Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-79
820 78. QTfmágw ülés frtrsár 28. 1S85. téssel Szontagh Pál t. képviselőtársam élt. (ügy van ! lát'felől.) És szabad legyen őt arra figyelmeztetnem, hogy az a fenyegetés szerintem nem az erő, hanem a gyengeség jele. (Ugy van! bal felől.) A ki érzi, hogy igaza van s érzi magában azt az erőt s tudja, hogy kívánságának érvényt fog szerezni, az nem fenyeget, (Igaz! bálfelöl) különösen nem akkor, mikor a kormánypártnak vezére a t. minister ur pedig általános felhatalmazást és alkudozási anyagot kivan magának megszavaztatni. (Elénk helyeslés balfelöl.) De hát t. ház, ha abban, a mi a reformnak keretét illeti s ha abban, hogy ez a reform, a mely itt létesíttetik hosszú időre szól, egyetértünk, nekünk innen, erről az oldalról még egy okunk van. A t. előadó ur és a kormány is a maga indokolásában dicséri ezt az időt, mint alkalmast az ily mű létrehozására; midőn a nemzet körében a traditio iránti kegyelet és az elfogulatlan alkotásnak szellemi és erkölcsi feltételei megvannak. De ha azt az időt oly alkalmasnak tartják az intézménynek hosszú időre való reformjára, akkor abból az következik, hogy karolják is fel azt a feladatot méltóan. Mi elfogadtuk ezt a feladatot egész terjedelmében és okunk reá még a következő volt. Az utóbbi napokban sokat és szépen és helyesen beszéltünk a democratiáról és annak törekvéséről. Elismertük annak jogosultságát, nem tagadtuk, elfogadtuk annak érvényesülését, de nem zárhatjuk be szemünket az elől, hogy ez a democratia nálunk ma igényeivel pihen és csöndes. De senki, a ki a mi fejlődésünk történelmét ismeri, a ki tudja azt, hogy nálunk minden mozgalom később jő, mind nyugaton, valamint, a ki tapasztalja azt, hogy a visszahatás is egy kisebb fejlődési ponton következik be, mint amott, hogy az a democratia a maga átalakító és levívhataílan igényeivel a közeli vagy távol időben fog-e föllépni. És mi ma abban az időben, melyet oly alkalmasnak tartanak a gyökeres alkotásra, abban az időben akarjuk az intézményt ugy megalkotni, hogy mélyre verje gyökereit a nemzet szervezetében és ragaszkodásában, megállhassa helyét azon mozgalomban, melynek közeli vagy távoli bekövetkezését előre látjuk. (Ugy van! balfelöl.) És azt akarjuk, a mire Pulszky Ágoston t. képviselőtársam figyelmeztette a t. házat, hogy oly intézményekkel, melyek még ezen reform után is főalkatelemét a rendi elemek fogják képezni, ne jöjjön minduntalan idő, midőn annak alapjai boíygatatnak, tekintélyének alapvető feltételei vizsgálat alá kerülnek. Ha t. ház, e szerint a reform kerete, ezélja iránt sok tekintetben egyértelem van: annál lényegesebb, annál nagyobb az eltérés, a közösen felfogott reformnak módozataira, alkatelemeire nézve. Előterjesztett határozati javaslatunk — és engedtessék meg t. ház, hogy daczára annak, hogy erről az oldalról és én büszkeséggel és örömmel mondom, egy oly sorozatán át a fényes és tartalmas beszédeknek, megmagyaráztatok és védelmeztetett, a mely meg vagyok győződve, emlékezetessé teszi ezen vitát: engedtessék meg, hogy még egyszer röviden oda állítsam határozati javaslatunk alapeszméjét és kiterjeszkedjen azon főbb ellenvetésekre, melyekkel az megtámadtatott. (Halljuk!) Az elsőre nézve bennünket az a meggyőződés vezetett, hogy e kívánalmaknak a reform nem felelhet meg, ha két nagy tulajdonsággal nem bir. Az egyik, hogy gyökereit nem tudja lebocsátani a nemzet szivébe és szervezetébe; (Elénk helyeslés a bal- és szélső báloldalon) a másik a függetlenségét, tekintélyét nem tudja biztosítani arra a feladatra, melyet neki mindenek előtt, mint felsőháznak, tehát mint első kamarának teljesítenie kell. És hogy ezen erőt, tekintélyt, hogy ezt a széles talapzatot megadjuk neki t. ház, ahhoz az erőforráshoz kellett nyúlnunk, mely egyedüli erőforrása ezen nemzetnek és ezen nemzet alkotmányának. (Igaz! ügy van! a hal- és szélső balon.) És én alkotmányunk erejét, nemzeti, közszervezetünk hatalmát a képviselet elvében látom. (Élénk helyeslés a balés szélső bálon!) Minden modern államnak és a miénknek is ereje ebben rejlik és minél tisztábban és minél határozottabban felismerjük ezt: annál inkább valósítani kell ezt mindenütt, a hol a nemzeti akaratnak és ellenőrzésnek alaporganumáról van szó és ha nem is kizárólagosan mindenütt, de részben és lényeges eleme gyanánt: mert annál inkább nyer alkotmányunk szélességben, annál inkább nyernek közállapotaink szilárdságban és erőben. (Helyeslés a bál- és szélsőbalon.) De van azon felül t. ház, még egy másik erőforrás és én szerencsésnek érzem magamat, hogy erre minálunk, mint erőforrásra hivatkozhatom. (Halljuk!) Ezen erőforrás áll a nemzetnek a történetileg fejlődöttjogképződmények iránti ragaszkodásában, nemzeti traditióink és traditionális intézményeink becsülésében az azokkal való őszinte rokonszenvezésben. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Hogy ez igy van t.ház, ennek történetünkben gyökerező különös oka >an Magyarországon, mert mig más nemzetek a történeti jognak csak nyűgét, vagy legalább túlnyomólag csak a haladást gátló nyűgét érezték, addig Magyarországnak történeti joga súlyos küzdelmeinkben állami létünkért és alkotmányunkért, az erkölcsi erőnek egy becses és kiapadhatatlan forrása volt. (Elénk helyeslés a balés szélsőhalon.)
