Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-79

i 79. országos ülés február V>. IS S. 331 ben, hogy épen azért bizik a megyei választásokban, mert ott azon elem ma is többségben van, a mi igaz is, a minek én is örülök — és ezt félreértések kikerülése végett sietek megjegyezni — •ezen választásokból azon két törzsnek, a mely a magyar alkotmányt 1848-ig és eddig is fentartotta és a mely pedig nem más, mint a fő- és a középnemesség, a fő- és középnemességnek tagjai fognak a felsőházba bejuthatni, mit jelent ez egyebet, mint azt, hogy akarja, reméli és hiszi, hogy a középnemes osztály fog a választásokból a főrendiházba bejutni ? (Ugy van! jobbfelöl.) Egyébiránt feltűnik nekem, hogy a tegnapelőtti ülésben is egy szónok engem vádol azzal, hogy izgatjuk a főrendeket, hogy a választottakat ne ereszszék be maguk közzé. Tette-e valaki, nem-e, azt nem tudom; de egyet tudok, azt, hogy igen fényes szónoklatban igenis fel voltak szólítva, hogy az illető szónoknak nem tetsző kinevezendő tagokat utasítsák vissza. Hát ha valaki izgatott a főrendek irányában, vagy izgatni kívánta őket; az én és mi nem voltunk, hanem igenis volt ama fényes szónoklat. És ha kétségbevonják, hogy az a fényes szónoklat izgatót, itt van kezemnél az akkori „Pesti Napló" esti kiadása, mely kellőleg méltatván azon különben igen nagyszerű beszédet, maga azt mondja: „és a rhetorikán kivül nagy tényező volt e beszédben a kitűnően kiszámított és alkalamzott agitatori erő." (Élénk derültség jobbfelöl. (Mozgás balfelől.) Hát ha nekem nem hiszik, hogy izgató volt, itt van. (Zaj) T. ház! Felhozhattam volna én ezt múltkori beszédemben is, de nem hoztam fel készakarva; miután azonban mi vádoltattunk az izgatással, ma már csakugyan nem lehetett elhallgatnom, hogy ha volt izgatás, hogy az honnan és mikor gyakoroltatott. (Helyeslés jobbfelöl.) Egy t. képviselő ur szives volt egy régebben irt brochuremre hivatkozni B valóban nagy tisztesség reám nézve, hogy azon annyi idő előtt irt munkámra két ülésben egymásután történik hivatkozás. És szabad legyen erre ismételnem azt, a mit nem régen egy nem oly kis ember mint én, de nagy államférfiú mondott, mikor minduntalan idézték 20—30 évvel ezelőtti mondásait: hogy ne törődjenek az urak azzal, hiszen nem arról van szó, hogy én 30 évvel azelőtt mit mondtam. (Mozgás a szélső baloldalon.) Az, hogy ezen javaslat elfogadtassék-e vagy nem, nem attól függ, hogy 3i évvel ezelőtt mit mondtam, hanem attól függ, hogy jó-e azon javaslat? (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Engem, ha 30 évvel ezelőtt mást mondtam, az, a ki a következetességet csak abban leli — ismétlem, azon ur mondta, nem én mondom — hogy egész életén át csak egyetlenegy eszméje legyen, más sohasem — ő mondta, nem én — csak az vádolJhat engem inconsequentiával. De azért, mert én inconsequens voltam, ha az én javaslatom jó a közügyre nézve, engem kell bántani, de a javaslatot el kell fogadni. (Élénk helyeslés jóbbfeló'l.) A t. képviselő ur — mindjárt be is végzem beszédemet — azt vetette szememre, hogy én azt mondtam — igaz, mondottam — hogy ha módosítások szükségesek, ugy tartom, hogy épen ezen javaslattal szemben helyes, hogy azok a főrendiházból jöjjenek. Nem is hivatkozom arra, hogy ugyanezen hangot sokkal általánosabban azon oldalról is hallottam a szombati ülésben; de én azt gondolom t. ház, hogy ennek méltányos okát ezen törvényjavaslatnál megtagadni nem lehet. Nem azt teszi ez s nem azt mondom én, hogy azért a képviselőháznak ne legyen akarata — mint a képviselő ur concludált belőle — mert hiszen, bármi történjék ott, még ha én elfogadnám is történetesen, ezen ház akarata nélkül belőle semmi sem lehet. De igenis helyesnek tartom, hogy legyen mód ott is hozzászólni a részletekben. És én, a magam részéről ismétlem, a mit mondottam, ha provocáltak, elvi alapjait a törvényjavaslatnak fentartom mindenütt, azon korláton belül szívesen meghallgatom, nem meghallgatom, de követem, elfogadom azok véleményét is, a kik a dolog fölött egy vagy más irányban őszinte aggodalmat nyilatkoznak. De azt, hogy ebben a képviselőház tekintélyének és jogkörének csorbítása lenne, határozottan tagadom. Ez deferentia a másik ház irányában ezen kérdésben és csak azon határig, a meddig jogos, a nélkül, hogy ezen deferentiát már előre is kifejezném. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő ur — s ezzel végzem beszédemet — hangoztatta a szabad institutiók és a nemzet iránti bizalom szükségességét. Biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy ez a bizalom bennem teljes mértékben megvan. Én bízom a nemzetben és e nemzet felfogásában és a szabad intézményekben elannyira, hogy az a t. ellenvéleményűeknek minden, ezen törvényjavaslatnál a szabadság és szabadelvű eszmék szempontjából fölhozott érveinek ürességét be fogj a látni, nem fog azok után indulni: de igenis megnyugvással veendi, ha elfogadtatik a törvényjavaslat, melyet elfogadásra ismételve ajánlok (Zajos helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk!) Személyes kérdésben, szavaim ismételten, mondhatnám, konokul történő félremagyarázása ellen kívánok felszólalni. (Nagy zaj jobbfelöl. Felkiáltások : Eláll! Zajos felkiáltások a bal- és a szélső balon. Halljuk! Halljuk!) :•>,-. '.Ne méltóztassanak ezen szót, melyet használtam, ugy értelmezni, mintha én azzal azoknak, a kik a félremagyarázást ellenem használják, szándékát vagy jóhiszeműségét gyanúsítanám. (Nagy zaj jobbfelől. Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Csak azt a tényt kívánom kiemelni, hogy daczára ismételt tiltakozásomnak, ugyanazon félremagyarázással 42*