Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-77

77 országos ülés február 20. 1885. §81 oly hermetice elzárkózni és a democratia elveinek érvényesülését a korona kinevezésében keresni, mert a valódi democratia alulról bugyog fel, mint a szerény hegyi forrás, mely később rohamos folyammá árad, alulról hajtja gyökerét, mint a tölgy, mely a viharokkal daczol. Es mi fölülről jő, az a democratia elriasztása, az a deinoxratlának kiváltságokba való öltöztetése. (Halljuk!) T, ház, én készséggel elismerem, hogy egy monarchiában sem az öröklött jogokat, sem a korona jogait nem lehet számításon kivül hagyni. Jól tudom azt is, hogy valamint egyes emberek, igy a népek is hagyományaikból élnek, tudom, hogy a jelen a múltnak szülötte és a jövőnek atyja és hogy ennélfogva veszedelmes, de ezélszerűtlen dolog is lenne ezen történelmi factorokat egyszerűen mellőzni. Hogy azonban az említett tekintetek annyira dominálnák a közjogi helyzetet, miszerint a választási jog a magyar nemzeti hagyomány ezen legősibb joga a többi tényezőkkel legalább párhuzamosan még csak méltányos eombinatióba sem vétethetnék, azt én részemről a leghatározottabban kétségbe vonom és nyíltan kijelentem: hogy annak ily száraz mellőzése, mint az a törvényjavaslatban történik, nem lenne egyéb mint a conservatismusnak nyélbe ütése, a retrográd iránynak úttörése és a reactiónak kapunyitása. (Helyeslés lalfelöl.) Azon érvek, (Halljuk!) melyek a választás ellen és választási esélyek bizonytalansága é* változó áramlatának ürügye alatt felhozatnak, igen kevés figyelmet érdemelnek, tekintetbe vévén azt, hogy a törvényjavaslatban ezen esélyek és hullámzások sokkal szélesebb és sokkal kényelmesebb körben mozognak. Mert hiszen ott van a születés véletlene, ott van a vagyoni qualificatio véletlene, ott az idősbség véletlene és mondhatnók, ott van Biég a kinevezések véletlene is. No hátt.képviselőház! Lehet-e ennél hullámzóbb, bizonytalanabb és változóbb esélyeket képzelni? Hiszen itt valósággal vak vezeti a világtalant, holott a nemzet bizalma által támogatott választások, az állandóságnak és a függetlenségnek minden esetre maradandóbb garantiát képesek nyújtani. Miként, hol és ki által történjék a választás? az véleményem szerint az elv elfogadása előtt igen alárendelt kérdés, jóllehet t. elvtársaim e tekintetben is kielégítő magyarázattal szolgáltak a túloldalról felvetett azon ellenvetésekkel szemben, melyek nem mint komoly nehézségek, hanem főleg csak mint capciosus cselfogások gördíttettek elő. És azért nekem e részben nincs semmi hozzátenni valóm, mint arról biztosítani a t. túloldalt, hogy adják meg nekünk a választás lehetőségét és mi szívesen szolgálunk önöknek a választási vita felnyitásának kulcsával. Egy van még különösen, a mi a választások KÉPVH. NAPLÓ 1884—87.

IV. KÖTET. ellen bizonyos szent borzalommal szokott felhozatni, a magyar nemzeti állameszmének tekintete. Be én, t. képviselőház, ennél gyengébb, hogy ugy mondjam, hiábavalóbb aggodalmat nem ismerek. Kern egyéb az mintegy felfujt hólyag, melyből, ha kilyukadt, nem dynamit-bombák törnek elő, csak azon beleszorult levegő, mely a természet törvényei szerint szabadulása közben egy kis sziszenést okoz. Rajongók voltak, vannak és lesznek mindig és mindenütt. Ezeknek támadásai ellen egyeseket és az államot megvédeni a rendőrségés a kormány feladata; ne bizalmatlankodjunk ok nélkül a nemzetiségek egész törzsei ellen, ne ijeszgessük önmagunkat képzeleti rémek által. Mert a kölcsönös bizalom az összcivilisatiónak legvonzóbb mágnese. Hiszen mi a honalapítás óta mindig ezen nemzetiségekkel együtt laktunk és azok igen sok jeleseket szolgáltattak sorainkba. Igaz, hogy sokszor összevesztünk egymással, de mindig újra ki is békültünk velük vagy a magunk kenyerén, vagy egy erősebb külellenség közös nyomása alatt. Állandóan és vészthozólag csak Ausztria tudott elválasztani bennünket; hálaistennek, most már ettől sincs mit tartanunk, mert hiszen politikailag, közjogilag és közgazdaságilag összenőtt siami ikrek vagyunk. Az elmondottak után szabad legyen különösen két pontra nézve az elvtársaimtól eltérő nézetemet előadni. Az egyik a 3,000 forintban felállított qualificatio, a másik a ibevett vallásfelekezeteknek adott szűkmarkú concessio. A mi az elsőt illeti, én azt ellenzem nemcsak azért, a mit már elébb felhoztam, de különösen azért, mivel tapasztalásom arról győzött meg, hogy a törvényhatóságokban először megkisérlet virilismus nem vált be, mint olyan intézmény, mely akár a közigazgatás fejlesztésére nézve előnyösen hatott volna, akár pedig a hazafias szellemet és az önérzetet a municipiumokban emelte volna. Ellenzem továbbá főleg azon okból, mivel én ezen kérdést a convenientia kérdésének tekintvén, annak kezdeményezését a főrendiháztól várom s azt hiszem, hogy ők vannak hivatva ezen kényes kérdés méltányos megoldásának kulcsát megtalálni. Végre ellenzem azért, mivel bár elismerem, hogy a jelenlegi főrendiház örökletes tagjainak száma igen nagy, itt a t. házban az egész vita alatt még is tagjai leszállításának szükségét nem a túlszámbani, hanem ellenkezőleg a csekély számbani részvétel indokából hallottam hangsúlyoztatok No hát t. képviselőház, ha 800 tag közül csak 25—30 vesz részt a tárgyalásokban, én valóban nem vagyok képes felfogni, hogy ha a született tagok száma 250 re ieszállittatik, miként fog az ugyanezen arányban megjelenő eltünőleg csekély száma által a felsőház méltósága, tekintélye és függetleníti