Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-77

77. ©rszfigos ülés február 20. 1885. 283 ellen vétenék. (Helyeslés jobb felöl) A ma hallottakra ép azért csak két egyszerű" észrevételem van. Az egyik az, hogy Szentkirályi Albert t. képviselő ur azt mondja, hogy én, midőn egy alkalommal szememre vetették, hogy én a gentry ellensége vagyok, vagy nem vagyok annak barátja, tettem egy nyilatkozatot A mennyire én hallottam, ezt a szemrehányást ellenem néni tették és ép azért akkor, midőn azon általam felemlített szavakat mondottam, azzal kezdtem, hogy nem hiszem, hogy engem valaki azzal, hogy a gentrynek, a középosztálynak ellensége vagyok, vádolhasson és ezen nyilatkozatom legalább a ház minden oldalán ellenmondás nélkül fogadtatott. (ügy van! jobbfelöl.) Kívánom különben constatálni azt, arra nézve, hogy mint vélekedem ezen tárgyban, bárki, ha érdemes volna reá — magam is beismerem, hogy nem érdemes — elolvashatja azt, mit ezelőtt 20—22 évvel e tárgyban irtam s meg fogja lelni abban ma is azon nézetemet, mely abban áll, hogy Magyarország-régi középnemességének, a gentrynek feladata gyermekeit nem exclusiv pályára, de ugy nevelni, hogy a tisztességes életmódnak minden terén elfoglalják az őket megillető vezérszerepet és vezérei, központjai legyenek a magyar középosztálynak. (Helyeslés jdbbfelöl) Ez volt nézetem akkor, ez nézetem ma. A másik, a mit meg kívánok jegyezni az, hogy egy képviselő ur azt mondta, hogy a kormány indokolása kétfelé kacsint; mert egyfelől azt mondja: respeetálja a történeti jogot, másfelől azt mondja: ez az első lépés. Én, t. ház, azon képviselő urnak kitűzök bármily nagy jutalmat, ha az én indokolásomban azon első lépésről bármiféle nyomot is képes felmutatni. Már t. ház, ha olyasmiről van szó, a mi ma nyomtatásban közkézen forog: legyenek szívesek a képviselő nrak azt legalább elolvasni és olyanért, a mi benne nincs, vádat ellenem ne emeljenek. (Élénk helyeslés ajobbóldolon.) De egy megjegyzésem még van. (Halljuk!) Ha jól hallottam, a közvetlenül előttem szólott képviselő ur azt mondotta, hogy a felsőháztól várja, hogy megmondja, hogy e tekintetben mit kellene tenni ? Méltóztatnak igen jól tudni, hogy kezdeményezési jogot ma a főrendiház nem gyakorol. Hogy én mennyiben igyekeztem respectálni ezen kérdésben a főrendiház helyzetét, arra mindjárt rátérek. De ha valaki azon nézetben van, hogy helyes, hogy a főrendiház nyilatkozhassék, akkor annak egyet kell legelőször is megtennie: lehetővé kell tenni, hogy a javaslat odajöjjön, mert azt mondani: azt tartanám helyesnek, hogy a főrendek nyilatkozzanak, de lehetetlenné tenni, hogy nyilatkozhassanak; ez némileg mégis egy kis inconsequentia. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Miután ezen javaslat ellenében annyira hangsúlyoztatott, hogy azt a bosszú szülte, miután annyiszor hangsúlyoztatott, hogy abban minő jogfosztás van, legyen szabad röviden előadnom ezen javaslat készítésének előzményeit. (Halljuk!) Mindenekelőtt megjegyzem, hogy 1867 után mindjárt kifejeztetett a kívánság a főrendiház reformját illetőleg. Foglalkoztak is vele, részint a főrendiháznak bizottsága, részint 1872—73-ban az akkori kormány kebelében és ezen kérdésről törvényjavaslati vázlatok is maradtak a kormány kezei között, melyeket majd össze fogok hasonlítani a mostanival. De igaz, jó ideig hallgatott e kérdés. Meglehet, igaza volt azon barátomnak, ki egy alkalommal, midőn azon szándékomat fejeztem ki, hogy ezen kérdést kézbe akarom venni, azt mondotta: annyira kényelmes ezen mostani főrendiház a kormányoknak, hogy alig hiszi, hogy valaha akadjon kormány, mely a kezébe vegye ezt a kérdést. Meglehet ez reám is hatott, de midőn sokáig tartó hallgatás után a főrendiházban magában tekintélyes hangok emelkedtek a 80-as években, ha jól emlékszem 1882-ben — nem tudom biztosan — hogy a főrendiház reformjáról a törvényt meg kell alkotni; midőn szemrehányás tétetett nekem, hogy nem respectálom eléggé a főrendiház fontosságát, mert nem hozom be a törvényjavaslatot, mintha csak azt akarnám, hogy a főrendiház tekintélye végleg megsemmisüljön: akkor megígértem, hogy be fogom hozni és ez igéretemet beváltandó 1882. végén — vagy előbb is talán — hozzákezdtem a munkához. És hogy kezdtem meg? Megállapodva magamban azon elvek felett, melyek szerint a mai viszonyok közt a főrendiházat rendezendőnek tartottam, összehívtam egy tanácskozmányt pártkülönbség nélkül a főrendiház tagjaiból. Ezen tanácskozmány megbeszélte az alapelveket, nem tagadom, változtattam is eredeti javaslatomon az ő indokaik alapján. Mikor ez megvolt, elkészítettem a törvényjavaslatot. Mikor ez is megvolt, ismét felkértem szintén pártkülönbség nélkül a főrendiház igen t. tagjait és ismét velük beszéltem meg és tettem egy-két módosítást az ő ajánlatukra, mielőtt az alkotmányos országban szükséges további lépéseket megtettem volna. (Helyeslés a jobboldalon.) És ezen igy elkészített törvényjavaslat a beterjesztésre készen feküdt 1883. évi októberben. Hát t. ház, én azt gondolom, ezen tények maguk, a törvényjavaslat létrejövetelének ténye maga, felmenthet azon vád alól, melyet hasonlag hallottam, hogy a főrendiház irányában tiszteletlenséggel járnék el; de felmenthet azon vád alól is, hogy egy ilyen fontos törvényjavaslat beadásánál a boszűnak csak legkisebb árnyéka, vagy pedig bármely susceptibilitas vezetett volna. (Helyeslés a jobboldalon.) De még jobban meggyőzheti a t. képviselőházat, ha megteszem az összehasonlí-