Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-79

330 79. orsrágos ülés fobrnár J3. 18S5. traditióra van szüksége a felsőháznak, hanem azon szakértelemre, melyet a világ minden országában csakis a polgári osztály képvisel és nem a nemes osztály." A másik, midőn azt mondja a t. képviselőur, hogy ő legjobbnak tartja a senatust, de elfogadja a főrendiházat magát tisztán aristocraticus alapokon újraszerveni, elfogadja azt is: „ha a törvényhatóságoknak megadjuk a jogot, hogy a törvényhatóságok területén adót fizető eddig a főrendiházi tagságra jogosított családokból egyegy tagot válasszanak. " Hát t. ház, különben én nem a t. képviselő urat mutattam be, mint ő kifejezte magát, hanem szavait; nem őt mutattam be mint ellenségét ezen osztályoknak. Az ilyet igazságtalannak tartom, hanem szavait és állításait mutattam be,melyek sokkal szerényebb hibában szenvednek, tudniillik,hogy ellenmondanak egymásnak (Tetszés a baloldalon) és felszólalásában sikerült ezt elérni, nem kibékülni azon osztályokkal, melyek őt soha sem sértették, melyek nem gyűlölik őt, hanem igenis, a mi sokkal nehezebb, megkísértette saját szavainak kibékítését egymással és ha ez azután nemsikerült, ez valóban nem az ő jóakaratán múlt. {Élénk derültség és tetszés bal felől.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Csak igen rövid ideig kívánom a t. ház becses figyelmét igénybe venni, {Halljuk!) hogy egy pár dologra reflectáljak, melyek a vita legutolsó stádiumában elmondattak. Mindenekelőtt a közvetlen előttem szólott t. képviselőtársam beszédére megjegyzem azt, hogy ő rossz néven vette, hogy valaki, nem is tudom ki, ezen oldalról — gondolom gróf Keglevich t. képviselőtársam — az ő szándékaikra mintegy élczelőleg azt mondotta, hogy ha a kormány máskor megtudná, ők

f mit akarnak, akkor jobb tacticát követhetne. 0 ezt rossz néven vette. És ime most ő egész komolysággal megmondja, hogy Jókai t. barátom listája milyen és milyen lenne az enyém, mely még nem is létezik és előre megjósolja, hogy e kettő bizonyosan egészen eltérne egymástól. Én nem szoktam t. képviselő urak senkinek intentióját találgatni, de bocsásson meg t. barátom, egy és ugyanazon beszédben élczelőleg elmondott ilyen találgatást rossz néven venni és azután egész az apró részletekig két emberre nézve kitalálni, hogy azok okvetlen egész ellenkezőket proponálnának : ez mégis egy tőle nem várt logicai inconsequentia. (ügyvan! jobbfelől.) A másik, mit még ' előzetesen meg kívánok j egyezni, az, hogy ő beszédében egy igen szép és erélyes nyilatkozatot tett a felől, hogy a szabadság és a nemzetben való bizalmat nem szabad elveszteni és ezen nyilatkozatnak egy részét építette egy a hátam mögül jött közbeszólásra, de a melyet teljesen félreértett. | Nem sértési vagy bántási szándékkal mondatott és kötelességemnek tartom, mint a ki jói hallottam, megmondani, mi volt a közbeszólás értelme. Ez épen nem az volt, hogy baj, hogy bizalommal viseltetnek a nemzet iránt, hanem a bajuk az, hogy a nemzet nem viseltetik bizalommal önök iránt. Ez volt a közbeszólás, mely provocálhatott feleletet, de nem azt, mit t. barátom meg nem értve, arra mondott. (Mozgás balfelől; helyeslés jobbról.) A t. képviselő ur felemlítette azt, hogy az 1848-iki szellem traditióit kell követni és ugy ajánlotta a határozati javaslatot, mint a mely ezt követi az által, hogy a törvényhatósági választások eszméjét behozza. De ugyancsak akkor mondotta azt is, hogy minden javaslatnál fő szempontnak kell lenni az állam és nemzeti egység szempontjának. Hát t. képviselőház, én még emlékszem az 1848-at legközvetlenebbül megelőzött idők és a 48-iki év első hónapjainak vitáira és igen jól tudom és biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy a nemzeti egység és eszme meggyökeresedését abban, hogy a törvényhozásnak bármelyik háza törvényhatósági választásokból kerüljön ki, soha senkisem kereste. Sőt ellenkezőleg, maguk azok is, a kik a közigazgatás terén a municipalis jogokat a legszélsőbb határokig védelmezték, a magyar állam érdekében a törvényhozás centralisaíióját okvetlenül szükségesnek tartották. Tehát nem az 1848-iki traditiót követi az, ki a törvényhatósági választásokat a törvényhozásba akarja behozni. De í. ház, a t. képviselő ur arról is beszélt, hogy a gyökereket széj elébb kell ereszteni és a jogokat terjeszteni kell. De vájjon az 1848-iki eszméknek megfelelő terjesztése-e, vagy a jognak megfelelő terjesztése-e az, ha — és ezt nemhibáztatólag mondom — felerészben minden esetre virilistákból álló törvényhatóságok választanak? Ha valaki azt állítja, ugy, mint okvetetlenül szükségest, hogy az 1848-iki irányon indulva, terjeszszük a jogokat, az logice nem concludálhat máshová, mint a választott senatushoz, a melyet, mint egyéni véleményt Irányi Dániel képviselő ur mondott el. (Ugy van! jobbfelöl.) Minden, a mi nem oda vezet, nem tágítása a 48-iki szellemnek. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Csanády Sándor: Hát a kinevezés az? Tisza Kálmán ministerelnök T. képviselőtársam szíves volt azt is megmondani, hogy félaristocratiát nem akarnak teremteni. Elhiszem, de hogy az én javaslatom sem akar azt teremteni, azt tudom; tudom onnan is, mert a közpálya bármely terén érdemeket szerzettekre terjed ki a kinevezés, a mely alatt exclusiv dolgot, félaristocratiát érteni nem lehet. Azonban nem tudom, nem felejtette-e el a t. képviselő ur gróf Apponyi beszédét, a melyben 1 arra hivatkozik Beksics képviselőtársammal szem-