Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-79

ggg 79. orsíágos ülés fcbrnár 28. 1885. ismételve és ismételve találkoznom kell. {Halljuk! a hal- és a szélső baloldalon.) Ezen félremagyarázás pedig, melyet ma ismételt a t. ministerelnök ur, abban kíl, mintha én, midőn a törvényhatósági választás útján kívántam a főrendiházba új elemet behozni, ezt azzal a czélzatossággal tenném, hogy ez által egy bizonyos kizárólagossággal a régi köznemesség elemei kerüljenek a felsőházba. Már most t. ház, beszédemnek azon része, melyből ellenem ezen vádat formulázzák, irányult Beksies képviselő ur ellen, a ki azt mondotta: azért nem kívánja ő a törvényhatóságok általi választást, mert ő ezen törvényhatóságokat nem találja eléggé democraticusoknak; és miután ezt nem lehet máskép felfogni, mint ugy, hogy ő a törvényhatósági bizottságot nem tartja elégdemocraticusnak azért, mert abban még ma mindég túlnyomó számban van R7.on elem, a mely a magyar történelemnek dicső századain keresztül mint köznemesség szerepelt, azért tiltakoztam én az ezen szavakban rejlő exclusiv tendentia ellen. (Ugy van! bálf«fóI)Mármost helyesen értelmeztem-e a képviselő ur szavait vagy nem, az azon controversiára nézve, a mely jelenleg fenforog, teljesen közönyös. A képviselő ur később ugy magyarázta, hogy ezen tendentia tőle távol áll. Mindenki saját szavainak legjobb magyarázója, köteles vagyok én is ezen magyarázatába belenyugodni; de én akkor ezen tendentiát olvastam ki beszédéből és az ellen tiltakoztam. És csak annyit mondtam, hogy nem hogy aggodalom gerjesztő, hanem örvendetes jelenségnek kell tekintenem azt, hogy minden privilégium nélkül,minden mesterséges oltalom nélkül tisztán a természetes társadalmi súlyánál fogva azon elem, a mely a magyar történelem traditiójának legjobb és leghívebb képviselője, a magyar democraticus társadalomban is érvényesíti magát. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Ebben állott felfogásom és attól, hogy a köznemességet, mint külön osztályt, mint privilegiáit rendet akarom a felsőházba hozni, oly távol állok, hogy a t. ház elfogulatlanságára bizom a folyton ismétlődő ezen félremagyarázás megítélését. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl. Helyeslés balfelől) A t. ministerelnök ur felszólalásával szemben személyes kérdésben is kell védekeznem, a menynyiben ő engem azzal vádolt, hogy beszédem által a főrendek körében agitatiót akartam előidézni a törvényjavaslat ellen (Ugy van! balfelől) és egyszersmind egymással szembe akarta állítani, mint összeférhetlent, azon felfogást, melyet-a szőnyegen levő reformkérdésről Szilágyi Dezső t. képviselőtársam táplál és a melyet én táplálok. Már most t. ház, előbb az utóbbira tevén megj egyzést, ahhoz a — megengedem — jogosult, de eredményében attól, hogy mennyi alappal bir, feltételezett parlamenti fogáshoz hozzá vagyunk szokva, hogy az ellenzékről történő nyilatkozatokat egymással összeütközésbe kívánják hozni a kormánypárti és a kormánypadokról. De a t. ministerelnök ur részéről a mai helyzetben megvallom, nagy bátorság kell ahhoz, hogy e vádat felhozza, miután ő, gondolom pénteken vagy szombaton elmondott különben igen jeles beszédjének nagy részében semmi egyebet nem tett, mint czáfolta azokat, a miket pártjának egy jelentékeny tagja Szontagh Pál t. képviselő ur mondott, (Ugy van! balfelől.) Ezen előzmény valóban meglepő, hogy minket vádol egymás irányában létező ellenmondással. És ha a t. ministerelnök ur engem azzal vádol, hogy én a felsőház körében előidézendő izgatás czéljából szóltam. (Felkiáltások jobbfelöl: Ez nem személyes kérdés.) Ez, gondolom, személyes kérdés és a ház t. elnökére bizom a házszabályok értelmében annak megítélését, ha túllépem a házszabályok korlátait, bizonyosan figyelmeztetni fog. Hát a ministerelnök ur ezen vádjára azt jegyzem meg, hogy a mik ebben a házban elmondatnak, azok természetesen első sorban e ház tagjaihoz vannak intézve; de azt, hogy azoknak e házon kívül hatásuk legyen, kizárni, azt mint hibát és bűnt feltüntetni minden esetre helytelen alkotmányos tan. (Ugy van ! a bal és szélső baloldalon.) Izgató szándékról pedig t. képviselőház, beszélni azon oldalról, a mely oldalon Szontagh Pál igen t. képviselőtársam részéről (Mozgás a jobboldalon) valóságos fenyegetés hangzott fel a főrendek ellen, (Ugy van! a bal és a szélső baloldalon) ismétlem, megint a meglepő jelenségek közé tartozik. (Zajos helyeslés és éljenzés a bal- és a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Élénk felkiáltások jobbfelöl: HaUjuk! Halljuk! Nagy zaj a bal- és a szélső baloldalon és élénk félkiáltások : Eláll!) Elnök: Kérem a t. házat, méltóztassék a ministerelnök urat meghallgatni. Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház és t. képviselő urak! Épen must hallottuk Szilágyi Dezső t. képviselőtársamtól, hogy a politikai érettségnek és higgadtságnak egyik főj ele az ellenvéleményt meghallgatni. (Halljuk! Halljuk! Zaj a bal- és a szélső baloldalon.) Méltóztassanak hát engem is meghallgatni. (Folytonos zaj. Felkiáltások a szélső baloldalról: Onnan is közbe szoktak kiabálni!) Már t. képviselő urak, a mi azt illeti, hogy honnan kiabálnak többször közbe, vagy honnan zúgnak, arról ne méltóztassék beszélni; mert hiszen önök azok, kik minduntalan közbekiabálnak, (Zaj a bal- és a szélső baloldalon. Félkiáltások: Eláll! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl), minduntalan közbekiabálnak (Ugy van! jobbfelöl) és nem egyszer ezt az oldalt azért, mert csendes és hallgat, azzal vá-