Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-66

66. országos ülés február fi. 1885. j 7 gyarországtól a had, pénz és külügyek fölötti kizárólagos szabad rendelkezést, a nemzeti léthez szükséges emez életfeltételeket; megvonta mindezt Magyarországtól ép ugy, mint az örökös tartományoktól s csupán azért, hogy az alkotmányosság szine alatt a tisztán egyéni vélemény túlsúlyra vergődését a hatalmi hódítást lehetővé tegye; és az ország parlamentjének csakis az arra szükséges eszközökrőli gondoskodást tartotta fenn Tehát uraim, tetszalkotmány ez, nem valóságos alkotmány. Es mig önök vagy bárki más ezen alapon állanak, azok, kik hiszik, hogy az ezen alapon álló kormányférfiakban van csupán a hiba, hogy az ország helyzetén nem javíthatnak, azok ezentúl is ép ugy mint most 10 év után mindig csak csalódásból fognak kiábrándulni. Mi tisztában vagyunk az iránt, hogy mig Magyarország állami függetlensége ki nem vivatik, mig mindazon kellékek, milyenek az önálló, külön hadsereg, az önálló külön vámterület és önálló nemzeti bank és mindaz, a mi egy önálló közgazdaságra, önálló pénzügyekre, szóval az állami önállóságra megkívántatik, meg nem lesznek, mindaddig bárki üljön azon ministeri széken, kit mi magánosan is bármennyire szeretünk, becsülünk és tisztelünk, lehetetlen, hogy az ország szellemi s anyagisölyedését meggátolhatná. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És mert mi ez állásponton vagyunk és ezen állásponton tagadtuk meg 18 év óta folytonosan azon költségvetést, mely nem a magyar állam részére kivánja azon költségeket, természetesen most sem szavazhatjuk azt meg, miután ezen költségek nem Magyarország állami függetlenségének fentartására, hanem annak megcsonkítására, ezen tetszállamiság fentartására vannak irányozva. E tekinteteknél fogva nem járulhatunk sem általánosságban, seuL részletekben a költségvetési törvényjavaslat elfogadásához. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ivánka Imre: T. ház! Az előttem szólott t. képviselő urnak csak egyetlen egy mondására kívánok ellenmegjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) Azt méltóztatott mondani, a politikai álláspontnak azon változtatásáról, melyet én is megtettem 1875ben, (Felkiáltások a szélső balról: Tudjuk!) hogy az erkölcsi romlásnak jele a politikai meggyőződésnek megváltoztatása. Erre én csak azt felelem, hogy az igen t. képviselő ur épen most vallotta magát 48-asnak, pedig köztudomású dolog, hogyő nem 48-as, hanem 49~es. (Tetszés a jobboldalon.) Ha tehát a képviselő ur azt mondja, hogy az erkölcsi romlásnak jele az, ha valaki megváltoztatja elveit, akkor tessék ezt a képviselő urnak magára is alkalmazni. (Elénk helyeslés és tetszés a jobbóldalon.) Madarász József: T. ház! Személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk!) Az előttem szólott KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. IV. KÖTET. t. képviselő ur azt monda, hogy én erkölcsi sülyedésnek vallottfim azt, ha valaki politikai meggyőződését változtatja. Hát én most is azon tant vallom, hogy a politikai meggyőződés megváltoztatását mindig erkölcsi sülyedésnek tartom. A mi pedig azt illeti, hogy ime én 48-asnak vallom magamat, pedig 49-es vagyok. Hát uraim én már nyilatkoztam e házban nem egyszer, nyilatkozom most is. Először én a függetlenségi pártnak vagyok tagja, a mely csatlakozott a 48-as párttal, tehát neve függetlenségi és 48-as párt. De kinyilatkoztatom, hogy bármennyire szeretem 48-as képviselőtársaimat, mégis, mert tudom, hogy haladás az élet, ugy én inkább vagyok 48 és 49 között haladás. De mert 1848. év óta sok van, a mit ki kell vívni a haladás, a közszabadság érdekében, miként ennek kivívására nézve inkább vagyok 48 és 85 között 85; természetes, hogy én a függetlenségi pártnak lévén tagja, fentartom magamnak azt, hogy erkölcsi meggyőződésemet követem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De engedje meg nekem t. barátom még kijelenteni azt is, hogy én jól tudom azt, hogy monarchiában élünk itt, én jól tudom, hogy monarchiában is vannak köztársasági pártok; ha én ma is köztársaságot óhajtanék Magyarországban, nyíltan bevallanám ezt, de van annyi belátásom, tudom azt, hogy ha bár, miként nem rég is nyilatkoztam, én köztársasági érzelemben nevelkedtem fel monarchiában, tudom azt, hogy hazám hefyzete nem az, a mely követelné most, hogy én kitűzzem azon zászlót, melyet most önmagam sem tartanék hazámra nézve kellően megválasztottnak. Ez az, a mit én t. barátomnak válaszolni kötelességemnek tartottam. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Csanády Sándor: T. ház! (Halljuk!) Tökéletesen igaza van az előttem szólott Madarász képviselőtársamnak akkor, midőn azt mondja, miszerint önálló, független hadügy, pénzügy, kereskedelem és külképviselet szükségeltetnek arra nézve, hogy egy ország, egy állam önálló, független, egy nemzet boldog, elégedett lehessen és hogy önmaga rendelkezhessék saját sorsa, jövője, vére és vagyona felett. Őseink évszázadokon keresztül a legnagyobbszerű vagyon- és véráldozatokat hozták e nemzet önállóságának, függetlenségének megszerzéseért, (Halljuk!) a valódi alkotmányos szabadságért. Őseink millióinak vére patakzott el e nemzet szellemi, anyagi, közerkölcsiségi jóléteért, mert folytonosan e nemzet önállóságáért, függetlenségeért küzdöttek. Küzdelmeiket igenis a kivánt siker követte, mert daczára annak, hogy nemzetünk folytonosan a tatár, muszka, osztrák, horvát dudásoknak, pusztításoknak és rablásoknak volt kitéve: a hazaszeretetben, az alkotmányossághoz való híí I ragaszkodásában egyesült nemzetnek sikerült 3