Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-81

81. országos ülés február 25. 1885. 3(55 mit a ministerelnök ur javaslatba hoz, elismerem, bir hatással, de határozottan tagadnom kell, hogy a legegyszerűbb szükségesség határáig elmenne. Mi van az indigenákról mondva ? Az, hogy a kik Magyarországban bírnak 3,000 írt földadót •fizető birtokot és 24-ik évüket betöltötték s más országok törvényhozásainak nem tagjai és azt a nyilatkozatot teszik, hogy a magyar felsőházban kívánják jogukat gyakorolni, ezek tagjai a felsőháznak. Ez teljesen elégtelen. (Igaz! Ugy van! a baJ- és szélső baloldalon.) Én hivatkozom az indigenatus természetére. Az indigenatus — az ünnepélyes honfiusítás megadja a magyar állampolgári jogot, megadta a jogot arra is, hogy a felsőházban üljenek az illető honfiusított főnemesek. De mikor az indigena esküt tett, abban már elmondta; és a dolog természete szerint is világos, hogy a hűségi viszonynak közte és azon állam közt, melynek törvényhozásában virilis szavazattal bir, meg kell lenni, mint elő és érző motívumnak. E viszony lényege az, hogy érezze és gyakorolja hűségi kötelezettségét a magyar állam iránt. Legyen ez viseletének és polgári életének irányadója. Ez pedig nem annyit jelent, liogy ő nem tesz semmit positive az állam ellen, hanem jelenti azonösszeforrottságot az illető állammal, a midőn az indigena hazafiúi és erkölcsi kötelességeket teljesít, midőn minden erejét ezen országnak érdekében, mint azon nemzettestnek eminens tagja — mert hiszen virilis törvényhozói jogot gyakorol •— azon ország és nemzet érdekében fejti ki. (Igaz! Ugy van!Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Már most ha nézzük azon hivatalos jegyzéket, mely az indigenákról közzététetett, nézzük és összehasonlítjuk saját törvénytárunkat, mit találunk ezekben*? Azt, hogy körülbelül 375 családnak van megadva az indigenatus. Igaz, ezek közt vannak nemesek, nemcsak főnemesek, vannak olyan családok, melyek kihaltak, de mégis igen nagy azoknak a száma, kik üléssel és szavazattal bírnak a főrendiházban, gyakorolhatják a mikor akarják, de kik ez országgal, e nemzettel, annak törekvéseivel, érzelmeivel semmi összeköttetésben nincsenek, egy mindinkább elhalványuló történeti emléken kivül semmi sem köti össze: ellenben egy más államnak, egy más nemzetnek tagjai, tevékeny, gyakran buzgó pol gárai. Én abban, hogy az illető bir-e Magyarországon olyan birtokot vagy sem, a mely 3,000 frt adót fizet, nem látok elegendő garantiát; mert arra, hogy a magyar törvényhozásban valaki virilis jogot gyakoroljon, nem csak anyagi, hanem erkölcsi és hazafiúi garantia kell. (Helyeslés balftíől.) E nélkül egyetlen ország sem enged törvényhozásában nem virilis jogot, de még választás útján elérhetőt sem. Pedig számosan vannak, de legnagyobb részük olyan, hogy az egész család századok óta ezen országgal semmi összeköttetésben nincs; távol élnek, igen tiszteletre méltó egyének, igen derék emberek lehetnek, de szívben, érzésben, szokásaikban és mind abban, ami az állampolgárt alkotja, tőlünk idegenek. Semmi körülmények mellett sem nyugodhatom meg abban, midőn a felsőház rcformálásárói van szó, hogy olyanok, a kik lélekben idegenek, a kik nincsenek összeforrva a nemzette], itt törvényhozói jogot élvezzenek. Nem azt mondom, hogy az ország polgárainak sorából zárjuk ki őket, az indígenatust vegyük el tőlük. Nem, maradjanak őseik érdemeinek méltánylatául az ország polgárai, de hogy virilis jogot élvezzenek az ország törvényhozásában, mihelyt itt oly ingatlant bírnak, melynek jövedelmeit idegen országban fogyasztják el s különben velünk semmi tekintetben nincsenek összeforrva; erre az állapotra helyezkedni semmi körülmények közt hajlandó nem vagyok. És abban, hogy ezen 120 tag megjelenjen, még akkor is veszélyt látok, ha ezeknek száma leszáll a vagyoni minősítvény következtében. Mert nem abban áll a dolog lényege, hogy valaki bir-e itt birtokot, vagy nem, hanem abban áll, hogy valaki összeforrva érzi-e magát a nemzettel. Nem az állampolgárságot akarjuk tőlük elvenni, nem attól akarjuk őket megfosztani, de a virilis szavazatot nem akarjuk nekik törvényhozásunkban megadni. Es a mi a históriai jog kíméletében saját aristocratiánk iránt, azok iránt, a kik a nemzettel összeforrva vannak, mehetünk messze, talán igen messze, de azt vétkes könnyelműségnek tartanám, ha e tekintetben ugyanazon határig mennénk azok irányában, a kik bár tiszteletre méltó egyének, de tőlünk idegenek. (Helyeslés b ni felöl.) Es szabadjon az újabb törvényhozásból egy motívumot felhoznom. E motívum abban áll, hogy mikor mi a magyar állampolgárság szerzése és elenyészéséről törvényt hoztunk, abba beiktattunk egy szakaszt, a mely azt mondja: a ki 10 éven át az országtól állandóan távol vau és positiv cselekvényei által nem tanúsítja azt, hogy fentartja az összeköttetést, ha született magyar is, akkor is elveszti állampolgári jogát. (Ugy van! bal felől.) Nem képtelenség-e az, hogy olyan családok joga, a kik századok óta távol vannak az országtól, semmi összeköttetésben nem állnak a nemzettel, a kik különösen erkölcsi, értelmi, hazafiúi összeköttetésben összeforrottságban nem állnak, hogy azoknak nem joga, de joguknak gyakorlata is érinthetlen legyen, Ezt senki sem helyeselheti. (Helyeslés bal- és a szélső bal/elől.) Én tehát az Irányi képviselő ur által benyújtott indítványnak azon részét, a mely azt mondja, hogy csak azon esetben gyakorolhatnak az indigenák törvényhozási jogot a felsőházban, ha azon feltételekhez, a melyek a javaslatban ki vannak mondva, még az is járul, hogy más államnak nem polgárai, tehát csak magyar állampoli