Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-81

81. erseágos CIís február 25. 1885. 367 kathoiikus családok tagjainak joga szünetelni fog — mert hisz ilyeneké is szünetelni fog — ugy szünetelni fog egyes protestáns családoké is. De a mennyire legalább én tudom, a Telekiek, a Bánffyak, a Bethlenek, a Wesselényiek, a Vayak, a Badvánszkyak, mindezen családoknak lesznek a felsőházban tagjaik. Tehát még csak nem is áll az, hogy specialiter és nagyobb mértékben a protestáns mágnás családok maradnának ki. De persze, velem szemben, mint egy református egyházkerület főgondnokával szemben ez az insinuatio is kellett, hogy alkalmaztassék. (Élénk tetszés és derültség a jobboldalon.) Két kérdés van még, a mi iránt határozati javaslat adatott be; mert őszintén megvallom és bocsánatot kérek a t. képviselő uraktól, sem igen t. Göndöcs, sem Komlóssy képviselő urak határozati javaslatával különösebben foglalkozni nem szándékozom. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem szándékozom foglalkozni a Göndöcs t. képviselő úréval, mert — ha jól emlékszem — felszólalásának irányzata az volt, hogy minek bolygatni azt a becsületes jó főrendiházat, mely nem csinál senkinek kárt (Derültség) és mintegy — hogy ugy fejezzem ki magamat — kegyelmet kérve számára, megjósolta, hogy a javaslat a főrendiházban meg fog bukni. (Derültség.) Hogy mi fog (Halljuk!) ezen törvényjavaslattal történni a főrendiházban, nem tudom, hogy miért nyújtottam be a javaslatot és hogy ezt nem saját kényelmem és előnyöm végett tettem, azt megmondtam, azt éreztem, azt a tapasztalás mutatja. Tettem, mert kötelességemnek tartottam ép azért, hogy a magyar országgyűlés azon háza, azon osztályokra fektetett fősúlylyal, melyek fentartására, nézetem szerint, Magyarországon szükség van, megállhasson és azon senkinek sem ártó mivoltában, mint ő mondani méltóztatott, magát le ne járja és feleslegesnek ne tűnjék fel. Hogy itt e házban és azon házban, melyben a bukást megjósolni szíveskedett, lesz-e belőle valami, nem tudom; ha nem lesz, teljesítettem kötelességemet, el fogom tűrni a következéseket és akkor azután bőven fenmaradnak és virágozni fognak mindazon szörnyűségek, melyeket az indigenákat illetőleg itt Szilágyi Dezső t. képviselő ur felhozott. Szilágyi Dezső: Hisz lehet részlegesen is reformálni! Tisza Kálmán ministerelnök: Mondom, tehát az egyik, a mi felhozatott Irányi t. képviselő ur részéről, vonatkozik a felséges uralkodóház tagjaira. Azt gondolom és nem szándékozom hoszszasabban indokolni t. ház, mert különben is tudom, hogy a képviselőház minden tagja alig egy-két, talán csak egy kivétellel, tud különbséget tenni a 61-es idő és a koronázás és az alkotmány visszaállítása utáni idő közt; és azt gondolom, hogy nem lehet senkinek kifogása az ellen, hogy a prsgmatica sanctio, vagy ha tetszik, az 1723-ki törvény alapján a monarchia államaiban a közös felséges uralkodó család tagjainak ugy egyik, mint másik helyen az ülés-és szavazati jog inegadiiSsék. Nem fogom ezt bővebben fejtegetni; a t. ház bölcsességére bizom, hogy határozzon fölötte. (Helyeslés jobbfelöl.) De egyet meg keli jegyeznem arra vonatkozólag, a mit ez alkalommal hozott fel Mocsáry képviselő ur, hogy neki e törvény már csak azért sem kell, mert ez egyszerű másolata az Ausztriában levő urakházáról alkotott törvényjavaslatnak. Ebben bizony nincs igaza, mert ezen egy ponton kivül hasonlatosság nincs e két törvény között. Az egyik, a majorátusnak ad jogot kevés számmal, a másik meghagyja a jogot minden régibb családnak egy, a körülményekhez képest nem magas, hanem alacsony census mellett. Ott kinevezés van korlátlanul, itt meg a javaslatban is a kinevezés korlátokkal proponáltatik. Mindezek homlokegyenest ellenkező dolgok. Ha tehát a képviselő ur csak azért nem fogadja el a javaslatot, mert hasonlít az osztrák urakházának szervezetéhez, akkor nyugodt lelkiismerettel rászavazhat. (Elénk helyeslés jóbbfelől. Mozgás a szélső baloldalon.) De nevezetesebb és fontosabb az, a mi az indigenákra nézve felhozatott. Szilágyi i. képviselőtársam indokolásában említette ugyan, de nem helyezett szerintem kellő súlyt azon körülményre, hogy itt nemcsak az kívántatik, hogy Magyarországon oly földbirtokot bírnak, mely 3,000 forint adót fizet, hanem kívántatik, hogy 24 éveskorában egész életérekihatóiag válassaon, hogy Magyarországon akarja-e törvényhozói jogát gyakorolni vagy sem. Es az én határozott meggyőződésem szerint ebben fekszik as erő; ebben fekszik mindazon aggályok elhárítás;--:, melyeket a t. képviselő ur felhozott. Mert ha ezen tagok nem tartoznának oly optióv;:! élni, mint a javaslat kívánja, akkor igenis előállhatna azon eset, hogy mégczélzatosan is szereznének, nem mondom, hogy így lesz, de feltehető — egy talán később ismét eladható birtokot azért, hogy oly ügyben szavazhassanak és dönthessenek itt Magyarország érdeke ellen, mely őket amott érdekli; de ha egyszer s mindenkorra, egész életére kell választani, ez az eshetőség elő nem állhat és az, kit minden érdeke oda fűz, ki az ottani érdekeket akarja tekinteni, az nem fog ugy optálni, hogy ott zárja ki magát a törvényhozói befolyásból, hanem ide fog optálni akkor, ha itt látja érdekeit, itt akarja érdekeit fentartani és ide akarja a fősúlyt helyezni. Épen azért én részemről azon aggályokban nem osztozom és azon meggyőződésben vagyok, hogy a mit e törvényjavaslat e czélból ajánl, az tökéletesen megfelel a szükségnek. És nem áll az t. ház, hogy ne volna reá eset, hogy valaki két államban gyakorolná törvényhozói