Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-78

78. országos ttlci vitassuk ? A harmadik pedig az, hogy ha e törvényjavaslat azon alakjában, a melyben ezt a kormány tervezi, keresztülmegy, mi, a kik e reformnál komolyan veszszük az 1848-iki intézményeket, abban mit nyerünk és mit vesztünk ? (Halljuk! Halljuk!) A mi az első kérdést illeti, ennek criterionja egyszerű. Néznünk kell, hű maradt-e a kormány politikájában és egyéb eljárásában 1848-nak intézményeihez és azok szelleméhez? (Halljuk! Halljuk!) hogy mindazon intézmények és állapotok, a melyek a kormánynak 10 évi kormányzata alatt létrejöttek, összhangban állanak-e 1848 hagyományaival és irányzataival? A válasz, ha körültekintünk, nagyon hátrányosan üt ki a t. kormányra nézve. (Igaz ! balfeUl.) Mert ha a kormány politikájában és egyéb eljárásában is híí akart volna maradni 1848-hoz, akkor a főrendiház reformját rég meg kellett volna előzniök oly reformoknak, melyek a képviselőházat összealkotó választások szabadságát és tisztaságát biztosítsák. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Akkor régen törvényes garantiáknak kellett volna gondoskodniuk arról, hogy a képviselőválasztásoknál a mai elasticus törvények kijátszása mellett a vesztegetések szabadon ne űzethessenek, (Ugy van! TJgy van! a haloldalon) hogy a hivatalnokok beavatkozása és üldözése ellen a választó polgárok független közigazgatási bíróságokhoz fordulhassanak; (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon) hogy a hivatalnokok, akár megyeiek, akár államiak, azon vidéken, hol funetiókban vannak, képviselőjélőitekül föl ne léphessenek és végül, hogy a választási ügyekben való petitiókat ne a képviselőház maga bírálja el, hanem a királyi Curia. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mindezeket, hogy a népakarat meg ne hamisittassék és a parlamenti párturalom ki ne fejlődjék, régen törvényes garantiákkal kellett volna körülbástyázniuk. És nem helyesek, mondotta a t. ministerelnök ur tegnapi beszédében, hogy Magyarország államgazdaságára és társadalmára nagy baj volt az, hogy 1848-ban a reformokat 48 óra alatt kellett keresztülvinni: ugy másrészt az igaz, hogy az 1848 iki törvényhozás a népképviseleti alkotmányt is csak nagy vonásokban teremtette meg; jó] tudva, hogy annak részleteit később az élet és a tapasztalás fogja kipótolni, tudva, hogy annak részletein a gyakorlat által rések fognak üttetni és hézagok fognak rajta mutatkozni; de azt azután nem tudta és nemis álmodta, hogy épen a tíz évi szabadelvű kormány lesz az, mely e réseket nem betömni, hanem tágítani fogja. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) T. ház! Az 1848-diki törvények számos garantiái közül, a melyek fenmaradtí k, a közszabadság biztosítására, némelyek már csak üres keretek gyanánt állanak fenn. A szabad gyülekezési jog régen rendszabályozva van; az esküdtszéki intézi február 21. 1885. 293 i meny ellen napról napra nő a kormánykörökben az ellenszenv és foly az izgatás; a sajtószabadság évek óta fenyegettetik. Folyvást ismétlődik a farkas és bárányról szóló mese. És ha a t. kormány mulasztásai bajokat szülnek, ha a kormány politikája mélyebb recensust kelt ; ezekért a kormány és sajtója rendszerint a nemzetet és a társadalmat teszi felelőssé és védelem czíme alatt ujabb rést üt a közszabadságon. Oda jutottunk, hogy a 48-iki intézmények egyes részeit ma már megvédelmezni sokkal nehezebb mint volt 48-ban megalkotni azoknak összegét. Nem tekinthetem tehát ezen t. kormány részéről őszintének az 1848-ra való hivatkozást, mely politikájának rendszerében az 1848-iki hagyományokat megtagadja. S most áttérek a második kérdésre. Hogy vajjonajelen pillanata legalkalmasabb-e egy ily fontos és mélyreható reform megvitatására? Erre is rövid a válasz. Elég rámutatni egytényre, melyet a t. kormány sem fog tagadni, arra, hogy ezen javaslatnak sorsa ma nem itt a képviselőházban dől el, hanem máshol fog eldőlni. Meglehet, hogy ez a t. kormány előtt egy okkal több arra, hogy 48-ra hivatkozván, épen most terjeszsze be a reformjavaslatot; de én előttem ez egy okkal több az ellenkezőre. Mert én azt tartom t. ház, hogy ha már a főrendiházat reformálni akarjuk éspedig ugy, hogy e reform az 1848-iki intézményekkel csakugyan összhangban álljon, akkor nekünk egy oly időpontot kell bevárnunk vagy előkészítenünk, hogy ezen reformnak sorsa sehol máshol el ne dőljön, mint itt a képviselőházban. S most következik a harmadik kérdés, az, hogy e törvényjavaslat elfogadása esetén, ha komolyan veszszük az 1848-iki hagyományokat, mit nyerünk s mit vesztünk? Nyerünk egy tévedést, illusiót, azt, hogy a főrendiház reformálva van és át van alakítva a kor igényeihez képest. És elveszítjük azt a jogot, mely 1848-nak jogöröklési rendje alapján ma még épségben áll és épségben fog állani mindaddig, míg a főrendiház megmarad mai alakjában; elvesztjük azt a jogot, hogy a főrendiházat igenis reformálni kell és pedig ugy, hogy az igazán megfeleljen az 1848 intentiójának. E jogot elvesztjük, mert ha ezen reform azon alakban, a mint azt a kormány contemplálja s az abba letett elvek szerint megy keresztül. Akkor már minden későbbi reformkísérletnél már csak ezen elvekre történhetik hivatkozás, mert a nemzet képviselőháza önként mondott le arról, hogy a főrendiház reformjával esután is az 1848-iki elvek szolgáljanak zsinórmértékül; és akkor ezekre már csak erőszak és nem jogfolytonosság útján térhet vissza a nemzet. De nemcsak ezen jogot vesztjük el, hanem elvesztjük a főrendiház függetlenségét is; elveszítjük, ha nem is örök időre, hanem bizonyosan