Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-79

325 7K. országé* ülés február 25. 188S S ezért nekünk ahhoz, hogy a nemzet egyeteme számára részt igényeljünk a felsőházban, történeti jogunk van. (Élénk tetszés hal és szélső balfelöl.) A másodiknak t. ház, a mit a 48-iki és a 48-at megelőző traditio alapján kívánunk érvényesíteni, (Halljuk!') akkép feleltünk meg, hogy mi nem indultunk azon az úton, a melyen indultak számos országban Európában, különösen Németországon s a felsőházat fél aristocraticus osztályokkal akarták kiegészíteni. Mi azt a vívmányt, a melyet 1848 j uttatott érvényre s a melyet tűrhetetlenül fentartani és izmosítani akarunk: (Helyeslés balfelöl) a nemzeti test egységét, minden külön osztályérdek elő térbe tolása és mesterséges kedvezés nélkül abban a képviseletben is megtestesítni óhajtjuk, melyet minta reformnak egyik elemét, a felsőházba be akarunk venni. (Helyeslés balfelöl.) És követjük ama hagyományt még abban is, mert bizunk a képviseleti elvben, mi bízunk a nemzetben, midőn befolyásának, jogának bővítését hozzuk javaslatba. Ivánka Imre: Az a baj! Szilágyi Dezső: Ez a baj ? De van ennél egy nagyobb baj is, ha az ember önmagával jő éles meghasonlásba és ily meghasonlásban van a közbeszóló képviselő ur. (Zajos helyeslés és tetszés a bal- és a szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Mert ha a politikában valaha, ma és jövőre van értelme, hog. liberális: az annyit jelent, hogy bizalom a népben. (Ugy van! ügy van! a bal- és ssélsö baloldalon.) A Id már most ezt a nevet, a liberális nevet viseli, a népben való bizalmat pedig bajnak tartja, uz önmagával örökös meghasonlásban van. (Zajos helyeslés és tetszés a bal- és a szélső baloldalon. Zaj a jobboldalon. Halljak! Halljuk! balfelöl.) De egyszersmind semmi biztosítékot nem akarunk elhanyagolni arra, hogy ez a képviselet összhangban legyen az ottani többi elemekkel és tisztán és nemesen kerüljön ki az urnából. Jól tudjuk, hogy mint minden intézménynek, a népképviseleti kormánynak is meg van a maga eszményképe és jól tudjuk, hogy a ki gyakorlati alkotásnál csak erre az eszményképre épít, az a csillagokban jár. De t. ház, a garantiáknak emberi tapasztalás és belátás szerinti felállítása vagy pedig visszariadás és megtagadása a szabad intézményeknek, ÍÍZ két különböző dolog. (Ugy van! balfelől.) Es ha önök hűtlenek lesznek a 48-aí megelőző és 48-ki íraditiókhoz: fentartjnk mi és fentartjuk azzal a bizalommal, hogy ez üdvös gyümölcsöket fog teremni. (Helyeslés a baloldalon.) Ne is mondja senki, hogy ezzel megrontjuk & képviseleti rendszer alapelvét és ez a felsőház vetélytársa lesz vagy épen túlsúlyra jut az alsóház felett, erre még vissza fogok térni, de most megmondom az alapgondolatot, azt különben, a mi itt már ismételve kifejtetett. Ez az aggodalom nem alapos, nem lehet alapos, alapos volna csak akkor, ha az alsóház politikai állásának minden erkölcsi alapját elvesztette, ha hűtlen lett önmagához. Erről meggyőz egy, csak egyetlen egy consideratio. A törvényhatóságokban az igaz, az egész nemzet van szervezve osztályküiönbség nélkül, születéskülönbség nélkül. De maga az a törvényhatóság és törvényhatósági bizottság, mely választani fog, az maga is csak maiidat irius, mandatariusa a nemzetnek. (Ugy van! a baloldalon és a szélső baloldalon.) Hatalma tehát csak átruházott, a nemzet talapzatán áll De a nemzet felette van, a nemzet akarata, az ő hatalmának is forrása és ha nem pusztán csak egy eleme, csak egy része kelne ki a törvényhatóságokból a felsőháznak, hanem az egész ház maga, még akkor sem juthatna eszébe soha annak a háznak, hogy kétségbe vonja azt, hogy

r melyik ház a nemzeti akaratnak valódi kifejezője azzal a házzal szemben, mely közvetlen a nemzet egyeteméből ered. (Ugy van! a baloldalon.) De hát mi az oka annak, hogy épen a törvényhatóságokra akarjuk ruházni a választási jogot? Mert ez is régi történeti alakulás, mert összetartó erejét és hatalmát a kedélyek felett birja ma is abban az erős helyi érzésben és összetartozási érzetben, mely becses eleme államszervezetünknek, mert daczára régiségének ma szervezete, ha nem is tisztán democraticus, de oly irányú; mert önkormányzati kötelékben egyesít minden osztályt és foglalkozási kört születés-és rangkülönbség nélkül és az egész társadalom helyileg meghatározott részét összeköti közös kötelességek és közös jogok kapcsai által. Abban az egységben, abban az összefoglalásban, abban a közkötelességek alapján megizmosodott közszellemben, mi egy oly alapot látunk, melyre helyesen lehet építeni azt, a mi oly nehezen megoldható más országokban, tudniillik a nemzetnek magának érvényesülését a felsőházban. Ez alapgondolata határozati javaslatunknak. Indulhattunk volna más úton, indulhattunk volna azon az úton, hogy valamely félaristocraticus osztálylyal egészíttessék ki a felsőház, ugy mint az apró német államok indultak, hol i\ nemesi birtokokat külön kötelékekké szervezték és azok külön képviselőket küldenek az örökletes elemek mellé. De ugy gondolkoztunk, hogy ez, nem hogy a két kamara feladataira alkalmassá tenné a felsőházat, de egyenesen még alkalmatlanabbá teszi a jelenleginél, mert egy régi äristocratia jogkörét érintetlenül hagyni sokkal könnyebb, mint egy képződő új äristocratia jogkörének megteremtéséhez hozzájárulni. Mert nem akartuk volna semmi körülmények közt a nemességet megfosztani attól a jutalomtól és természetes befolyástól, melyet 48-ban kiérdemelt s melyet most sokkal nagyobb mérvben bir, mint elérne