Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-79

79. orsíágos ülés február 23. 1885. 33} 1 És sehol nem áll ez az igazság, ugy mint nálunk t. ház, hogy egy ország alkotmányának és intézményeinek legbecsesebb része az, mely ősrégi, ha megfelel az új idők feladatának, ha abban nem a quietisinus és elzárkózás üt tanyát, hanem alkalmas arra, hogy az új idők forrongó, törekvő egyetemes szelleme benne kifejlődjék és érvényesülhessen és legszilárdabban állanak az ország azon szabadságai és intézményei, melyek oly régiek, hogy jogi szabatossággal azok eredetét megállapítani nem lehet. {'Élénk helyeslés és tetszés a haloldalon.) De a hagyományok sorában, melyet alkotmányunk reformjánál vezér csillagul kell tekintenünk, nem csak ez állam történeti rendéi iránti ragaszkodás és rokonszenv is tartozik, de a politikai nézetek és irányok hagyománya is; és ezek sorából ki akarok egyet emelni: ez azon politikai szellem és azon irányzat, a mely hosszasan fejlődve egy gyors szökkenéssel 1848-ban az akkori alkotásokra vezetett, melynek fonalát 1867-ben felvettük és melynek aranyfonalát — és sajnálom, hogy tapasztalnunk kell — a jelen kormány kezéből kiejtette s melyet talán semmi téren nem követ abban a mérvben, amint azt intézményeink helyes reformálása és kezelése szükségessé tenné. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Bár t. ház, azon korszak szelleméből, azon korszak büszke öntudatából, eszményi nemes törekvéséből minél többet vissza lehetne ültetni e házba! (Élénk tetszés a baloldalon.) Bár mondhatnók azt, a mit tartunk és vallunk, hogy azokat a traditiókat mi nem erejükben gyengíteni, nem háttérbe szorítani, hanem inkább kiszélesbíteni, az új idők feladatait azokban felvenni és a reformokat azok szellemében a megoldás felé vinni akarjuk. Ez a mi törekvésünk és óhajtásunk. (Élénk helyeslés 'baloldalon.) És szabad legyen nem azért, mert szokásos és könnyű, azon elvekkel összekötni benső összefüggésben nem álló javaslatokat, hanem azért, hogy állításom beniiő igazságát igazoljam és azt, hogy mi azon hagyományok alapján állunk, hármat ezekből emlékünkbe felidézni. (Halljuk! bálfelöl.) Az egyik abban áll, hogy valahányszor alkotmányunk reformja eszközöltetett, az soha sem történt ugy, hogyannak alapját nem mélyítettük és nem szélesbítettük; a másik az, hogy valahányszor előlépés történt, az történt mindig az egységes nemzett, st öntudatát erősítő irányban, azon kapcsoknak szaporításával, melyek a szétválás és szétszakadtság ellenében a nemzettestet összefűzték. (Ugy van! oalfelől.) És volt egy harmadik is, a melynek lesülyedését én a legjobban sajnálom és kell, hogy önök is a legjobban sajnálják és ez abban áll, hogy soha sem léptünk az alkotmány szellemével oly éles ellentétbe, mint akkor, mikor meghazudtoltuk az 1848-ikiésaz 1848-at megelőző reformkorszak ama nagy traditióját, hogy a ki élni akar szabad intézmények alatt, annak szabad, sőt kell óvatosKÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. IV.KÖTET, nak lenni

: de biznia kell a szabad intézményekben, bíznia kell a nemzetben. [Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Az a kicsinylése a szabad intézményeknek, az a kicsinylése, fitymálása a népszabadság tágításának, bármely mérsékelt legyen is az a nagy előszeretet, a mivel önök felmutatják mindazt, a mi szennyes és visszaélés a közéletben. [Élénk hosszas helyeslés és tetszés a baloldalon. Zaj, mozgás és felkiáltások a jobboldalon : Rendre !) És a visszaélésekről és az alkotmányos élet sötét oldalaiból érveket kovácsolnak és a reformok ellenében, valahányszor ezekről van szó, a súlyt mindig azon visszaélésekre fektetik, a melyek, ha teljesen ki nem irthatok is a szabad intézmények köréből, de a melyek, ha Őszintén akarjuk, ha pártérdekek elfogultsága nem vezet bennünket, fékezhetők és leszállíthatok, (Ugy van ! a bál- és szélső baloldalon.) de a melyek soha és semmi körülmények közt nem szolgálhattak indokul arra, hogy a szabad intézmények fejlődése, megszilárdítása gátoltassék. (Zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Én ezt a három traditiót, ezt a három traditióját újabb alkotmányos és nemzeti életünknek megakarom őrizni ennél a törvényjavaslatnál. És midőn erről van szó, hogy azon jog és befolyás, egy része, a melyről — mint remélem, mint óhajtom — a főrendek a nemzet javára le fognak mondani, hogy azon jog és befolyás hová helyeztessék át, akkor az elsőtraditiója 1848-nak, amely alkotmányunk minden reformját ugy vitte keresztül, hogy annak alapjai szélesittessenek és mélyittessenek, azt követeli, hogy ez a jog — egész tisztelettel mondom — nem háramolhat kizárólag a koronára: abból részt kérünk és részt veszünk magunknak a nemzet számára (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélsőbalon) és pedig nem a megfér hetetlen és nem követelődző democratia nevében, nem, hanem történeti alapon, mert történeti jogunk van hozzá. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azok a nagy bárók, a kikből minden főrendiház alakult, azok a nagy existentiák, ha nem is az egyedüli, de bizonyára, a legnagyobb hatalmi elemek voltak a társadalomban, a nemzetben; sok függött tőlük és sok csüggött rajtuk, védenczeiknek, jobbágyaiknak száma szertelen volt s a társadalomnak nagy rétegei körülöttük voltak csoportosítva. De ezeknek ama jogát nagy kötelességek is kisérték, nagy személyes teljesítések pénzben és vérben. Mert ezek a személyes teljesítések elmultak; a pénzbeli és vérbeli teljesítés a nagy báróktól visszahelyeztetett a nemzetre és most a nemzet vállait nyomja, mert eltűnt az a társadalom, melyből ezek a nagy existentiák kikerültek. Ha tehát már most a jogban is utód kell, legyen utód az, a ki utód lett a terhekben. (Hosszantartó zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) 41