mindenütt a demagógia melegágya volt s a demagógok csak a Caesarok előhírnökei. A valóban szabad népek épen a demokratia biztosítása és fentartása érdekében cselekedtek, midőn a demokratia ellensúlyozására a népképviselet mellett egy első kamarát egy vagy más formában elkerülhetetlennek tartottak. De ha tisztában vagyunk magunkkal az iránt, hogy a főrendihá at nem akarjuk eltörölni, hanem csak átalakítani: tisztába kell jönnünk aziránt is, mit várunk tulajdonképen a reformálandó főrendiháztól, miben látjuk egy első kamara czélját és rendeltetését; mert csak így határozhatjuk meg azon elemeket is, melyekből azt összealkotnunk kell, minthogy ez elemek s az intézmény lényege és feladata a legbensőbb összefüggésben állanak. Ez eljárásunkben azonban óvakodni kell az egyoldalú abstractióktól, az üres chablonoktól. Oly intézmények, melyek nem bírnak semmi alappal multunkban, igen kevés biztosítékot nyújthatnának jövőnkre nézve is. A históriai fejlődés, mely mellőz intézményeinkben minden meghaladottat, de egyszersmind megizmosítja midazt, mi még eleven életerővel bir, kell hogy e részben is vezérfáklyát leljen, annál is inkább, mert ebben az esetben is szerencsésen találkozik azzal, mit a józan és elfogulatlan elmélet követel. A mai főrendiház főleg három elemet foglal magában, az egyházi méltóságokat, a világi főméltóságokat s az örökletes főnemességet. A világi méltóságok legnagyobb része, mint már említettük, nem illik be többé egy első kamara keretébe. S ha a legfőbb világi méltóságokat hagyományos fenyőknél fogva és régi közjogi jelentőségök iránti tiszteletből ezentúl is meg akarjuk tartani, sőt azokat némely újabb főméltóságokkal gyarapítjuk is, mind ezen világi főméltóságok már számuk csekélységénél fogva sem képezhetik azon elemet, a melyen az új felsőház valódi súlya nyugodhatnék. A mi az egyházi méltóságokat illeti, azokat még kevésbé mellőzhetjük az új felsőháznál. A katholikus és keleti egyházak püspökei nagy társadalmi álással és befolyással bírnak és a mellett egyszer kinevezve teljesen függetlenek a változó kormányokkal szemben s így minden tekintetben bírnak azzal a minősítéssel, melyet a felsőházi tagság megkövetel. Az idő minden változásai daczára, az egyház nagyjai ma is oly lényeges oszlopait képezik ez intézménynek, mint egykoron és jelentőségöket fokozza még azon körülmény, hogy a magyar nemzetiség ügyének senki sem tehet náluk fontosabb szolgálatokat. Az egyházi méltóságok között azonban egy lényeges különbséget kell tenni, mert a mily kétségtelen, hogy a kormányzati hatalommal felruházott egyháznagyokat nem nélkülözhetjük, ép oly kétségtelen, hogy azon egyházú agy ok, kik ily kormányzati hatalmat nem gyakorolnak, nem birnak azon nagy társadalmi súlylyal, melyet a felsőház tagjainál feltételezünk. Ezzel azonban még mindig nincsenek kimerítve azon változások, melyeket e részben a viszonyok elénk szabnak. Korunkban, midőn a felekezetek viszonossága alkotmányunknak egyik legsarkalatosabb alapelvét képezi, lehetetlen ez elvet ki nem terjeszteni azon egyházakra is, a melyek a főrendiházban eddig képviselve nem voltak. Az arány, melyben a különböző egyházak a felsőházban ezentúl képviselve