Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-79

326 79. országos ülés február 83. IS8S, azután Hegedűs t. képviselőtársam ugy beszél róluk, hogy azok oly zavargó, vitatkozó demagógok, talán — a mi még borzasztóbb — talán még prókátorok is. (Élénkderültség abaloldalon.) Majd ugy beszélnek róla, hogy az ambitiosus, vagyonos fiatal ember, majd ugy képzelik, mint t. képviselőtársam Jókai, a ki ezt idősebb, élemedettebb urnak tartja, a kinek az a fő jellemvonása, hogy a felesége vezeti. (Derültség balfelöl.) Jókai Mór: Még ön is odajuthat! (Általános élénk derültség.) Szilágyi Dezső: Majd egyszer azt képzelik róla, hogy ezimborálni fog az alsóházzal és remegésbe fogja hozni a mágnásokat és természetesen, a mint kifejeztetett, a még gyengébb idegzetíí főpapokat is. Majd egyszeri képviselőtársam Hegedűs és még Zichy Antal is azt látják, hogy pressiót akarnak gyakorolni az alsóházra és a mint Hegedűs t. képviselőtársam említé, lenéznek bennünket szegény népképviselőket. Majd viszont attól tartanak, hogy a mágnásokkal együtt fújják a kigyókövet az alsóház és nemzet akaratának meghiúsítására. Hát t. ház, ilyen sokféle még sem lehet s nem látják meg azt az egyet, a milyen valószínűleg lesz. Nézzenek itt uraim körül és itt, ha mérséklettel, talán némileg az idősebb elemeket ha nézik, fogalmuk lehet arról, mi lesz az a képviselet. Kevesebb lesz ott az irritáló, mint itt és kevesebb lesz az ingerelhető, mint itt. Es minden esetre jellemvonása lesz azoknak a megfőntolási hajlam és képesség,a mit a parlamentarismusi erénynek nevezett egy angol szó, tudniillik meghallgatni nyugodtan a mások okait, megmondani ä Hit* gáét és határozni saját belátása szerint. Áttérek a rlemocratia szempontjából tett támadásokra. Az utolsó ellenvetést t. képviselőtársam Láng ismételte, a melynek lényege oda megy ki, hogy a választás útján a középosztály felső elemei oda jönnek, a mit mások fertálymágnásoknak neveznek és hogy ezek le fogják nézni a középosztályt és fognak indulni vakon az aristocratia után. Hát ebből a felfogásból igen sok osztályféltékenység, nem akarom mondani, kicsinyes irigység szól. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) De vizsgáljuk meg t. ház, ezt a dolgot. Mi úton jönnek be oda a választottak? Mandátum útján. És a mandátumot adja nekik egy oly testület, mely a társadalom összességét foglalja magában, tehát mint a társadalom összességének, nem mint egy felső osztályi rétegnek képviselői jelennek ott meg. Es arra a tudatra, azon érzetre, hogy ők a társadalom összességének képviselői, én sokat építek. Gondoljunk csak t. képviselőtársam arra, hogy ezzel szemben az, hogy milyen születésű az illető, nemes-e, főnemes-e, vagy nem nemes, hova-tovább háttérne vonul, valamint hogy 3ohasem gátolta ebben a házban a képviselői kötelességek hű teljesítését az, hogy főrendi tagokat ismertünk magunk közt és minden időben voltak és vannak ma is, a kiket házunk dísze és büszkeségei közé számítunk mindnyájan. (Igaz! Ugy van! a bal- és ssäsö baloldalon.) De hát csakugyan tartani kell e befolyástól, a mit én nem hiszek, de kérdem ki lesz-e zárva e befolyás, ha nem lesz törvényhatósági képviselet? (Ealljuk!) Ismeretes dolog, hogy sokkal nagyobb a soeiaíis befolyása az aristocratiának, mint a politikai. Hiszen az angolok ismerik azt és ismételve kiemelik, hogy a kik a politikában ellentétbenvannak az aristocratiával, a socialis téren ellenállhatlannak találják. Ha már most olyan dispositio van az emberekben, ha ugy vélekednek, mint t. képviselőtársam, ki azt monda, hogy a beválasztott tagjai a középosztálynak a fölé emelkedett többi részének, a középosztálynak és ennélfogva fölülről nézi le azokat; kérdem: melyik intézményben van több motívum arra, hogy ezen hajlandóságot előmozdítsa: a választásban, vagy az életfogytig való kinevezésben? (Igaz! Ugy van! balfelől.) Hiszen ismeretes, hiszen már az angolok kiemelték, hogy az életfogytig való kinevezés bizonyos tekintetben és bizonyos körökben félaristocratiát, félmágnásokat teremt és sokkal nagyobb ebben a hajlandóság, ha ezen momentum benne van, ebken az irányban haladni és sokkal több az ambitió a mágnásság teljes díszének megszerzéséhez, mint abban, a ki választás útján jön oda. (Igaz! Ugy van! a bah és szé'sö baloldalon.) Egyébiránt a legmegfoghatatlanabb az, a mi itt történik, hogy midőn javaslatunkat bírálják, ignorálják azt, hogy mi 14—15 városnak adunk képviseletet a felsőházban. Es én, t. ház, jó lélekkel mondhatom, hogy 1848 óta soha még alkotmányi reform nem történt, a mely azokat, a kiket én városi polgároknak nevezek, mert nem engedhetem meg semmi körülmények közt sem, hogy az általános polgár elnevezés a régi rendi értelemben használtassák, soha, mondom, azok érdekében, azok érvényesítésére ily hatalmas lépés nem történt, mint történik ezen javaslatban. (Igaz! Ugy van! a báloldalon.) És azok, a kik ennek ellenében ma is azt ajánlják a városi polgárságnak, hogy forduljon el ezen törvényjavaslattól és a kormány kinevezése által várja érvényesülését, azok t. ház, a polgárságnak meghunyászkodást ajánlanak; (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon) azok elfeledik azt, hogy minden elem, melyben erő van, kell hogy érvényesítse magát és az a tér, a mit fáradsággal, igazi erejének kifejtésével szerzett: ez a tér az övé és mert betöltve tartja, meg is érdemelte. De a ki arra akarja őket Ösztönözni, hogy ne a természetes érvényesülés útján, hanem az előszobázáa