Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-82
82. orasAgos ülés M>rnir 28. 1S85. 337 országnagy oknak és hivatkozott az 1608: k. e. VI. törvényczikk 2. §-ára. Ezt azonban megczáfolja a korábbi 1567. törvényczikk 24. §-a, mely .szerint (olvassa).- „in revidendis apellationibus duo adminus praelati et totideni barones si non tiíulares, tamen simplices et magnates interessé debeant." E szakasz szerint tehát a czímzetes és egyszerű főpapok, bárók és mágnásokkal egyrangúak. Megczáfolja az előadó ur mondását az 1608-iki törvényczikk, hogy az ország püspökei által lett aláírva., jóllehet általában meg voltak fosztva javadalmaiktól, kivéve az egy győri püspököt, tudniillik a törökök uralkodtak ekkor Magyarországon és igy jóllehet nem volt javadalmuk, mégis alá irták e törvényczikket és szerepelnek mint országnagyok. Másrészt azt is felhozta a t. előadó ur, hogy nincs történelmi alap, melyre hivatkozhatnánk a czímzetes püspököket illetőleg. Kem akarom a t. ház türelmét igénybe venni, hanem figyelmeztetem a ministerelnök urat és az előadó urat, hogy van a jogforrásnak egy neme, a „causis juris", mely különösen a modern törvényhozás alapján mindig előtérbe tolul, mely respectáltatik valahányszor arról van szó, hogy valakit az ő jogaitól megfoszszanak. A mi azt illeti, hogy a czímzetes püspököknek nincs elég hatáskörük a társadalmi élet terén, ez nem áll, mert csaknem minden czímzetes püspök valamely káptalannak n agypréspostj a egyúttal. A nagyszombati czímzetes püspök, ki egyúttal az esztergomi érsek helynöke és a ki 239 plébánia, fél millió lélek felett gyakorol jurisdictiót, 600 iskola felett felügyel, azon kívül meg van a káptalanja is. Már pedig senki sem hozta szóba, hogy a nagyszombati vicarius ;sz őt megillető jogalapon a főrendiház tagjai közé felvétessék. Különben szeretném tudni, hogy a t. ministerelnök ur mily véleménynyel van és mit szándékozik tenni a már jelenleg a jogot tényleg élvező czímzetes püspökökkel, akarje-e őket a t. ministerelnök ur egyszerűen megfosztani a jogtól, vagy pedig meghagyni őket a jog élvezetében éltük fogytáig. Az elismerés, melyet különösen Kovács Albert t. képviselőtársamtól hallottunk, igen jól esik. Minden esetre elismerést érdemei azon egyház, mely a jogokat, a melyeket évszázadokon keresztül gyakorolt, meg akarja osztani a többi felekezetekkel. De kérdem a ministerelnök urat, mi történnék Angliában, melyre mint az alkotmányosság mintaképére oly nagyon szeret hivatkozni, mi történnék Angliában, ha ott merne valaki ily törvényjavaslattal fellépni, ha valaki hangoztatná, hogy vegyék fel a peerek házába a katholikus püspököket is. Midőn tehát a katholika egyház iránt elismeréssel van a képviselőház és a protestáns egyház is, akj korát, ministerelnök úrtól is azt hiszem elvárhatjuk ugyanazt. A mi a számarányt illeti, a melyet tegnap hangsúlyozott, az nem helyes, nem kielégítő. Bizonyítja ezt. hogy épen egyik képviselőtársam és pedig Kovács Albert képviselő ur kimutatta, hogy a mérték nem egyenletes, hogy a ministerelnök ur rossz szemüvegen nézi a dolgot, kettős krétát használ e törvényjavaslatnál. A mi pedig azt illeti, hogy a ministerelnök ur tegnap és máskor is hivatkozott a középkorra, mint a sötétség korára, válaszom az, hogy a ministerelnök ur nem igen foglalkozhatott a középkorral, nem igen olvashatta annak történetét. Minden ember, a ki csak középszerű műveltséggel bír, nem szokott ugy nyilatkozni, mint a ministerelnök ur tette. (Zajos ellenmondások a jobboldalon.) Olvassa el a ministerelnök ur Eancket, olvassa el a protestáns Írókat, ezek nem ugy ítélnek a középkor felett, ezek méltányolják a középkort, mely talán nem oly sötét, amilyen a mostani kor, a melyet a ministerelnök ur tett oly sötétté. A mi azt illeti, hogy az antisemitismus importált növény, én merem állítani, hogy az hazai növény, melynek gyökerei a népben vannak. Es ha nagyra volnánk vele, az antisemitismus tízéves jubileuma összeesnék a ministerelnök ur 10 éves jubileumával. De mi nem teszszük, bevárjuk az 50 évet és akkor legalább a zsidók 50 éves jubileumával fogjuk aequiparálni. Elfogadom gróf Zichy Jenő módosítványát. Minthogy ugyanis a törvényjavaslat szerint ;;, „közélet bármely ágában érdemesültek" ki fognak neveztetni, miután a szerzetek választják elöljáróikat és pedig a legérdemesebb tagok közül s miután ezeket ő Felsége megerősíti, tehát a kinevezés benne foglaltatik, mindezeknél fogva ragaszkodom azon határozati javaslathoz. A mi a zsidók egyházi vagy világi képviselőjét illeti, erre nézve addig nem nyilatkozhatom, míg a túloldal részéről valamely izraelita képviselőtársam nem fogja a zsidók érdemeit feltüntetni, a melyek alapján bejuthatna ezen egyházi vagy világi férfiú, másrészt pedig a jogtörténeti alapot is szeretném feltüntetve látni. Átengedem tehát a szót a túloldal valamely képviselőjének, hogy vegye védelmébe ezen pontot. (Ugy van! Helyeslés a bal- és szélső baloldal némely padjain.) Chorin Ferencz: T. képviselőház! Midőn a tárgyalás alatt levő szakaszra nézve véleményt nyilvánítok, felesleges annak előrebocsátása, hogy ezt nem mint egy felekezet, nem mint egy kerület, hanem mint az ország képviselője fogom tenni, (Halljuk!) mert szomorúnak tartanám, ha, mint ezt a t. előttem szólott képviselő ur óhajtja, az itt ülő különböző felekezetű képviselők, mindig csak saját szűk felekezetű érdekkörük szemmeltartásával nyilatkoznának {Élénk helyeslés a jobboldalon) 43*
