Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-81
81. ország-s ülés február 2ő. 1SS5. 375 mely a sötét századokra emlékeztet vissza, (Igaz! Igaz! jobbfelől) e szó ismét hallatszik. Azon nem kétkedem, hogy ha ez úton indulunk, oda jutunk, hogy nemcsak egy, de más felekezetet is bántani fogunk, (ügy van! jobbfelől.) Én azt hiszem, hogy mi itt nem vagyunk protestánsok, katkolikusok, zsidók vagy unitáriusok, hanem magyar honpolgárok. (Élénk tetszés.) A kik a nemzetet megint fel akarják osztani vallásfelekezetekre és a szerint akarnak jogokat adni vagy eltagadni, én azok ellen mindig fel fogok szólalni és épen azért e szó ellen felemelem szavamat. (Általános helyeslés. Mozgás a bal- és szélsőbal különböző padjain.) Azt mondják, hogy e szakaszban benne vannak s protestánsok és a zsidók. Igen, de nem azért, hogy jogokat vegyünk el tőlük, hanem hogy az egyenlőséget, melyet a törvény már elismert, rájuk is kitérj eszszük. Én 600,000 magyar honpolgárt semmiképen ki nem akarok zárni a magyar törvény áldásaiból. (Helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj a bal- és szélső baloldal különböző padjain.) En azt hiszem, hogy azok, kik 1849-ben mellettünk voltak, (Ellentmondások a bal- és szélső baloldal padjain) kiket Haynau megbüntetett, egy milliót fizettetett veiük. (Felkiáltások abal-és szélső baloldal különböző padjain: Visszaadták nekik!) Visszaadták később; de tény, hogy annak idején kifizettették velük s ha vissza is adták, tulaj donkép nem nekik adták, hanem egy jótékony intézetet alapítottak belőle, (ügy van! jobbfelől. Nagy zaj a bal-és szélső baloldal különböző padj'am.)Kiahálhatnak akármennyit, {Halljuk! Halljuk!) az igazság és a szabadság mindig győzni fog és az egyenlőség szelleme tál fogj a élni önöket mindnyájukat, kik most az antisemitismussal kokettiroznak. [Élénk tetszés. Zaj és ellenmondások.) En nem tartozom azok közé, kik megijednek egy zsidótól, a ki a felsőházba jön; én azt hiszem, hogy a magyar nemzet sokkal erősebb, minthogy ezen egy zsidó előtt megijedjen. (Tetszés jobb felöl. Derültség a bal- és a szélső baloldal különböző padjain.) Csak nevessenek, meg fogják látni azt, hogy mégis a szabadság eszméje győzni fog és túl fogja élni a mostan Németországból behozott és onnét átplántált törekvéseket, melyek a magyar szellemmel egyáltalán ellenkeznek. (Helyeslés jobbfelől.) B. Andreánszky Gábor : Személyes kérdésben kérek szót. Pulszky t. képviselő ur protestált az ellen, hogy én azt a kifejezést használtam akatholikus keresztény felekezetek. En ezt a szót Szilágyi Dezső képviselő úrtól tanultam meg, ki a protestáns dolgokat nálamnál jobban ismeri. (Derültség.) Ha valakit az által megsértettem volna, ezennel ünnepélyesen bocsánatot kérek. Szilágyi Dezső : Nem tudom, helyes volt-e, hogy az előttem szólt képviselő ur épen reám hivatkozott. De ha már reám hivatkozott, akkor kénytelen vagyok kijelenteni, hogy először igenis használtam ezt a szót azon értelemben, a melyben jelentett minden felekezetet, a mely nem római katholikus, a zsidót is és én nem engedem meg, hogy oly értelemben történjék reám hivatkozás, oly megkülönböztetéssel, mint a képviselő ur szokta azt használni. Ez ez egyik. (Élénk helyeslés balfelöl.) A másik pedig az, hogy ebben a szóban sértés a protestánsok ellen nincsen. És a ki ebben sértést talál, az mesterségesen keres. (Helyeslés balfelöl.) Senki sem teheti fel józan észszel, hogy én a protestáns hitet akartam volna sérteni és senki sem állíthatja, hogy azzal a szóval, mely negatíve azt jelenti, hogy „nem római katholikus" mást akartam volna kifejezni. (Élénk helyeslés balfelöl) Egyébiránt pedig én is azon nézeten vagyok, hogy ily intézmény rendezésénél a felekezeti szempontot előtérbe tolni, ez a jogegyenlőség alapelvével, a melyen egész újabb alkotmányfejlődésünk van felépítve s a melyet, akármikép akarok kitérni előle, meg nem hazudtolható, ezzel ellentétbe hozni az intézményt, azt én elhibázott és hiába való törekvésnek tartom. (Általános élénk helyeslés) Elnök: A képviselő urnak utolsó szavai meg fosztják őt azon jogától, hogy e tárgyhoz ismét szólhasson. Kovács Albert: T.ház! A közelebbi napokban szóltam már néhány szót az egyházaknak a felsőházban leendő képviseltetésérői. Kifejtettem akkor, hogy a magyar politika tendentiája mindig az volt, hogy az egyházakat az állammal minél szorosabb kapcsolatban kell tartani és ez által a polgárok kedélyét megóvta azon pusztító dualizmustól, a mely Európa más államaiban most Culturkampf. maid investitura, majd más név alatt, de csaknem szakadatlanul íennáll. Az okos magyar politikának sikerült e;:en örvényt kikerülni egész a reformatióig; Erdélyben ezután is és részben a Királyhágón innen is. Mindazonáltal a Királyhágón inneni országrész törvényhozása azt a hibát követte el a magyar faj ellen, hogy ezt a kapcsolatot a protestáns egyházzal nem létesítette. Kétszer nagy volt a hiba a múlt és az ezelőtti századokban, midőn a magyar fajnak többsége még ezen egyházhoz tartozott. Talán nem a nemzeti hajlam követte el e libát, talán az idegeneknek volt a gondolata, hogy a magyar faj ily úton vallási eombinatiók által maj orisáltassék ? Én ezt most nem vizsgálom, ennek vizsgálata különben is a tudomány keretébe tartozik. De itt a parlamentben a helye meglátni e ténynek természetes következését, melyet tagadni nem lehet, hogy a protestáns egyház és lassanként mint a visszataszított mostoha gyermek, bizonyos mogorva hangulatot öltött fel az állam iránt éa
