Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-78

294 78. orsságo* filfts febrnár 21. (885. hosszú időre. Mert minden jel odamutat, hogy a t. kormány ugy akarja az országgyűlés két háza közt helyreállítani az összhangot, hogy miután már a képviselőházban a többség párturalma biztosítva van, tehát, hogy az épen ugy legyen biztosítva a főrendiházban is, És t. ház, hogy a kormány hivatkozása 1848-ra mennyire nem őszinte esnem komoly, arra a legfőbb érv az, hogy épen az, a mi ezen hivatkozást jogossá tenné, az előttünk fekvő reformban épen a választási elvnek a történeti aristocratiával való egyesítése és ezáltal a felsőházi független elemek megerősítése hiányzik. E nélkül pedig az egyoldalú kinevezési rendszer csak veszélyt rejt ugy a főrendiházra, mint az alkotmány jövő fejlődésére nézve. Mert a főrendiházi választás eszméje nemcsak mint democraticus momentum szerepelte vitában, hanem sokkal inkább mintegy fontos közjogi elv. Közjogi elv, mely abból áll, hogy az a jogparitás, mely a nemzet és a korona között megvolt Magyarország régi alkotmányában is és a mely megvan a főrendiház mai szervezetében is, hogy az a jogparitás az új felsőházból ne hiányozzék. És miből állott ez a jogparitás? Abból, hogy habár minden ezím és hivatal, a melyeknél fogva a főrendiház tagjai a főrendiházban törvényhozási képességet gyakorolnak, mind a koronától erednek : ámde a koronának a főrendiházba direct kinevezési joga nem volt és ma sincs. A korona kinevez herczeget, grófot, bárót, püspököt, zászlósurakat, főispánokat és ezek mind tagjai lesznek a főrendiháznak; tagjai lesznek, de nem csupán azért, mert a korona kinevezte őket, hanem azért, mert azt, hogy ők ezen czímek és hivataloknál fogva a főrendiház tagjai legyenek, azt a régi magyar közjog igy rendeli, igy kívánja. (Helyeslés bdfélől.) És igy t. ház, világos, hogy a főrendiházi tagok törvényhozói képessége épen ugy ered felülről, mint alulról; épen ugy megfelel a korona jogának, mint a nemzeti akaratnak, azon nemzeti akaratnak, mely az alkotmányt közjogilag constitualta és a koronát királyi esküvel annak épségben tartásához kötötte. És igy t. ház, világos, hogyha összhangban akarjuk reformálni 1848-al a főrendiházat, hogy akkor nagyon vigyázni kell arra, hogy a főrendiházból ezen jogparitás ne hiányozzék. És ha a koronának az új felsőházban olyan új jogot adunk, a minővel az a múltban nem birt, akkor ugyanilyen új jogot kell adnunk a népképviseleti elvnek is, melynek alapján 1848 szerint egész alkotmányunk, tehát implicite a felsőház eszméje is nyugszik. (Zajos helyeslés a baloldalon.) Ez az, a mit 1848 követel t. ház és minden ellenkező felfogás ellen tiltakozik; mert minden doetrina hamis, mely azt hirdeti és vitatja, hogy a törvényhozás másik háza csak akkor felelhet meg az alkotmány igényeinek, ha az a népakarattól teljesen isoláitatik és ha a hatalomnak jogforrásai, melyekkel azt fölfrissíteni akarják, egészen a,kormány kezébe adatnak. (Élénk helyeslés a baloldalon.) És hogy a Szilágyi Dezső t. képviselőtársam által benyújtott határozati javaslat alkalmazása nélkül minő veszély rejlik a felsőház fejlődésében, bizonyítják azon érvek is, melyekkel a t. kormány és a túloldal szónokai ezen javaslatot védték. (Halljuk!) T. ház! Ok a választásokat reactiónak nevezték el és izgatják a főrendi exclusivitást, hogy az is utasítsa vissza azt, hogy a népnek netán nem salonképes választottjaival ők egy sorban üljenek; és ugyanakkor azt, a melyet felfelé ugy tüntettek fel, mint a turbulentiának forradalmi szülöttjét, lefelé a democratia és szabadelvfíség nevében bélyegzik reactiónak. Népválasztás és reactio! Igaz, ez a képtelenségeknetovábbja. Mert igaz, hogy meg lehet hamisítani mindenütt a választás eredményeit és megvan az hamisítva minálunk is már évek óta, (Ugy van ! a baloldalon) de akkor sem lehet megtagadni az elvet, mely a választás útján a hatalomnak jogforrásait a népakaratban nyitja fel. Lehetnek idők t. ház, midőn a medret, melyben a jognak ezen forrása lefoly, bűnös kezekkel fölzavarják és akkor a viz, mely tisztán fakad, ezen mederben piszkosáradattá válik ; de ezen idők elmúlhatnak és jöhet oly idő, a hol a meder tisztaságára gondot fordítanak és a hol ezen jogforrás habjaiból minden szomjazó elolthatja szomját. Ámde hiába jönnek jobb idők és hiába lenne tiszta meder, ha egyszer a jognak forrását bedugtuk; mert ha megfosztottuk éltető nedvétől a földet, melyben szabadságunk intézményei gyökereznek: akkor, félek, hogy ismét vérrel kell azt meglocsolni, hogy az elfonnyadt gyökerek kihajtsanak. (Zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) És t. ház, midőn a túloldal szónokai a felső házi választás ellen, reactiónak bélyegezve azt, igy küzdenek, nem veszik észre, mily súlyos vádat emelnek ők ebben önmaguk ellen. Mert midőn ők a választásnak nem lényegét, hanem eredményét nézve, attól igy visszaijednek: maguk ismerik el, hogy hová sűtyedt Magyarországon a választás bizalmi és erkölcsi alapja az utolsó tiz év alatt (Ugy van! balfelöl.) Ok maguk ismerik el, hogy már nem tudnak különbséget tenni oly választások közt, melyek mint ezt Pulszky Ágost t. barátom oly szépen kifejtette, a kenyérérdekek és azok közt, melyek a meggyőződések közt folynak. S ezért csudálkoznak ők, hogy még mindig lehetnek olyanok, kik a választásnak nem eredményét, hanem lényegéi nézve, védelmezik azt és hogy az ellenzék, melynek annyi oka van panaszkodni a választások ellen, azok számát mégis egy-