Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-79

79. orgeég-e*. ülés február 23. 1S86. 327 útján jussanak be: a ki erre akarja őket tanítani, az elöli bennük az önérzetet, elöli bennük érvényesülését az egyedül biztos forrásnak, mert nincs a társadalom elemei érvényesülésének biztosabb módja, mint felhasználni az alkotmány azon intézményeit, a melyek az erő kifejtésére különbség nélkül a szabad tért, a szabad utat tárva hagyják. De sokkal fontosabbak azon végső ellenvetések— és ez az, mit utoljára akarok felhozni — a melyeket a parlament szempontjából hoznak fel ellene. (Halljuk!) kiismerem ezen ellenvetések súlyát. A legelső ezek közt ugy hangzik, a mit a t. ministerelnök ur íormulázottés azon oldalt, szónokai sorban ismételtek, hogy mi egy túlhatalmas felsőházat akarunk s mi a súlypontját az alkotmánynak étből a házból át akarjuk a felsőházba tenni és ez által az alkotmány alapjait megbolygatni. Hanem egygyel adósak maradtak, adósak maradtak azzal, hogy mivel akarjuk mi túlhatalmassá tenni a felsőházat. T. ház! Ismerünk alkotmányokat monarchiákban, nemcsak köztársaságban, a hol tisztán választott senatusok vannak; és mégis sehol komolyan és tartósan e kérdés fel nem vettetett, csak akkor, ha a képviselőház kötelességéhez és hivatásához hotelen lett egy időre : és ha mégis nem ilyen esetekre, de az intézmény természetéből származtatjuk ezt az ellenvetést, miért maradnak adósak a bizonyítással? Hiszen akár összetételét nézem a felsőháznak, a melynek mindenesetre egy jelentékeny eleme jönne be választás útján, akár hatáskorét nézem a felsőháznak, akár nézem a felsőház összefüggését a nemzettel : mindenütt arra jövök, hogy az képviselőház, mely az egyetemes nép választásból emelkedik ki, a mely egyedül tiniversalis kifejezése a nemzetnek, amely egyedül bir azon hatalommal, hogy a kormányzatot politikailag felelősségre vonja, felemelje vagy megbuktassa, a mely minden fontos kérdésben eddig kizárólagos kezdeményezéssel birt, ezt a házat lehet-e pusztán azért, mert a felsőházba egy választott elem is lesz, félteni? Minek beismerése foglaltatik azon félelemben ? Hiszen félteni csak akkor lehetne a házat, ha az alsóház feladataira, az alsóház ezéljára, ha az alsóház az alkotmány által rárótt szerepre alkalmatlan és hűtelen volna. Soha senkinek eszébe nem jutott, ezt a házat félteni és szabadjon itt megjegyeznem, hogy a jelenlegi discussio egy nagy igazságra vezetett bennünket : arra, hogy bármi legyen sorsa ezen reformnak, akár keresztül menjen, akár megbukjék, elkerülhetetlen lesz az, hogy ennek a háznak alapjai erősíttessenek és hogy ez a ház feladataira minden tekintetben alkalmasabbá tétessék. (Élénk helyeslés.) És én remélem, hogy önöket, ha igy féltik ennek a háznak befolyását és alkotmányos helyzetét egy kis választott elemnek a felsőházba való bevitelétől, ugyanazon érzés fogja vezetni arra, hogy ezen törekvéseket istápolni fogják. (Helyeslés balfelöl.) De azzal is vádolt a t. ministerelnök ur ós pedig ismételve, hogy mi a kormánybefolyás, még pedig a legitim kormánybefolyás ellenében a felsőházból akarunk támaszt és ellenzéket nyerni az alsóházi többség ellen. (Halljuk!) T. ház ! Én szavaim értelmét már megmagyaráztam és röviden szabad legyen csak azt ismételnem, hogy kétféle kormáuybefolyás van. Vankormánybeiolyás, mely a parlamenti intézmény természetében fekszik; oiyan kormánybefolyás, a mely nem egy mechanicus többséggel érvényesíti magát, hanem oly többséggel, mely jól van disponálva a kormány iránt, hajlandó a kormánynak igazat adni, hajlandó őt követni, de semmi esetre sem zárkózik el világos ténj^ek és világos vastag hibák előtt; (Ugy van! balfelöl) a mely, ha választania kell a nemzet világos érdekei, vagy a kormány követése közt, nem habozik az elsőt választani. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Yan ilyen kormány-befolyás és az a többség, a melyre a parlamentikormány építve van, az ilynemű többség. Van azután egy másszerfí többség t. ház, (Halljuk!) a melyet én mechanicus többségnek nevezek s a mely azután mindezek ellenében el van zárkózva. Az ilyen többség pedig — most egész általánosságban szólok — elfajulása és betegsége a parlamenti kormánynak. (Igás! igy van! a baloldalon,) És ha t. ház, én akkor minden czélzás nélkül egyszerűen azt állítottam, hogy én túlságosnak tartom itt a kormánybefolyást és hogy még nagyobb hibának tartanám a kormány befolyás mindenhatóságát ott is megállapítani: van-e ebben az alkotmányos tanok ellen valami sérelem ? Nem ez-e a legtisztább alkotmányosság? (Élénk helyeslés balfelől.) Talán a legfontosabb — és ez az, a mire annyiszor és oly szívesen visszatértek — az az ellenvetés, hogy mikép állunk alkotmányos biztosítékok tekintetében? Olyan diadalmasan hivatkoztak erre a sajtóban és itt a beszédekben. Legelőször is Zichy Antal t. barátom vetette fel. Azt mondta, hogy állunk collisio esetében a két ház közt? Feloszlatni nem lehet a felsőházat. Mi biztosíték van arra, hogy az alsó- és felsőház akarat összhangzásban legyen ? Hát t. ház, én megengedem ennek a kérdésnek jogosultságát a túloldalról. Megengedem magam irányában absolute; de határozati javaslatunk irányában csak egy feltétel alatt: ha önök ugyanazon garantiákszempontjából megvizsgálják önön javaslatukat és ha összehasonlítják azt, hogy minő biztosítékot nyújt az önök javaslata, minőt a mienk. Az önök javaslatában mi biztosíték van az akó- és felsőház között felmerülhető összeütközés