Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-79
328 79. országos öléi ftbruár 23. ISSí. esetére ? Van egy meehanicus garantia, mely áll az örökös peerek szaporításában és kapcsolatban velük, de kisebb mértékben a kinevezettek szaporításában is. Nincs más biztosíték. Ezt alkotmányos eszköznek tartom én is. Nincs kizárva a javaslatból és helyesnek is tartjuk mindnyájan, a mit gróf Apponyi t. barátom helyesen fejezett ki, hogy nagyon óvatosan alkalmazandók, csak a végső szükség esetében, mert ismételt alkalmazása ennek a — mondom — különben teljesen alkotmányos eszköznek, az egész örökletes felsőház eltörlését fogná maga után vonni. Nézzük már most, mi biztosítékot nyújt a mi javaslatunk? Ami a mechanikai biztosítékot illeti, ugyanazon biztosítékot nyújtja, a mit az önöké az örökös tagok szaporításának lehetősége által. De jóval felette áll egy más tekintetben. Minél igazabb az önök állítása, az önök conceptiójáról, mennél igazabb az, hogy azok, a kik kineveztetnek, az önök javaslata szerint függetlenek, önállók : annál kevesebb mód van arra, hogy természetes összhangzásba jöjjön a felsőház az alsóházzal, egyéb úton, mint az alkalmazkodás útján. Mert azok a kinevezettek —jól történt erre czélzás — tulajűonképen egy letűnt befolyás és többség, talán egy ép olyan befolyás eredményei, mely a kormánynyal együtt eltűnt, elenyészett. Talán történt kinevezésük egy oly javaslat keresztülvitele végett, mely javaslat miatt a kormány maga megbukott. És mit nyújt a mi javaslatunk abból a szempontból? A mi javaslatunkban van egy elem, mely összefüggésbe hozza a nemzettel; sokkal sensibilisebb ez a közvélemény iránt — és pedig a valódi közvélemény iránt — mint az önök felsőháza, (Ugy van! balfelöl.) És a fősúly nem abban fekszik: a mechanikai módokról gondoskodni az iránt, hogy egy meglévő collisio kiegyenlíttessék, hanem a szervezetbe fektetni le biztosítékot arra, hogy az megelőztessék. (Helyeslés baljelöl.) Minél inkább alkalmas egy felsőház arra, hogy ne játéka legyen a napi áramlatnak, de ki érezze a közvélemény valódi maradandó irányát: annál alkalmasabb arra, hogy az összeütközéseket megelőzze, annál fölebb áll alkotmányos kötelességére alkalmatosságban. (Helyeslés a bal- és a Szélső balon.) T. ház! Az idő talán nagyon előre haladt, (Halljuk!) ideje, hogy beszédemet befejezzem. (Halljuk! Halljuk!) Feltűnt a vita alatt, legalább én előttem feltűnt, hogy a javaslatok a társadalmi osztályok szempontjából biráltattak és mérlegeltettek előszeretettel abból a szempontból, hogy milyen befolyást, milyen új befolyást biztosít ennek vagy annak a társadalmi osztálynak. T. ház! Én ezt egyenesen hamis szempontnak tartom a megítélésre és a mit erről a javaslatról elmondhatunk, az az, hogy ha azt a kérdést intéznék hozzánk: tudunk-e egy javaslatot kigondolni, a mely egyik vagy másik társadalmi osztály érdekeit inkább előmozdítja, határozottan igennel felelnék. De ha azt a kérdést intézik hozzánk: tudunk-e egy javaslattal előállni, mely a nemzettest egységének, mely ennélfogva annak a traditiónak, melyet törhetetlenül fenn kell tartanunk, tehát ennek a nemzetnek legjobban megfelel, tudunk-e ilyen javaslatot, a mostaninál jobbat állítani elő : határozottan azt kell felelnünk, hogy nem tudunk. (Élénk helyeslés balfelöl.) És nem is tartom én czélravezetőnek a társadalmi osztályok szempontjából ily javaslatokat feszegetni. A társadalmi osztályok súlya — az eldől más tényezők szempontjából. Felemelni társadalmi osztályokat mesterségesen, vagy azokat, kikben erő és képesség van, lenyomni tartósan nem lehet. Főelőnye az alkotmány formáinak abban áll és ezen előnyt javaslatunk számára igénybe veszszük, hogy egyetlen erőt sem nyom el és egyetlen erőnek sem ad mesterséges táplálékot. (Helyeslés a baloldalon.) Érvényesítsék magukat minden módon az alkotmány szabad keretei közt és csak minden magyar ember, magyarul érző ember osztozkodni fog abban, hogy ha azt mondjuk, hogy mi sem itt, sem más javaslatnál nem osztozhatunk azok érzésében, kik rejtett vagy nyilt örömmel néznék egyik vagy másik társadalmi osztály hanyatlását. (Helyeslés a baloldalon.) Mert mig magyar ember lesz a földön és pedig mig magyar ember lesz bármily rendű, ne feledje azt, hogy a mi csontunkból való csont és a mi vérünkből való vér és inkább hazafiul aggodalommal nézi azt az átalakulást és örömmel tapasztalja azt az örvendetes átalakulást, melynek gyorsabb vagy lassúbb előmenetele, de melynek kétségtelen haladása mindnyájunk igaz magyar érzésének megfelel. (Helyeslés a baloldalon.) És azért t. ház, a javaslatnak a társadalmi osztályok szempontjából bírálatára nem terjeszkedem ki. T.ház! Valahányszor alkotmányunkban eddig egy nagy reform készült, mindig megtalálta az a reform a nemzet szivében a húrt, mely hangot adott. Nincs nemzet a világon, mely alkotmányát ugy szeretné, mint a magyar és szabadságához ugy ragaszkodnék mint a magyar ; az alkotmány reformja nálunk mindig nagy esemény volt és a megelégedés érzetét a nemzetben csak akkor tudta felgerjeszteni, hogy az szabadságunkat szélesebb alapokra fekteti, gyökereit mélyebbre hajtja le, mint azelőtt volt. Az a reform és az a kormány, mely nem ezt eszközli, az én meggyőződésem szerint nem értette feladatát, mert hideg a nemzet kezdeményezése, hideg javaslata iránt. (Helyeslés a baloldalon.] T. ház! Abban a meggyőződésben, hogy az a reform, mely a túlsó oldalról javasoltatik, semmi körülmények közt nem képes sem oly felsőházat alkotni, mely a felső kamara feladatának megfelel,
