Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-80
80. országos ttlés fcbrn*r 24. 1885. 339 közt a hadsereg külön államot képez az államban, külön igazságszolgáltatással, külön hivatalos nyelvvel, külön — tőlünk független — intéző körökkel; sőt az újabb időben keletkezett egy képzeleti álag, •a katonai kincstár, a mely külön vagyont is akar magának kikerekíteni, mely államunknak a katonaság által használt fekvőségeinek tulaj donjogát magának követeli. Másutt, hol a nemzet önrendelkezési jogának "birtokában van, egyszerűen kitelepítenék a katonaságot s beleköltöztetnék a laknélküli ministeriumokat az állam tulajdonát képező e laktanyába, melyből már közegészségi szempontból is ki kellene telepíteni a katonaságot. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.') De hát önök megteremtették azon kedves közösügyes állapotot, hogy nemzetünk sem fiaink vérével, sem katonailag lefoglalt vagyonának egy részével nem rendelkezhetik ; ámde még ez esetben is fennmarad az alkudozás ez épület visszabocsátására s ha netalán a katonai kincstár vonakodnék : a magyar király kegyessége alapján kitudandná könnyen eszközölni kormányunk, hogy egy más — olcsó, talán kincstári — telken építendő laktanyáért átengedné ezt. Egy ily laktanya pedig bizonynyal felépíthető lenne azon í. 100,000 írtból, a mit most az egyik ministerium palotájáért ki akarnak adni. Tehát ennyi költséggel mind a három zselléreskedő ministeriumot el lehetne helyezni. Már most, ha felveszszük, hogy az esetben, ha mind a három laknélküli ministerium palotáját ily uzsoraköíesönből szándékozik felépíttetni a kormány, mint a most tervezettet, a melynek törlesztése és kamatja 3V* millió frtba kerülne: akkor e műveletnél, tudniillik a Károly-laktanya átalakításánál kerek 10 milliót gazdálkodhatna meg, minden esetre oly összeg, miszerint megérdemli, hogy a t. ház az eszmével behatóbban foglalkozzék, De ha semmiképen nem tudna megbarátkozni ez eszmével s ha kormányunk drága építkezési szenvedélyének hódolva, külön ministeri paloták építésére határozná is el magát, még ez esetben sem tudnám felfogni azt, hogy miért kell azt oly méreg drágán vásárolt idegen telekre építeni, a mely telek egymagában — ha jól tudom — közel 400,000 frtba kerülne, akkora midőn magának az államnak is vannak itt a fővárosban ily építkezésre alkalmas telkei. Olyanforma okoskodást hallottam, hogy czélszeríí, ha a ministeriumok az új országház közelébe csoportosíttatnak, nemcsak a könnyebb hozzáférhetés, hanem ama városrész emelése czéljából is. T. ház! Ha ezt elfogadnék is, kérdem: miért nem igyekezett a kormány ott telket vásárolni, mielőtt az országház oda építését törvénybe iktattatta , a midőn az a mostani vételár tizedrészéért megszerezhető lett volna, mert mindenki tudja, j hogy azon félreeső helyen a telkeket ezelőtt csak pár évvel is potom áron vesztegették; de ha már mindenképen oda akarják építeni: ez esetben is felmerül az úgynevezett katonai kincstárral való előnyös csere esélye ; mert tudjuk, hogy azon tájakon, a minden körülmények közt lebontandó gyászos emlékű új épületen kívül is vannak terjedelmes katonai raktárak, melyek más olcsó telkekre áthelyezhetők, sőt az országház oda épülte miatt mulhatlanul áthelyezendők. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha a kormány ezen czélszeríí megoldási módozatokat mereven visszautasítaná, az ily visszautasítás által igazoltnak látnám azon rebesgetett feltevést, hogy azon drága telket a törvényhozás beleegyezése nélkül már előre megvették, ki is fizették s a telektulajdonos azon pénzen már más telkeket is vásárolt, valamint igazolva látnám azon másik rebesgetett föltevést is, hogy ama kegyelt pénzintézet iránti jóindulat bizonyos pártszinezetű háttérrel is bír. T. ház! Mi nem ellenezzük azt, hogy ministeriumaink állami épületekbe helyeztessenek el, erre azonban legczélszerfíbbnek tartom a kicserélendő Károly-kaszárnyät; de ha mindenképen az új országház közelében akarják a ministerium okát elhelyezni, ajánlom az új r épület és fegyvertár kisajátításának módozatát. És óhajtom és óhajtjuk, hogy az ily építkezések ne ily méregdrága kölcsönből, hanem az ország czélszerüen beosztott rendes jövedelmeiből fedeztessenek. De ha ezt nem lehetne kieszközölni s mindenképen nyakra-főre kölcsönpénzből akarnak építeni, még akkor is czélszerííbb lenne azt a költségvetésbe fólvéve 5°/o-os papirjáradék-kölcsönnel fedezni, vagy pedig ha azt, mint átmeneti kiadást a költségvetéstől elkülöníteni akarják: akkor a szükségelt ministeri paloták építésére pár milliónyi külön, de olcsó törlesztési kölcsönt felvenni, nem ily drágán szolgáló privilegisált intézettől s nem oly hosszú időre, hanem más — ha kell oly külföldi — intézettől, a mely sokkal olcsóbban szolgáltatná azt. Ily előnyösebb pénzügyi művelettel talán megtudnánk barátkozni, de semmi esetre sem a proponálttal, melynél 1.100,000 írtért 3 és 7* milliót kellend fizetnünk. Ez okon e törvényjavaslatot általánosságban sem fogadhatjuk el a részletes tárgyalás alapjául; de a midőn az ellen szavazok, elvárom azon számos kormánypárti képviselő uraktól, kik mint hivatalnokok, alkalmazottak, részvényesek és praesens markosok a kölcsönző banknál érdekelve vannak, hogy legalább is tartózkodni fognak a szavazástól. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Horánszky Nándor: T. ház! Én csak röviden kívánom érinteni azon indokokat, a melvek 43*
