Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-80

8fl oriiágws fiié* f#frraár 24. ÍSS5. 349 téstink nagyobb lett, de én merem állítani, hogy j azon az akkor kidolgozott költségvetés alapján | egyáltalában nem lehetett volna rendszeres kiállí- I tást rendezni Magyarországon. És én azt mondom, j hogy örüljünk rajta, hogy ily nagyszerű mérveket öltött egész vállalatban az érdekeltség ugy az országban, annak minden részében és minden társadalmi rétegében, de még a külföldön is, innen több mint 7000 kiállító jelentkezett! Ezen nagy érdekeltséggel szemben én szivemből ajánlom a költség elfogadását, különben az ma már határozottan becsületbeli kérdést is képez, minthogy e nélkül nem volnánk képesek a kiállítást Magyarországhoz méltóan befejezni, (Helyeslés jobljelöl.) Steinacker Ödön: Személyes kérdésben vagyok kénytelen felszólalni. Hogy én szemre- I hányást tettem volna gróf Zichy t. képviselő urnak azt, ugy hiszem, csak ő hallotta, más e házban bizonyára nem hallotta, mert nem mondtam. A mi azt illeti, hogy a körülmények változtak és azért kellett nagyobb költséget előirányoz«i hiszen az igy van, de én már előre mondtam, hogy a körülmények változni fognak, de akkor ő ezt be nem látta. Elnök: Ez nem személyes kérdés. Steinacker Ödön : Akkor félremagyarázott szavaim helyreigazítása végett fogok szólani, mert abból, a mit én mondtam, azon nézetem szerint kissé kemény vádat formulázni, hogy az, ki a gróf Zichy által mondottakat el nem ismeri, azokat be nem látja, az az iparfejlődés kérdését nem érti, ezt én helyes logicának Zichy Jenő igen t. gróftól el nem fogadom ; mert én iparos kérdésekkel és az iparfejlődési kérdésekkel 10 évvel előbb foglalkoztam mint o nagymélíóságának az ipargrófsága, niegkezdb'dött. (Zaj.) Elnöké Csak annyit kívánok megjegyezni, hogy ez már azután személyes térre vitele a vitának, nem pedig a mit gróf Zichy Jenő képviselő nr mondott. (Helyeslés.) ! Szólásra többé nem levén senki feljegyezve, ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur sem kívánván szólani, következik a szavazás. ' Kérdem a t. házat, elfogadja-e „az 1885-ik évi budapesti általános kiállítás czéljaira adandó állami előlegről" szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául ? A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház elfogadta a törvényjavaslatot. Következik a részletes tárgyalás. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a törvényjavaslat mimét és 1., 2., 3. §§-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak.) Elnök: E szerint a törvényjavaslat részié- | teiben is elfogadva levén, végmegszavazása a leg- J közelebb ülés napirendjére tűzetik ki. Következik j napirend szerint a főrendiház szervezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása és pedig a czím. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a törvényjavaslat és az 1. fejezet czimét, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak; olvassa az 1. §-t.) Herman Ottó: T. képviselőház! Minthogy ez a szakasz már természeténél fogva is a törvényjavaslatnak majdnem egész jellegét magába felöleli, én felhasználom az alkalmat arra, hogy elmondjam azokat, a miktől az általános vitában elestem, egyszerűen azért, mert az én határozati javaslatomnak egynél több pártolója, illetőleg aláírója nem akadt. T. képviselőház! Én az előttünk fekvő törvény] avaslatot, annak minden egyes szakaszát olyannak tartom, mely homlokegyenest összeütközik a népképviselet alapeszméjével. Én állítom t. ház és iparkodni fogok bebizonyítani azt, hogy a két kamararendszer a magyar alkotmány értelmében alkotmányos intézmény egyáltalában nem lehet; mert ezt, különösen a népképviselet lényege teljesen kizárja. T. ház! A ki a parlamentek történelmét figyelemre méltatja, annak constatálnia kell legelső sorban azt, hogy a hol két kamararendszer van, ott nem az egymást szabályozás az állandó, hanem a eonflictus elkerülhetetlen és hogy mindig a főrendiház, illetőleg a senatus intézménye az, a mely folytonosan ingadozik és még mai napság sem nyert megállapodást. És t. képviselőház, ez nagyon természetes is. Mert a két kamararendszer a maga lényege szerint, mondhatni a lényeg legbensőbb lényege szerint voltaképen semmi más, mint a primitív népek patriarchális rendszere, t. i. az, hogy a primitív állapotban levő társadalom ifjai meghányják-vetik a dolgokat — ez az egyik kamara — és az öregek, a vének döntenek, ez a másik kamara. Ez a dolog természetében rejlik. A primitív állapotban levő népeknél az öregeké a több tapasztalás, tehát a többtudás, tehát a döntés helyességének több valószínűsége is. De t. képviselőház, a népképviseletnek szerintem ép az a nemes tulajdonsága van és természetében rejlik az az áldás, hogy a népképviselet, ha egészséges alapokon nyugszik, önmagát szabályozza és minthogy pártok, minthogy mindenféle hivatáskörök és érdekek vannak benne képviselve, önmagát mérsékli és irányozza és lehetővé teszi, hogy emberileg megközelítse az igazságot. Hanem hát t. ház, ebben a házban nem tagadja senki, még magam sem, hogy itt egy áramlat van, a mely még a rendi alkotmánynak kedvez, hogy itt még fenn akarják tartani az örökösödési jogot, hogy itt még beszélnek nemcsak aristocratiáról, hanem kiválóbb aristocratiáról és megkülönböztetik azt a nemességtől és megkülönböztetik mindkettőt a dolgos, munkás, egyszerű polgártól. De