Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-81

372 81 országosälóa február 25. 1885 vezmények által, a köztük fennlétező békés viszonyt megzavarjuk s bennük az egymás iránti féltékenység, hogy ne mondjam bizalmatlanság gyanúját felébreszszük. Ugyanezért, minthogy ezen gyanú látszatát is óhajtanám hárítani, ajánlom a t. háznnk módosítványom kegyes elfogadását. (Helyeslés. Halljuk!) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa) : Ezen szó után: „érsekek „és a" hagyassák ki. A megyés püspökök szavak közé pedig tétessék „és a ezímzetes". Lükő Géza: Amióta a törvényjavaslat napvilágot látott, hónapok óta a hírlapokban, külön böző tanácskozási termekben folytatott és itt a házb; n hetek óta tartó vitatkozások mindinkább megerősítették bennem azon meggyőződésemet, miszerint a protestáns felekezetek képviseltetése épen a protestantismus tiszta elvénél fogva sem főbb gondnokiak, sem püspökeik, sem senki által egyáltalán nem kívánatos, nem óhajtandó, a mint ezt az általános vitában elvtársaim közül néhányan ki is fejtették. Maradjanak ők azon áldásos téren, melyet száiíndokon át a közművelődés előmozdításán! egyházi és világi ügyekben tanúsítottak; működésük áldásosabb és sikerdúsabb leend, mintha leszállanak a politikai pártharczok porába. Minthogy azonban a t. ház a törvényjavaslatot általánosságban már elfogadta és minthogy kimondotta, miként a jogegyenlőség és kölcsönösség elve alapján a protestáns felekezetek képviseltetése jogosult, többé az előbb nyilvánított nézetet vitatni nem fogom, h«nem felszólalásom tárgyául teszem az 5. §. c) pontjának rendelkezéseit. Ezen szakasz rendelkezéseinek sem egyik, sem másik pontját elfogadhatónak nem tartom. Egyik pontja azt tartalmazz;', hogy ugy az egyik, mint a másik protestáns felekezet három, hivatalára nézve legidősebb tagja által legyen a felsőházban képviselve. A. másik rész pedig az tartalmazza, hogy a képviseltetés egyenesen a püspökök és a főgondnokok által történjék. Sem az egyik, sem a másik intézkedést a protestantismus alapelveivel, a méltányossággal és igazsággal megegyeztetni nem tudom. És ha a felekezetek képviseletének jogosultsága már kimondatik, óhajtom, hogy ez akként iktattassák törvénybe, a mint ez a protestantismus elveinek megfelel. A mi az elsőt illeti, nem akarok a számarányokra hivatkozni, ámbár itt is fel lehet hozni súlylyal azt, hogy míg például görög kathoiikusoknál 192,000 lélekre esik egy felsőházi tag, addig a reformátusoknál 338.000 re esik egy felsőházi tag. Nem is fogok hosszas fejtegetésekbe bocsátkozni: utalok a fővárosban a múlt öszszel ülésezett református convent kifejezett véleményére, mely ezeket tartalmazza: „A convent a kormány által a törvényhozás elé benyújtott törvényjavaslat azon szándékolt intézkedését, mely szerint öt püspöke és öt főgondnoka közül csak a hivatalára idősb három-három hivassák meg a felsőházba, sem a felsőházi érdekképviselet elvével, sem a történelmi fejlődéssel és előzményekkel megegyezteíhetőnek nem tartja s abban annál kevésbé tudna megnyugodni, mert két-két püspöknek és főgondnoknak a felsőházból kimaradásával, az öt egyház közül esetleg kettő egészen képviselet nélkül maradna, víigy esetleg négy — egyházi alkotmányunkkal egyenes ellentétben — vagy csak papi vagy csak világi feje által lenne képviselve, a mit a convent sem az egyházkerületnek, sem azok egyházi főnökei teljes jogegyenlőségével, legkevésbé pedig egyházalkotmányunk alapelveivel megegyeztetni nem tud." A mi a másik dolgot illeti, hogy tudniillik, a képviseitetés egyenesen a püspökök és főgondnokok által törteink, erre nézve sem mondhatok egyebet, mint azt, hogy ezen javaslat egyházi alkotmányunkkal nem egyezik meg. A protestánsok autonomicus életében minden állás betöltése választás útján történik, elkezdve az egyházfitól a püspökig, az egyszerű egyházi presbytertől a főgondnokig. Nem lehet tehát, hogy oly fontos feladat betöltésére, tudniillik a törvényhozásban! részvétre a megbízatás ne szintén választás útján történjék. Nagyon valószínű t. ház, hogy a püspökök és főgondnokok fognak megválasztatni, de ép e választás által a megbízatás az egyházkerület tényévé válik, akkor természetesen következik az egyházkerület azon feladata, hogy gondoskodjék azon hiány fedezéséről, mely a főgondnokok és püspökök felsőházba küldése folytán az ügyek folytonosságot igénylő elintézéséből támad és következik az is, hogy a képviseitetés anyagi terhéről is a kerület lesz hivatva gondoskodni, míg ellenkezőleg, kivált a püspökökre nézve. könnyen villongások és egyenetlenségek támadhatnak az egyház és a lelkészek közt, mert hiszen tudjuk, hogy a püspökök a legtöbb esetben, még mielőtt püspökök lettek, megválasztatnak egyes egyházak lelkészévé, azok által fizettetnek és igy minden egyházi tagnak joga van követelni, hogy lelkésze rendes egyházi kötelességét folytonosan teljesítse. De az egyházkerület is könnyen mondhatja azt, hogy ha nem az ő választottja megy a felsőházba, a képviseitetés anyagi terheiről gondoskodni nem fog. Ezen nézeteimnek megfelelőleg, van szerencsém a t. háznak a következő módosítványt elfogadás végett ajánlani: „Az evangélikus református és ágostai református felekezeteknek, általuk három évre egyházkerületenkint választandó, egy egyházi és egy világi tagja, úgyszintén az unitárius felekezetnek egy szintén 3 évre választandó tagja." Nagy István jegyző (olvassa a módosítványt). Gr. Zichy Jenő: T. ház! Ugy látom, hogy