Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-80

«4g ^- •rsäágos ülés hajlandó elfogadni, hogy azt nem a kormány által kimutatott szükségletnek általunk is elismert fon­tossági!, ellenben a nemzeti becsület és az ország tekintélyének megvédése érdekében fogadjuk el. Egyúttal pedig bátor vagyok egy nagyon fontos körülményre figyelmeztetni a t. szakinmis­terí és belügyministert, mint a kinek szigorúan véve szakmájához tartozik. Értem a közegészség­ügyi viszonyokat, melyek, ha valamikor, ugy ezen országos kiállítás alkalmával kiváló figyelmet igényelnek. A t. szakminister úr jól fogja tudni, hogy az új ipartörvény szerint rongyszedő és csontgyüjtő telepek állanak fenn a főváros területén. Ezeknek eltávolítása iránt még a múlt évi júliusban az or­szágos közegészségügyi tanács szakszerű vélemé­nyét beterjesztette. A városi hatóság mindazon­által ez irányban initsem tett. Miután pedig ezen telepek kétségtelenül különösen szaktekintélyek véleménye szerint minden járványnak legbiztosabb góczpontját képezik s igy a jelenleg csak szüne­telő kolerának is: félő tehát, hogy a kiállítás ideje alatt nagyobb veszélyt hozhatnak a fővárosra. Méltóztassanak tehát t. minister urak erélyesen intézkedni, hogy ezen miazmákat rejtő telepek a főváros területéről lehetőleg gyorsan eltávolíttas­sanak ; mert csak az által lehet megmenteni az egészségügyi érdekeket és ezt az ügyet odavezetni, hogy akkor, midőn pár hó múlva a kiállítás meg­nyílik, valamint a helybeliek, ugy az idegenek is ne óvakodjanak itt megjelenni. Újból kijelentem, hogy azon reményben fogad­juk el a törvényj avaslatot, hogy lehetőleg újabb pót­hitel kérése ne váljék szükségessé. Arról ne is szóljunk, hogy ezen kiadás megtérülne. Bárha a minister ur olyan nagyon rózsás színben látja a bevételeket, hogy azokat 1 525,000 forintra becsüli, ha bejön, az ő dolga leaz, hogy későbben mi­féle előterjesztést tegyen. Az eddigi tapasztalat szerint a kiállítási épít­kezésekre felvett előirányzat, ugy látszik, a minis­ter urat megcsalta s ugy hiszem, ezen bevételek is hátra fognak maradni az előirányzott összeg mö­gött és hogy ez irányban a minister úr a kép­viselőháztól újabb póthitelt kérjen, ez ellen előre tiltakozunk és csak ezen óvakodásunk kifejezése mellett fogadom el a javaslatot. {Helyeslés a szélső balról.) Gr. Zichy Jenő: Előttem szólott Steinacker képviselő ur mindenekelőtt azon kezdte, hogy visszapillantást vetett azon időre, midőn a kiállítás eszméje egyáltalában itt Budapesten irányadó kö­rökben napirendre került és összehasonlította a kormány tervezetét azon költségvetési előirány­zatokkal, melyeket akkoriban az országos ipar­egyesület dolgozott ki s összehasonlította azon eszmékkei és elvekkel, melyek alapján akkor az országos iparegyesület kebelében működőbizottság, febraár U. 1385. contemplálva az egész ügyet és velem szemben, ki akkor némileg főtényezdge valék annak, hogy a kormány vezetése alá került az egész vállalat, mintegy szemrehányásképen felemlítette, hogy más­ként volt akkor az országos iparegylet által a kiállí­tás contemplálva, más keretben, más anyagi áldo­zatokkal, ha azt akár az egylet vagy mint privát vállalat gyanánt létesítették volna, mint az ipar egyesület kebelében kiküldött szakbizottság azt tervezte. Igenis én voltam az, a ki azt állítottam, hogy sem egyesek, sem az egylet nem képes a kiállítást oly keretben létesíteni, mint a kormány. Ma is azt mondom és semmit sem vonok vissza akkori állí­tásomból. v Az igények következtében az országos kiállí­tás programmja kibővíttetett és azzal igen is na­gyon megváltoztak a körülmények és költségek; de biztosíthatom a t. házat, hogy ma már azon költ­ségvetés, melyet különben mind ő, mind Lázár képviselő ur elfogad, a realitásnak teljesen meg­felelnek. Ne méltóztassanak elfeledni, hogy épen a ter­vek és költségvetések kivetésekor égett le a ber­lini hygienai kiállítás és ez volt határozottan az oka, hogy a főépület, az ipar-palota, mely fából letí volna alkotva, kőépület formájában lőn elfogadva és létesítve. De a mi legfőbb, amint programmunk többféle irányban kibővíttettet, bele mentünk a keleti pa­víllon építésébe, melynek igen nagy fontossága abban fekszik, hogy az abban képviselt keleti álla­mokkal lesz lehetővé idővel a keleti tartományok­ban a kivitel és beviteli czikkek megismerése és az ez országokba való iparczikkeink kivitele az ottani piacz megszerzése. A ki ezt át nem látja, a a ki ezen gondolattól át nincs hatva az az ipar fejlődése és egész iparunk jövője iránt sincs kellő­leg tájékozva! Mert az ipar, ha fejlesztjük annak kiviteli piaczát is meg kell hogy teremtsünk. A költségvetés igen is megnagyobbíttatott, mert később felvettük a nemzetközi szabadalma­zott kiállítás tervezetét a motorok és kézmű ves­eszközök, munkagépek kiállítását belevettük ezt a bécsi ipar-motor kiállítás mintájára! Naponkint tapasztalnunk kell, hogy a kisipar ne * ma­gát a gyár iparral szemben fentartani, meg kell annak szereznünk az olcsó motorokat az uj talál­mányú segéd eszközöket, melyeket ma itt iparo­saink még névről sem ösmertek. Ez kiegészítő része a kisiparaik. És a mint annak idejében Bécsben, ugy most majd itt is lesz alkalma a ma­gyar kézmííiparosoknak az új találmányokkal és segédeszközökkel megismerkedni, fölvettük to­vábbá a művészeti és műipari kiállítást program ­muukba, melynek kihagyásával az egész kiállítás nem volt tökéletes. Mindaz előidézte azt, hogy a mi költségve-

Next

/
Thumbnails
Contents