Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-79
318 79. oríságos ttléa fobraär 23. 1SS5. jain) hacsak azt nem akarjuk, hogy a zsidó erkölcsi és világnézetek diadalmaskodjanak nemzetünk ezredéves keresztyén civilisatiója felett. (Helyeslés a hal- és szélsőbal némely padjain.) Én nem abban a nézetben vagyok, melyben sokan élnek, kik a zsidókérdéssel csak felületesen foglalkoznak, hogy a zsidókérdés a zsidók beolvasztásával megoldható. Mert ők beolvadni soha sem fognak, (ügy van! a bal- és szé sőbal egyes padjain) ennek lehetőségét múltjuk teljesen kizárja, de saját érdekük is tiltja, mert egy nép, mely egységét s az egységben érvényesülhető erejének hatalmi túlsúlyát három ezredéves elszigeteltségének, traditióinak és erkölcsi hitelveihez való hü és következetes ragaszkodásának köszönheti, sem elszigeteltségével, sem hitelveivel soha szakítani nem fog. (ügy van! balfelöl.) De nem is óhajtom, hogy a zsidóság azon erkölcsi feltételek mellett, melyekkel ma bir, beolvasztassák bármely nemzet testébe is, mert előttem megdönthetetlen törvény, hogy a beteges anyag beolvasztása által nem a beteges rész válik egészségessé, hanem az egészséges organismus hetegesittetik el. Már pedig, hogy a zsidóság a társadalom organismusának mindenkor kóros tagja volt, ezt az emberi nem történelme az ókor íróitól, Tacitustól és Philótól kezdve a legújabb irodalmi mozgalmakig eléggé világosan tanúsítja. Ha a t. képviselő ur ebben kételkedik, becses figyelmét oly férfiak nyilatkozataira hivhatom "fel, kiknek tekintélye és tiszta látköre felett senki sem fog kételkedni. Ott van, tekintse meg, miként nyilatkozik a legújabb kor egyik jeles hadvezére, gróf Moltke a zsidókról ,Ueber Pohlen" czímíí müvében; ott van, tekintse meg, miként nyilatkozik a zsidókról a németek egyik legszellemesebb és leggondolkozóbb tudósa, Paul de Lagarde „Poroszország conservativ pártjának programmja" czímű munkájában. Kétségtelenül nagy baj t. ház, hogy a zsidókérdés megoldatlanul van s e nagy társadalmi per nélkülözi a kormány s törvényhozás kellő figyelmét. A ministerelnök ur sokkal jobb és méltóbb szolgálatottenne a magyar nemzetnek, ha e kérdést komolyan tanulmányozná és megoldását törvényhozásilag előmozdítaná, mint tesz azzal, hogy azt. agyonhallgatja és a megoldás felelősségét ä társadalom nyakában hagyja. (Élénk helyeslések bál felől. Úgy van!) Ha a ministerelnök urat komoly bajok és nagy kérdések akként foglalkoztatnák, mint foglalkoztatni kellene, a sophismák és üres negatiók helyett meg kellene vizsgálnia azon súlyos vádakat, melyek a zsidóság ellen felhozatnak, meg kellene vizsgáltatnia azon vad és barbár tanokat, melyekből a zsidóság összes életműködése a maga romboló tevékenységében felfakad (Helyeslések balfcUJ. Igaz!' és ha azon tanok valótlanoknak bizonyulnak be,mindenki meglehet győződve a felől, hogy az antisemitismus szégyennel fog visszavonulni; ellenben, ha valóknak bizonyulnak be, a m;gyar társadalom jogos védelme szempont^ jából az azokból eredő bajok elhárítása és orvoslása iránt a ministerelnök urnak volna hivatása első sorban a gyökeres intézkedéseket megtenni, (ügy van! balfelől) de akkor az okok és okozatok nyilt megjelölésével, a hatékonyság teljes erejével és teljes biztosítékaival felruházva történjenek az intézkedések. (Helyeslések balfelől.) Tehát t. ház, mi is irodalmi mozgalomra hivatkozunk, midőn ellenezzük, hogy a zsidóság számára intézményeinkben hely adassék. És azt hiszem, ezen irodalmi mozgalom még koránt sincs befejezve és nem is lesz mindaddig, mig csak az evangéliummal a talmud vad, sötét szelleme, mig csak a felebaráti szeretettel a gyűlölet vallása áll szemben. (Elénk helyeslés balfelől. ügy van!) Hiába hozza fel ellenünk a zsidóság a maga alacsony vádjait, kezdve a legigaztalanabbaktól a legnevetségesebbekig. Mert hiszen megértük, hogy a zsidó sajtó még a szegénységből is nemtelen gvanusításokra formált vádat az antisemiták ellen, pedig ez is csak azt bizonyítja, hogy mg léteznek becsületes jellemű emberek, kiknek jobban fáj embertársaik nyomora, mint saját balsorsuk végzete. Épen abban áll a mi mozgalmunk ereje, hogy mi oly ügyért küzdünk, mely soha el nem évül, az összes emberiség ügyéért — az igazságért ! (Élénk helyeslések balfelől.) És épen azért a mi mozgalmunk nemcsak a magyar nemzeti politika, de az összes keresztyén népek európai színvonalán áll. (ügy van! balfelől.) Ez ad nekünk erőt és bátorságot a küzdelemhez. Nemzetünk törvényei és hagyományai, őseink dicső példái és emlékei drágák és szentek előttünk. Ezekben találjuk fel igényeink támaszát, ezekben találjuk fel eszméink szentesítését, (ügy van! balfelöl.) És ha azon igazságok, melyeket az élet tényleges viszonyaiból merítünk és a melyeknek erkölcsi erejére a mi küzdelmünk súlypontja nehezül, ma megvettetnek és száműzetnek is, nem csüggedünk el, szemeinkkel a megvesztegetlen utókorra tekintünk és hiszszük, hogy nem tűnünk el nyomtalanul, eszméink mély nyomokat hagynak a haza földén, mert azok az igazság és szabadság eszméi. (Helyeslések balfelől. ügy van!) Hiszszük, hogy e nyomokon a zsarnokság lábai mindenkor meg fognak botlani, még akkor is, midőn a szabadság utolsó barátjának lelke is az örökkévalóság végtelenjébe költözött. (Élénk helyeslések balfelől. ügy van!) Épen abban áll a mi mozgalmunk jogosultsága, hogy ujjainkkal érinthetjük azon óriás sebeket, miket a zsidóság a nemzet testén vágott és ujjainkkal érinthetjük azon óriás hatalmat, melynek diadalát e sebek felett ünnepelni készül és a melydiadalt a ministerelnök ur nemzeti intézmények elzsidósításäval előmozdítani oly deraocratieusnak és oly liberálisnak gondol, (Élénk helyeslés balfelöl.)
