Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-77

280 77. «rszá?es ülés február 20. 185.5. miként a mostani alapon álló intézményt az által j fogja népszerűsíteni és tekintélyében emelni, hogy az örökölt kiváltságokra ráüti az adóhivatal pecsétjét és Magyarország legelőkelőbb és társadalmilag legmíveltebb osztályának loyalitását, hazafiságát és törvényhozási képességét az adólajstrom rovatai szerint beesülteti meg. Mert a nagy vagyon, a dús jövedelmek bármennyire imponáljanak is a társadalomnak, bármennyire befolyá- [ solják is az anyagi és személyes érdekeket, a törvényhozás termeiben sem az állambölcsesség, sem a politikai függetlenség biztosítékait nem képezhetik. A jelenlegi főrendiház elavult szervezeténél fogva bár nem állt a korszerű intézmények színvonalán és nem felelt meg a nemzet várakozásának, de azért mégis híven teljesíté törvényhozói kötelmeit és elfogulatlan gondolkozás módjának nem ritkán meggyőző tanúságát szolgáltatta. A törvényjavaslat szerint a korona által kinevezendő, tényleg a kormány akaratának alárendelt tagok belépésével azonban a függetlenségnek még ezen mértéke is leszállittatik és Magyarország felsőháza alig lenne egyéb, mint a nemzeti akarat tehetetlenségének gyűjtemény tára. Eddig a főrendiház azon megnyugtató tudatot önté a nemzet szivébe, hogy egységes jogalapjánál fogva ott minden elváló érdek egy mederben, a haza boldogságának medrében folyik össze. A törvényjavaslat értelmében azonban, ezen egység felbontatnék és az egymástól elágazó osztályérdekek harczát tolja előtérbe, a mennyiben a születési jogot az érdem helyesebben az érdek koszorújával, aristocratákat olygarchákkal és vallásfelekezetet vallásfelekezettel állít szembe és igy egyrészről tápot nyújt a kicsinylésnek, másrészről pedig a gyengeségnek, a megaláztatásnak fájós érzetét kelti fel, egészben véve pedig liberalismusnak színlett ürügye alatt a szolgaságot segíti uralomra és a democratia nevében az absolutismust erősíti. {Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Pedig t. képviselőház, bármit beszélünk mi itt a partementben, bármint okoskodjanak is a röpiratok a gentryröl és középosztályról, aristocratiáról és a társadalomról, azt az egyet tagadni nem lehet, hogy a democratia — nem azt a democratiát értem, melyet itt a kormánypadokról mutatnak a különféle napi érdekek ragyogó színpompájában, nem azt a democratiát értem, melyről Hermann Ottó t. képviselő ur azt állítja, hogy lobogója porba van tiporva s hogy ő elég bátor azt egymaga vagy másodmagával kibontani, nem is azt a democratitát, melyet a szabadság apostolai véres barázdákba vetettek el s melynek czélja az egész társadalmat minden formáiban, szokásaiban és erkölcseiben a természeti törvények és az emberiség mívelődésének általános szabályai szerint magába olvasztani, minden létező kiváltságokat az ember fogalmában összesíteni, de azon szerény democratiát értem, mely hivatva van beigazolni, hogy apapírra irt jogegyenlőség nem puszta hazugság és hogy azt az egész társadalom respectálni tartozik, ennek a democratiának a zászlója nem hullott pobra, az millió és millió népek szine előtt kibontva áll, de azt a democratiát értem, ez a democratia világszerte óriási vonalokban mindig előbbre veti árnyékát és azt sem a régi kiváltságos osztályok dédelgetése, sem a hitbizományok szaporítása, sem végre új nemesek crealása által hódító szerepétől többé visszaszorítani nem lehet, nagyon időszerű tehát már most akként alkudni meg a viszonyokkal, hogy mielőtt a régi firma liquidal és az új veszi át tőle a politikai üzletet, hogy akkorára a számla legalább a behajtható követelésekre nézve saidirozva legyen. De a t. kormány elnök ur hatalma teljétől elkápráztatva, erősebbnek hiszi magát a világesemények logikájánál és megszokott kedélyességgel csak a tíz év óta elfoglalt állásának további megtartására veti ki politikai hálóját. Magyarországot uralni a míg lehet, ez az ő jelszava, ez az ő politikája. {Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És azért a felsőházra vonatkozó reformjavaslata is olyan, melynek igen kevés valódi érdeme van, mert a mi elfogadható belőle, az sem kináltatik önzetlenül, de mindenütt a politikai háttér fedezésével. így például a főispánoknak felsőházi tagokui jövőre is fentartott kineveztethetése nem arra való-e, hogy a kormány gárdájának kipróbált tagjait továbbra, is szolgálati activitásban megtarthassa'? (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) A protestáns püspököknek és gondnokoknak, mint ilyeneknek az idősbség elve szerinti felvétele nem oda czéloz-e, hogy az autonómiájuk alapján eddig független kerületekbe a kormány invasiója mozgósíttassék ? És a zsidó hitfőnök nem bankokkal való contactus érzékét fogja-e személyesíteni? (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hát még az incompatibilitásnak ügyes megkerülése nem világosan arra van-e számítva, hogy a nemzet életébe vágó fontos törvények alkotását megelőzőleg a kormány a maga legbefolyásosabb tagjait a felső kamarából az alsóházba beválasztatván, ott állandó piaczot nyithasson a csábításnak és megpuhításnak ? Bármily nagy gonddal van is tehát szerkesztve a törvényjavaslat indokolása az uralkodó politika érdekében, engem az nem képes meggyőzni sem a szándékba vett reform jóságáról, sem az indokolás őszinteségéről, legkevésbé pedig arról, hogy a t. kormány a történelmi fejlődést és a kor igényeit lelkiismeretesen követte és számba vette volna. Mert ha ezen czél lebeg szemei előtt, ugy lehetetlen lett volna nékie a választás elve előtt