Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-81

S76 81. országos ülés fobruár 25. 1885. nem mindig hajlandó különbséget tenni a múlt és jelenkor magyar állama közt Figyelemmel kisértem t. ház, e kérdés vitatását a napi sajtóban és eonstatámom kell e helyen, hogy még eddig egy katholikus hang sem emelkedett a protestánsoknak megfelelő képviseltetése ellen a felsőházban. Nem akarom e ténynyel szemben a protestánsok háláját emlegetni, mert félek, hogy ezen szó sértő lehetne ugyanazon egy nemzet fiai közt egymás irányában akkor, mikor csak igazságszolgáltatásról van szó; de azt mégis ki kell fejeznem, hogy ezen tény növeli bennem a tiszteletet azon egyház fiainak és vezéreinek politikai belátása iránt, (Helyeslések) Mert t. ház, egy eddig mellőzött vallásfelekezeteknek újabb térfoglalásáról van itt szó, ezen szempont alá e kérdést helyezni nem szabad, mert ez felekezeti szempont volna, mely e házban estik visszaélésképeu hallathatja szavát; hanem szó van egy tisztán politikai tényről, az államnak újabb megerősítéséről, újabb hatalmi tényezőknek az állam érdekkörébe vonásáról. Azonban, bár különös, de én mégis természetesnek találom, hogy a protestánsok, ha nem is mindnyájon, azoknak csak egy kisebbsége a régi százados bizalmatlanság fölébredésével fogadta e javaslatot. Lükő Géza t. képviselő ur, az előbb ugy fejezte ki magát, hogy ez a protestantismns tiszta elvével ellenkezik. Mások is hangoztatták már ezt; pedig az államtól való ezen sajátságos idegenkedést, ezt a különös csigaszerű elzárkózást az államtól, akármi egyébnek előbb lehetne nevezni, mint protestánsnak. Á XVI. század reformatiója nemcsak dogmatikai motívumokon nyugodott, hanem azon politikai tendentiája is volt, hogy az egyház és állam közt másfél ezer év óta fennálló küzdelmet megszüntesse és ez a protestáns államokban teljes mértékben sikerült is. Calvin a maga világrázó nagy harczát két irányban viselte : a régi dogmatika ellen és azon egyházpolitikai felfogás ellen, melyet számos követője közelebbről Magyarországon az ő firmája alatt árult. O Genfben nem hogy elválasztotta volna az egyházat az államtól, ellenkezőleg oly szoros viszonyt létesített, hogy egy úgynevezett modern theocratiát alkotott. A calvinismusnak épen ezen egyházi politikája az, a. mely kihatásában legnagyobbszerű volt, a melynek legalább politikai hatása elől még a katholikus államok sem térhették ki. A magyar protestáns egyház is ezen nyomokon indult és csak a kedvezőtlen politikai viszonyok terelték ellenkező irányba; de Erdélyben, a hol a viszonyok e tekintetben nem voltak oly kedvezőtlenek, f'entartotta a kapcsolatot az állammal; sőt a Királyhágón innen száz évnél tovább ugy vélekedtek a protestánsok, hogy őket megilleti az állammal való kapcsolat; a protestáns nádorok ezt tényleg fenn is tartották; az első szervező zsinaj tokon maguk elnököltek és azon zsinatok az j államéval összeszőtt szervezetet adták az egyház! nak. Azonban a kedvezőtlen viszonyok azután a j mostoha gyermek sorsára juttatták őket és i<ry j lassanként ők is visszavonultak, mint a csiga. És most, midőn ismét az állam hívogató szava hangzik ! feléjük, a kis csiga héjában az örvendező nagy többség között, mogorva arezok is fogadják, annak ! bizonyságául, hogy az emberi kedély még a durva méltatlanságot is megszokja, még a szolgaság is második természetévé válhatik, melyben a. saját lényegét véli felismerni. Nem a protestantizmus lényege nyilvánult e felfogásban, hanem a második természetté vált nyomorgás! Ugy vagyok meggyőződve t. ház s ez vezet! felszólalásomat, hogy a felekezeti főnököknek felsőházi tagsága nem a felekezeteknek, hanem az államnak áll érdekében. A mi különösen a protestáns egyházat illeti, annak képviselői, még ha akarnának sem vívhatnak ott ki felekezeti czélokat, csekély számuk miatt; mert az új felsőháznak legfeljebb tizedrésze lesz protestáns. A valóságos egyházi főnökök és nem azok, a kiknek rangja csak fictión alapszik, mint a polgárok százezeréinek főnökei oly nagy és reális hatalmat képviselnek, a melyhez sem egy zászlós urnak hatalma, a mely szintén csak fictio, sem egy gazdag mágnásnak e ejenemhasonlitható. E jelentékeny politikai tényezőknek az állam érdekéhez való kapcsolása az az indok, a mely az ő felsőházi tagságukat állami érdekké emeli, az, hogy a hazában minden felekezet sajátjának ismerje az államot, hogy annak javában és szilárdságában saját boldogulásának feltételét lássa. Igaz, hogy nemcsak ezen egy eszköz vezet e czélra, de az eszközök között egy sem oly jelentékeny, mint az. ha az állam a felekezeteknek egyenlően igazságos mértékkel mért és mindeniket benső kapcsolatba hozza önmagával. De épen mivel kizárólag állami és nem felekezeti szempontból kell tekinteni a felekezeti főnököknek felsőházi tagságát, ezen szempontból helyének kell ott lenni minden olyan felekezeti főnöknek, a ki a magyar állam területén a polgárok tömege felett reális hatalmat gyakorol, tehát valamennyi pro testans püspöknek és főgondnoknak és nemcsak azok egy részének; ellenben nem lehet ott helye semmiféle fictiónak, semmiféle képzelt hatalomnak. T. ház! Engem, midőn e törvényjavaslatban először olvastam, hogy a protestánsok egyházi főnökei nem mindnyájan, hanem csak részben vétetnek föl abba a magyar felsőházba, a melyben már minden ráez és oláh püspök régen ott ül: rendkívül meglepett e körülmény. (Halljuk !) Hát lehetséges-e még most is oly törvényjavaslattal lépni a ház elé, a melyben a protestánsok régi egyenlőtlensége folyvást fentartatik? (Ugy van!