Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-81

368 81. országos ülés február 25. 1885. hatalmát; mert vannak családok, melyek Ausztriában és Németországban, vannak családok, melyek Németországban, Ausztriában és Bajorországban gyakorolják a törvényhozói hatalmat, (Mozgás a baloldalon) még pedig minden optio kötelezettsége nélkül. {Mozgás balfelőL) Ezek faetumok. De miért tartom én szükségesnek nálunk az optiót? Azért, mert nálunk az érdekek sokkal öszszeforródtabbak és sokkal inkább háromolhatnék baj abból, ha valaki mindkét helyen gyakorolná jogát. Ezért az optiót szükségesnek tartom, de mindazt, a mi ezen túlmegy, nem tartom szükségesnek. És t. képviselőház, nagyon könny, n meglehet, hogy épen, mert ezen optiót szükségesnek tartom, mert csupán a birtokot nem tartom elegendőnek, ép ezen meggyőződésem fogja talán okozni, hogy ezen törvényjavaslat — a mint Göndöcs Benedek t. képviselő ur monda — meg fog bukni, de nem tehetek róla: ezt szükségesnek tartom, e mellett megállok; (Helyeslés jobb felől) ezen túlmenni pedig nem tartván szükségesnek, azt provocatiónak tartanám. Ezt elkövetni nem akarom és azért ajánlom a szöveget. (Élénk helyeslés jobbfelol.) Szilágyi Dezső: T. ház! (Halljuk!) Én nem félreértés és nem is személyes kérdésben óhajtanék felszólalni. Kérésem mindössze az volna, hogy miután a vita be van rekesztve és innen senki sem felelhet, minthogy nagy súlyt helyezünkfe tárgyra: méltóztatnék a t. ház — mint ismételve tette — megengedni, hogy röviden néhány szót szólhassak. Elnök: Meg méltóztatik a t. ház engedni, hogy a képviselő ur szóljon? {Igen!) Szilágyi Dezső: T.ház! (Halljuk!) Ennem tagadom azoknak a súlyát, a miket a t. ministerelnök ur mondott. A mire én a siilyt helyeztem, az az, hogy az nem elegendő biztosíték, a mi a törvényjavaslatban van és engedjék meg, hogy nem elegendő még az optio szüksége sem, egy pár okkal támogassam. (Halljuk!) Ne felejtsük el, hogy egész Európa intézményei ma ugy állnak, hogy igen kevés indigena jő abba a helyzetbe, hogy optáljon, mert hovatovább nyugat felé megyünk: ily örökös felsőház, mint a magyar, nem létezik. A hol a felsőházban örökös elemek vannak, ott egynéhány főrendi családnak van a jog adományozva, nem a főnemesség minden tagjának, ezek gyakorolják a jogot elsőszülöttségi rendben, de hogy abban minden nagyobb vagyonnal bíró főrendi egyén bennüljön, olyan felső kamara nem létezik. Méltóztatnak látni, hogy az optióba fektetett garantia igen kevés és ritka esetben merül fel, talán abban az 5—6 esetben, a melyet a t. ministerelnök nr felemlített. És különösen az optióban nincs is elegendő biztosíték. Mi az, a mit mi erkölcsi, patrioticus garantia alatt értünk? Az bizonyos összeforrottság a nemzettel, összetartás, együttélés és együttérzés a nemzettel és az a nemzet, a mely a saját törvényhozásában megadja a jogot e nélkül, az a nemzet törvényhozása annál könnyelműbben jár el, mentül féltettebb érdekei vannak a törvényhozásban megvédelmezendők. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Nézetem szerint a lehető legtévesebb a t, ministerelnök ur hivatkozása azon osztrák főnemességre, illetőleg németországi főnemességre, mely az osztrák urak házában van és a bajor és porosz felső kamarában is ülhet. Mert nem szabad megfeledkeznünk egy dologról, a mi ősi törvényeinkben be volt irva, hogy Magyarország regmnn separatum et independens. Hiszen a német főnemesség közös volt és innen összeköttetése most is a római szent birodalom felbomlása után. Oly szemponton alapszik ez összeköttetés, mely Magyarországra nézve egyáltalán fenn nem foroghat és analógiát Magyarország állapotaiban erre nézve nem látok. Ez volt a közjogi momentum: de van még" egy más tekintet is és pedig a politikai. Az érdekösszeütközés ott azon partialis német országok és Ausztria közt és a súrlódás sokkal kevesebb lehet, mint Magyarország és Ausztria közt. Ne felejtsük el, hogy Németországnak, értem a birodalmat, nincsen főrendiháza, a Bundesrath nem az; abban nem ül a német aristocratia, a német aristocratia családjai csak az egyes Landok felsőházaiban ülnek, tehát nem ott, a hol a nagy német nemzet érdekei eldőlnek, ne felejtsük el. És ezért nem lehet abból, a mi ott történik, hasonlatot alkotni, {ügy van! balfelőL) Ha tehát ez igy van, ha világos és kézzel fogható minden ember előtt az, hogy igenis közöttünk, Ausztria és Magyarország közt lehetnek érdeksurlódások. És minél inkább szükséges, hogy ezen ország saját érdekeit, saját éberségével, a saját erejével védje meg: annál inkább jogosítva van arra, hogy azon elemekben, melyeket törvényhozásába bebocsát és döntő joggal felruház, fel is találja a teljes erkölcsi és azon hazafiúi biztosítékot, mely a nemzettel való teljes összeforrottságbanáll.Én nem vonok le az ő becsükből,kitünőségükből semmit, nem vészeméi semmi jogukat; de ismétlem,a legnyomatékosabb okok és tekintetek harczolnak amellett, hogy nyugvásából ne éleszszük fel azok jogait, a kik ezen morális és patrioticus garantiät nem nyújtják, t. i.,a kik sem az államnak nem polgárai és az országban nem laknak. Azért ajánlom Irányi t. képviselő ur indítványát. (Helyeslés bal- és szélső balfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Mindenekelőtt azt kivánom megjegyezni, hogy a separatum regnum elve fenforog nemcsak Magyarország és Ausztria között, de fennáll Ausztria és Németország között is. Ez tény. Szilágyi Dezső: Régebben nem állott! Tisza Kálmán ministerelnök: Akkor sem volt egy Porosz-vagy Bajorország és Ausztria. De ezt mellékesen jegyzem csak meg.