Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-77

282 77, országos ilés február 20. 1SSS. gége fokoztatni, ha csak nem akarjuk feltételezni, hogy a leszállítás következtében az egyházi és világi méltóságok, valamint a kinevezettek döntő befolyása czéloztatik biztosíttatni. De véleményem szerint a czélbavett apasztásnak is meg van a maga törvényes correctivuma, a nélkül, hogy a jogfosztáshoz kellenék folyamodni és ez a birtok minimum s magasabb életkor kikötése, családi vagy idősbség szerinti képviselet, az indigenatns eltörlése és más kivételes rendszabályokban könnyen feltalálható. Áttérve a bevett vallásfelekezetekre, én,t. ház, ezt a kérdést annyira fontosnak tartom, hogy csak sajnálni tudom, miszerint a t. szónokok a vallásegyenlőség elvének köpönye alatt e kérdésen minden beható vita nélkül oly könnyedén átsurrantak. (Halljuk! Halljuk!) Ne feledjük el t. ház, hogy a katholikus főpapok még szent-István megkoronázása előtt az általa felvett kereszttel együtt ültek be az ország tanácsába. Onnan vezették a magyar nemzet megtérítését, onnan szervezték az egyházakat, onnan verték le a pogáryságnak többször megújuló támadásait. Később az egyházi képviseletekhez csatlakozott a nagy birtokok és az általuk vezetett haderő képviselete. De nem szándékom történelmi fejtegetésekbe bocsátkozni, csak annyit legyen szabiid megjegyeznem, hogy a katholikus egyháznak az ország tanácsában, később a főrendiházban való részvéte magának az alkotmányos organismusnak kiegészítését képezte, vagyis helyesebben mondva, ő volt ezen organismnsnak nagy részben megteremtője. Szereplése a fejedelmekkel és a nemzettel szemben kiterjeszkedett nemcsak a bel-, de a külpolitika terére is és hálásan kell beismernünk, hogy ezen tálszéles hatalmi körben a főpapság, bár sokszor átlépte, azt inkább üdvösen, mintkártokozólag működött. (Ugy van! balfelöl.) Azonban valamint a testi organismusban a természeti törvények kérlelhetetlen szabályai szerint előbb-utóbb be szokott állni az egyes részeknek elfajulása, ugy nemzeti alkotmányunk ezen részében később szinte beállott a túltengés (Halljuk! Halljuk!) és ha visszaemlékezünk a nikolsburgi, a bécsi és linczi békekötésekre, a 1790/1: XXVI. törvényczikk megalkotására és legújabban a vegyes házasságról szóló törvény hozatalának történetére, ugy nem lehet tagadnunk, hogy a katholikus főpapok az említett időkben a nemzetes fejedelmei közti béke helyreállításában nagy akadályul szolgálnak (Halljuk ! Halljuk !) és a protestantismus irányában lelkiismeretüket súlyosan megterhelték. Azonban a mint a testi szervezetből életveszély nélkül nem lehet kivágni az elfajult tagot, ugy felsőházunkból sem lehetne az ország és nemzet érdekeinek veszélyeztetése nélkül a katholikus főpapságot eltávolítani. (Igaz! balfelől.) A görög keleti főpapság csak a leopoldi I privilégiumok révén jutott a főrendiházba s ott tulajdonképen nem képvisel mást, mint ezen privilégiumoknak az alkotmánynyal nem ellenkező sanctióját. Szerepe mindig passiv volt és a legfontosabb kérdések tárgyalásánál is mindig olyannyira túlszerényen viselte magát, hogy semmi ok nem forog fenn belekötni. (Halljuk! Halljuk!) De t. ház, hogy ha már léteznek alkotmányos organismusunkban olyatén abnormis tényezők, melyek annak testébe belenőttek, melyeket onnét veszély nélkül eltávolítani nem lehet, vájjon forog-e fenn szüksége annak, hogy ezen tényezők a vallásegyenlőség tetszetős ürügye alatt újakkal szqmrittassanak ? (Halljuk! Halljuk!) Én erre, mint protestáns ember, bátor vagyok határozott nemmel felelni és pedig nemcsak azért, mivel onnét Hermán Ottó t. képviselő ur állítása szerint egyszerűen ki fogják őket nézni, hanem azon okból, mivel ott a protestantismusnak semmi szolgálatot nem tehetnek, a közös haza érdekében pedig maguk hozzájárulása nélkül is végzetes szereplésbe bonyolódhatnak. (Igaz! balfelől.) Nem kívánom végre a képviseletet annálfogva is, mivel a felsőházból minden osztályérdeknek képviseletét kizárni szeretném és azért nem vagyok képes megbarátkozni azon eszmével sem, mely a felsőházból az irók, művészek és más kitűnőségek számára Wall halát akar emelni. Suum cuique. A t. kormány leleményessége nem fog zavarba jönni hívei kitüntetésében, de a felsőház legyen a törvényhozóké, (ügy van! balfelöl. Halljuk! Halljuk!) Mindezek után t. ház, az én igénytelen véleményem az, hogy a főrendiház reformját legjobb lenne egyelőre csak a czímzetes püspökök és a főispánok kizárására korlátolni, többi részeiben pedig boldogabb időre halasztani. Ezen részleges reform legalább, míg egyrészről általános helyesléssel találkoznék, másrészről a felsőháznak függetlenségét is jóval nagyobb mértékben biztosítaná, mint a t. kormány törvényjavaslata. Nem fogadom azt el a részletes tárgyalás alapjául s csatlakozom t. képviselőtársam Szilágyi Dezső határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélső balfelől.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! {Halljuk!) Mint ezen egész vita alatt minden felszólalásomban jeleztem, es alkalommal is tisztán tárgyilagosan kívánok szólani, tartózkodni a polémiától, refiectáiva csakis nézetem tárgyilagos előadása közben némelyekre, melyek elmondattak. (Halljuk! Halljuk!) Mert annyira fontosnak tartanám részemről, hogy ezen javaslat igazán higgadt és tárgyilagos megvitatás tárgyát képezze, hogy nem engedve a történt provocatióknak sem, inkább kiteszem magamat annak, hogy beszédem unalmas legyen, pedig tudom, hogy „tout génre et hon, hors l'ennuyeux" —mintsem hogy a tárgyilagosság;