Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-80

338 80. országos ülés íebruár 24. 1*85. felvenni szándékolt kölesönnek évi annuitása tesz és igy a különbség, melyet említeni szerencsém volt, csak e pillanatban áll fenn, jövőre azonban okvetetlenül el fog enyészni és a tehernövekedés be fog következni minden esetre, akár elfogadja a törvényhozás az építkezés eszméjét akár nem. Mindezekre tekintettel és megfontolva azt, hogy azon esetre, ha a törvényjavaslat elragadtatik s a törlesztési idő lejár, az állam egy teljesen tehermentes, a ezélnak megfelelő palotát nyer: a bizottság ezen törvényjavaslatot változatlanul elfogadta és bátor vagyok a t. házat a bizottság nevében kérni, hogy azt elfogadni méltóztassék. {Helyeslés a jobboldalon.) Orbán Balázs: T. ház! Építkezés és kölcsöumfívelet áll előttünk, mindkettőt a kormány bizonyos ideges gyorsassággal akarja megszavaztatni és végrehajtatni; márpedig t. ház, az eddigi előzmények ugy az építkezések, mint a kölcsönök terén nagy óvatosságra intenek s igy azt hiszem, hogy indokoltnak fogja találni a t. ház, h a mi tartózkodva a könnyelmű megszavazástól, kötelességszerű lelkiismeretességgel bonczoljuk és vizsgáljuk az e törvényjavaslatban contemplált mindkét műveletet. Egy palota építése terveztetik, a melybe a kereskedelmi ministerium helyeztetnék el, a mely most bérházakban van szétszórva évi 52,227 frt évi lakbér mellett. Ajánl tátik e helyett egy palota építése vásárolt telken, a mely a telekárt is oda értve 1.100,000 frtba kerülne. Ezen 1.100,000 frtot pedig kölcsön vennék 6'24°/o-ra egy pénzintézettől olyformán, hogy az évi 68,803 frt kamat és törlesztéssel 50 év alatt lenne visszafizetve, vagyis e kamatozás és törlesztés 16,576 írttal tenne többet a mostani évi házbeméi; de a mint mondják 50 év múlva az állam egy szép palota tulajdonosává fog válni. Hát t. ház, ez igy oda állítva nagyon tetszetős színben tünteti fel e kettős műveletet; de jó lesz egy kissé az érem másik felét is megtekintenünk s számításunkat az 50 évre kihatólag megtenni, a mikor ilyenforma eredményekkel állunk szembe. Az az évi 16,576 frt többlet 50 év alatt kitesz 828,000 frtot és az az évi 68,803 frt járulék 50 év alatt kitesz 3.430,150 frtot. Még ehhez hozzá kell vennünk épületfentartási költségekre évente legalább 2,000 frtot, a mi 50 év alatt 100,000 frtot tesz ki. Tehát a magyar állam azért, hogy egy 1.100,000 frtos palotának 50 év múlva, mikorra az nagyon is elviselt állapotba jutand — tulajdonosává legyen, fizetne 3.530,150 frtot, vagyis háromszor is többet mint a mennyit feikölcsönzött. A mi már most a feldicsért kölcsönműveletet illeti, én azt méreg drágának itélein; hisz tudjuk t. ház, hogy a föld- és más hitelintézetek magánosoknak is adnak 614

7»-os kölcsönöket nem 50, | hanem 32 évi törlesztésre: azt is tudjuk, hogy az államok a magánosoknál mindig olcsóbb hitelt szoktak élvezni. Már most t. ház, én sehogy sem tudom megérteni, hogy kormányunk minden más pénzintézetek versenyének mellőzésével egyetlen pénzintézetre támaszkodik s kész attól is uzsorakölesönt elfogadni {Igaz! Ugy van! alfelol.) Pénzügy ministerünk, sőt maga a ministerelnök ur sem szokta soha elmulasztani az alkalmat, hogy fel ne dicsekedje azt, hogy a fusio kormánya mily előnyös és kedvező hitelviszonyokat teremtett hazánk számára, hogy 4% járadék-kölesönökkei fedezi a költségvetés hiánylatát s ebből pénzügyeink kedvező voltára szoktak kimet várni. Hogyan lehet ezzel összeegyeztetni, hogy most mégis oly uzsora-kölcsönt akarnak megszavaztatni, a minőt még derangirt állapotban levő magánosok is csak a végmegszorultság perezeiben fogadhatnának el. Távol van tőlem, hogy én ama pénzintézetet a legcsekélyebb váddal, vagy gyanúsítással illessem, mert a pénzintézetek mindigjjsaját érdeküket tartják szem előtt, de különben is tudom, hogy az eléghetés és más csapásoknak kitett házakra mindig drágább a kölcsön a földbirtokra adottnál. Hanem igenis vád érheti az oly kormányt, a mely ily terhes feltételek mellett kész kölcsönt kötni. Ezt csak olyan kormány teheti, mint a mienk, mely nem gondol a jövőre s csak a jelennek él. T. ház! Nem tagadjuk, hogy a kezelése nehezíti, sőt az állam tekintélyét is némileg csorbítja az, hogy ministeriumaink egynémelyike bélházakban kénytelen szorongani, oly szétszórtságban, a mi az ügymenet rovására esik. Nem is ellenezzük azt, hogy ministeriumaink az államépületekben helyezkedjenek el, azok minden esetre hasznos és üdvös befektetéseket képezendenének. Ámde ily befektetéseknek az állam rendes jövedelmeiből kell kikerülniök (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) abból a 300 milliót meghaladó bevételből, mit évenként ez ország népétől felcsikarnak a kormány juttathatna évenként egy milliócskát arra, hogy ne legyen kénytelen idegen házakban sselléreskedni. Egy kis takarékossággal a — törvényes kötelezettség határait mindig túlhaladó — közösügyes kiadások megszorításával, valamely gomb, borjú és gallér - reform korlátozásával: könnyen meglehetne kímélni az államot azon szégyentől, hogy egy elismerem, szükséges épület emeléseért, uzsora-kölesönhöz legyen kénytelen folyamodni. Három ministeriumunk kínlódik bérházban, én ezt hiszem, hogy mind a három kényelmesen elhelyezhető és összpontosítható lenne egy már létező oly épületben, a mely elvitázhatlanul államunk tulajdonát képezi. Ezen igen alkalmas központi helyen fekvő épület az úgynevezett Károlyiaktanya. T. ház! Szerencsétlen közösügyes viszonyaink .«*