Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-81

364 81. országos ülés február 25. 1885. melyet a törvényjavaslat magában foglal, az indigenák részéről nem vagyunk többé kitéve annak, hogy azok oly nagy mértékben vehessenek részt a felsőház tanácskozásaiban és határozataiban; de mégis fentartja az indigenatus elvét és kiteszi jövőre is az igazoló bizottságot annak, hogy azokkal sok vesződsége legyen. Azt hiszem, hogy a midőn az ország oly bőkezűen osztogatta hajdanában az indigenatust, nagyon csalódott azon feltevésben, a mi végett tette, hogy tudniillik a hála kötelékével fog sok embert a nemzethez csatolni. A kik beköltöztek az országba, azok ellen nincs panasz, de a többiektől a tekintetben a mi tőlük váratott, hogy a nemzet szószólói legyenek az udvarnál Ausztriában, a nemzetnek haszna egyáltalán nem volt, Ideje tehát, hogy ezen dologgal végezzünk. (Helyeslés a szélső halon.) A legczélszerübbnek tartanám, ha ezen alineában, tehát a &)pont elején bele tétetnék, hogy az eddigi jogosult családokat ide értve, az indigenák, kik 50 év óta itt laknak, tartsák meg jogukat; de egyébiránt az indigenákkal, mondom, ez alkalommal teljesen végezni kell. Van még egy pontja a szakasznak, a melyre szabad legyen észrevételt tennem. A c) pont azt mondja, jövőre ki lehet nevezni grófot és bárót, tagsággal vagy tagság nélkül, „mit oder ohne". Már eddig is t. ház, kétféle mágnásokat crealt az eddigi egyneműek helyett a törvényjavaslat. Eddig is voltak olyanok, kik tagsággal fognak birni s olyanok, a kik nem birnak. Igaz, hogy ekkor azokról, a kik kimaradnak, a törvényjavaslat azt mondja, hogy nem fosztatnak meg joguktól, hogy azokra nézve a jog csak szünetel és esetleg ismét feléled. Hát ezek igen szép, emphaticus szavak, hanem inkább csak szójáték, sőt voltakép talán gúnynak is beillenének. És ugy, a mint benn vannak ezen emphaticus szavak, valóban azt is be lehetett volna tenni: a leányzó nem halt meg, csak alszik. Hanem igenis fen van tartva azon jog, de nem kell hozzá egyéb, minthogy az, a kinek nincsen joga, szerezzen magának néhány százezer forintnyi jószágot, a mely utánfizet 3—4,000 frt adót s azonnal ismét feléled a jog. Tényleg azonban most is kétféle mágnás lesz Magyarországon, tehát még egy harmadik félét is teremteni, megvallom, ennek szükségét egyáltalán nem látom. Ezeket voltam bátor előadni annak indokolására, hogy ezen szakaszhoz egyáltalán nem járulhatok hozzá. Elfogadom Irányi Dániel t. képviselőtársam két rendbeli módosítását. Komlóssy Ferencz: T. ház! Az általános vitánál kifejtettem azt, miért nem vagyok barátja a censusnak. Argumentatióm éle oda irányul, hogy ellensége vagyok minden oly törekvésnek, mely vagyont, gazdagságot és pedig politikai jogok megszerzése czéljából előtérbe tol. És másrészt óhajtván azt, hogy a szegényebb aristocratia is részt vehe főrendiházban, azok alapján, miket báró Bánffy György és Mocsáry t. képviselőtársaim felhoztak, azt hiszem, hogy őket is meg fogom nyugtatni, midőn minden hosszabb indokolás nélkül a következő módosítással állok elő : A 3, §. b) pontja következőkép módosítandó: „A kimaradt főispánok helyébe válaszszon minden megye aristocratiája egy-egy aristocratát azok közül, a kik a törvény által kijelölt censust nem fizethetik." Ajánlom ezen javaslatot az igen t. minister urnak figyelmébe s jóllehet tudom, hogy nem fog elfogadtatni, azt hiszem, hogy legalább a főrendiháznak egyes tagjait gondolkozóba fogja ejteni ezen javaslat. lágy Mváll jegyző (olvassa a Komlóssy Ferencz által beadóit módosítványt). Szilágyi Dezső: T. ház! Azt vártam volna a t. ministerelnök úrtól, hogy az egyes módosításokra, a melyek tegnap óta adattak be, különösen a fontosabbakra nyilatkoznék mielőtt a vita bezáratnék, mert én ugyan semmi elvi kérdést, a mely az általános elvi vitában előfordult, feleleveníteni nem akarok s egy oly javaslat iránt, amelynek conceptiójából az a lényeg, a mire én súlyt helyeztem, hiányzik, én olyan javaslat iránt, mert elvileg nem értek vele egyet, hideg vagyok: de egyes pontokat, melyek a conceptio alapjaival nem függnek össze, melyek mélyen érzett szükséges javításnak felelnek meg, a t. ház figyelmébe ajánlani és pedig lehetőleg nyomatékosan a részletes vitában is szükségesnek tartom. Abban a hitben és meggyőződésben, hogy ebben legalább nem lesz kizárva az alsóház akaratának nyilvánítása és pedig oly erős állásfoglalása az alsóháznak, a mitől, ha helyesnek tartja, nem is fog tágítani. (Helyeslés a baloldalon.) Az, a mihez szólani akarok, az indigenatus. Kincs Európában felsőház, mely azon példátlan látványt mutatná fel, hogy meg nem határozott számú tagjai a törvényhozásnak tulaj donképen idegenek. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és szélső baloldalon) Nincs erre példa sehol, sem Európában, sem azon kívül. (Ugy van! bal felől.) A t. ministerelnök ur egy nyilatkozatot tett és pedig fontos nyilatkozatot, a mire ő is súlyt helyezett és én is súlyt helyezek. Ma kérem a következmények levonását. Ezen nyilatkozat a következő: „Ha nem reformáltatik a főrendiház, akkor a legegyszerűbb számítással a magyar felsőházban 100 vagy 120 oly, különben tiszteletreméltó egyén szavaz, ki a kiegyezési kérdésekben egy vagy más minőségben már a monarchia másik államában is határozott." Nem hiszem, hogy van más felsőház Európában, melynél oly észrevétellel elő lehet állani és azon orvoslási mód,