Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-67

67. országos ülés fsbrnúr 7. 1SS5. 39 Hogy akkor a törvényjavaslat keresztül nem ment, az nem az ón bűnöm és nem a többség vétke. (Mozgás a szélső baloldalon. Felkiáltások: Hát kié?) Leszavazták a harmadik felolvasásnál és igy nem lehet azt mondani, hogy ez mind csak azért történt, hogy Szolnokot megnyerjük a kormánypártnak. Hiszen akkor akartuk megadni, mikor ellenzéki képviselője volt, nem helyeztük kilátásba jutalom­ként azért, ha a jövő választásnál egyik vagy má­sik párthoz csatlakozik. Hogy Ígéretek tétettek volna egyik vagy másik városnak, erről nekem tudomásom nincs; hogy Gyulafehérvárott ezt vagy azt ígérték, erről sincs tudomásom. Egyáltalán pe­dig a törvényhozástól függvén a törvényszék meg­adása, annak foganatosítása is mindig a törvény­hozástól függ. A mi pedig azt az észrevételt illeti, hogy Karczagnak és Jászberénynek mindenkor volt törvényszéke, hogy öröklött jogánál fogva most is követelheti, erre csak az a megjegyzésem, hogy minden szabad királyi városnak volt törvényszéke s a megyéknek — Árva, Esztergom, Csanád, Mosón, Ugocsa, Turócz, Nagy-Küküllő stb. me­gyéknek szintén mindig voltak törvényszékeik; törvényszékei voltak a 16 szepesi városnak. El­vesztették, mert a politikai átdakulás folytán a törvénykezésnek is ahhoz kellett idomulnia és ez ezélszerűnek és szükségesnek találtatott. Ha tehát Karezagra nézve is ugyanaz történik, nem történik igazságtalanul, mert a mint a deák példabeszéd mondj8 :„quod uni jtistum alteri aequm est." Miután tehát ezen törvényjavaslat czélja egy nagy hiány pótlása, nemcsak egyedül a szolnoki, a karczagi és jászberényi törvényszékek iránt in­tézkedik, hanem más intézkedéseket is tartalmaz, melyeknek czéiszerűségét alig fogja valaki komo­lyan kétségbe vonni, mert hiszen a múlt ország­gyűlésen eem volt a többire nézve komoly kifogás, csupán azon egy szakasz iránt; én kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés a jobb- és baloldalon) Elnök. Szólásra senki sem lévén feljegyezve és az előadó ur sem kívánván szólani, a tanács­kozást bezárom. Következik a szavazás. Az első kérdés az lesz: elfogadja-e a ház a szőnyegen levő és az 1875: XXXVI. t.-cz. módosí­tásáról és a királyi járásbíróságok számának sza­porításáról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául; igen vagy nem? (Igen! Nem!)Kérem azokat, a kik elfogadják, mél­tóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség el­fogadja. Következik a részletes tárgyalás, Szathmáry György jegyző (olvassa a tör­vényjavaslat czímét, mely észrevétel nélkül élfogadtatik; olvassa az 1. §4). Matuska Péter előadó: T. ház! Az i. §-hoz azon módosítást vagyok bátor ajánlani, melyről már a vita elején is említést tettem, hogy t. i. 5 év helyett 4 óv tétessék. A bizottság azon oknál fogva is ajánlja a módosítást, miután a múlt országgyűlés utolsó szakában beadott javaslatban az igazságügy ­minister nr szintén 5 évet kért, tehát azt gondol­tuk, hogy most már 4 év elegendő lesz, (Helyeslés.) Pauler Tivadar igazságiigyminister: T. ház! Én a módosításhoz hozzájárulok, hogy az 5 év 4 évre redueáltassék. Kérem annak elfogadá­sát. (Általános helyeslés.) Elnök: Következik a szavazás. Minthogy a bizottság szövegezése szokott a tanácskozás tár­gyául ki tűzetni; a kérdés az: elfogadja a t. ház a bizottság javaslatát, igen vagy nem? (gen!) Azt hiszem kijelenthetem, hogy ez élfogadtatik. Szathmáry György jegyző (olvassa a 2. §4). Hódossy Imre: T. ház! {Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslat három egészen különböző tárgyra vonatkozik, a mint azt már az általános vitánál lát­tuk. Első tárgya a javaslatnak az, hogy a minister ur az általános szervezet behozatalára halasztást vesz igénybe és erre négy évi határidőt kér a kép­viselőháztól, a mely neki épen most megadatott. Második tárgya e törvényjavaslatnak az, hogy miután a törvénykezési rendtartáshoz hozott no­vella már életbelépett, már hatályban áll, ezen novellával pedig a járásbíróságok hatásköre teteme­sen nagyobbittatott, tágittatott és a tapasztalás azt bizonyította, hogy a járásbíróságok a jelenlegi számokban az igényeknek megfelelni nem képesek, ennek következtében, a mit valószínűleg a t. ház is czélszerűnek fog találni addig is, míg az általá­nos szervezés bekövetkeznék, a járásbíróságok szaporittassanak. Ámbár nem lehet tagadni, hogy czélszerű lett volna, ha meg volna a törvényben állapítva, hogy hol lesznek ezen járásbíróságok felállítva, az azonban kétségtelen, hogy a végleges rendezésig a közönség igényeinek szem elől tévesz­tése nélkül ezek felállításával várni lehetetlen. A harmadik tárgy arra vonatkozik, hogy az igazságügy minister ur Szolnokon akarna felállítani egy törvényszéket és a Jászberényben és Karcza­gon fennálló két törvényszéket megszüntetni indít­ványozza. Ki lett emelve már az általános vitánál, hogy azt, hogy ez oly sürgős intézkedés volna, melylyel a legközelebbi időben történendő általános szerve­zésig várni nem lehetne, állítani absolute lehetet­len. (Helyeslés a baloldalon.) Én nem akarom most vita tárgyává tenni azon indokokat, melyek arra vonatkoznak, hogy czélszerü-e Szolnokon törvényszéket felállítani vagy sem? Azt senki sem fogja tagadni, hogy Szolnok figyelmet érdemlő pont. De ha arról van szó, hogy most az általános szervezés előtt két olyan helyen, a mely mindig birt törvényszéki székheiylyel, mióta csak a történelemben vissza­pillanthatunk, a törvényszéket most az általános

Next

/
Thumbnails
Contents